Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-385

885. országos ülés május 31-én, szombaton, 1890. 4QJ Azonban a 6. §. dispositiójára nézve kívánok nyilatkozni, a hol azon kérdés vár eldöntésre, hogy vájjon van-e és lehet-e kétszeres megadóztatás és vájjon miként oldandó meg azon kérdés, hogy az ellenőrzés ugy gyakoroltassák, hogy a bérlő sérelmet ne szenvedjen az által, hogy más körzetből hozatik be a szesz és bor, én t. ház, már magát a törvényjavaslatot olyannak tartom, a melyet okvetlenül bővebb megfontolás alá kell venni a minister urnak. Maga az, hogy a minister ur itt is ugy oldja meg a kérdést, hogy ő — nem hiszem, hogy ellenőrzés szempontjából megtűrhető módon, nem hiszem, hogy a ratio legisszempontjából is elfogadható módon — a fogyasztó nyakába varrja azon kötelezettséget, melyet a bérlő vagy közvetítő kereskedőnek kellene teljesíteni, hogy jogait megóvhassa és ez által jut a minister ur arra a concret eredményre, hogy bármiként tiltakozzanak is, a kétszeres megadóztatás lehetősége forog fenn ezen javaslat szerint, hogy többet ne mondjak concret példaként, a cognaenál pl. ez minden kétséget * kizárólag megvan és megvan minden oly szesznél, melynek a 40 kros szilvo rium fokánál magasabb foka van s a melyek az úgynevezett finom szeszfajhoz tartoznak. Kérdem, elfogadható-e az a kétszeres megadóztatás a magyarországi fogyasztó szempontjából, a midőn pl. a eognac alig szerezhető be máshonnan, mint zárt városokból, pl. a fővárosból vagy Pozsonyból, szóval olyan területről, a hol ezen finomabb sze3z már kétségen kivül állólag adózás tárgyát képezte? Már most ha pl. egy földbirtokos Budapesten vásárol egy fuszerkereskedésben cognacot s azt magával viszi, mint már egyszer megadóztatott tárgyat, akkor otthon neki a regalebérlőnél jelentést kell tennie s még egyszer kell neki érte adót fizetnie. Bocsánatot kérek, ez oly világosan kétszeres megadóztatása egy és ugyanazon tárgynak, hogy én e fölött vitatkozni tovább nem merek. Azonban számoljunk most már nemzeti sajátságunkkal, számoljunk egy concret dologgal, melyet leplezni lehet, de eltitkolni nem. Tessék figyelembe venni azt, hogy a regalebérlők legnagyobb része a társadalom mily cathegoriájából kerül ki s azt is, hogy melyik chategoriából kerül ki a magyar mezőgazda. És mit csinál a t. pénzügyminister? Abból a t. regalebérlőből, a kit a magyar ember ugy szokott hivni, hogy „szomszéd", ha nagyon megtiszteli, most csinál egy hatóságot. Még eddig ilyet nem olvastam. És minthogy 40 krajczárosnál jobb szilvóriumot szoktam inni, ilyet nem is fogadhatok ehmert ízlésem sokkal jobb.Hogy én a magyar emberrel szemben a t. szomszéd urat hatósággá declaráljam, kinél nekem be kell jelentenem, szabad-e a cselédem számára egy kis pálinkát adnom, ez oly szerencsétlenség volna, a mely feldúlná a társadalmat. Félek, hogy igazat IBPVH. NAPLÓ. 1887—92. XVIII KÖTET. mondok. Mert mi lesz ennek a vége ? Igaz, hogy nem fog bekövetkezni az, a mit Szederkényi t. képviselőtársam mondott, hogy a birtokosnak be kell majd bizonyítania, hogy nem vett szeszt, de bármennyire tiltakozik a minister ur, be fog következni az, hogy a t. regalebérlő szomszéd ur Wekerle pénzügyminister urat és engemet és X-et és Y-t 30-szor is ki fog tenni a finánczok általi házkutatásnak. Mert ha ez kihágást képez, a kihágás hivatalból üldözendő dolog. Az a regalebérlő, ki üldözni akar egy földbirtokost, ott fogja tartani a finánczot és kiüldözi azt az embert abból a községből, mert minden héten háromszor nyakára küldi a finánczot. De ha nem beszélünk e dologról ilyen általam talán túlzott képekkel, ha tán rémeket látok, de ismerem az életet, hogy a t. minister azt a magyar embert, a ki nemessé gét még el nem felejtette, arra szoktassa, hogy midőn vásárról hazajön, első dolga az legyen, hogy a regalebérlőnél jelentkezzék, a mi a nemzeti characterrel is ellenkezik. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt megpróbálhatja a"- t. minister ur holmi 25—100 frtnyí bírságokkal, csakhogy akkor Magyarországon évenkint ezer meg ezer regalekihágási per lesz, mert a magyar embert hamarább fogja rávenni arra, hogy verekedni fog, semhogy ily kihágási dolgokkal terrorisáltatni engedje magát, (Igaz! Ugy van! a szélső halon) már pedig, t. ház, szunnyadó félben van — hála Istennek — egy bizonyos mozgalom. De hogy, t. ház, ha egy törvény hozatik, a nemzetnek jellege, egyéni sajátságai s természetes hajlamai mindig figyelembe veendők, azt talán felesleges mondanom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Lehete czélba vett intézkedésnek száz és ezer más módját találni, de az egész lakosságot vexának tenni ki, mert a következmények meg fogják mutatni, nem volt-e igazam, még sem lehet. De tovább megyek, t. ház s beszéljünk másról. „Engedély" tárgyává tétetik, még a mezőgazdának is az, hogyha valaki 100 literen felüli mennyiségben akar gazdasági czélokra vagy cselédjei számára szeszt beszerezni. Már most vitassuk meg jogi szempontból e kérdést. (Bálijuk ! Halljuk!) Miért tétetik a szesznek 100 literen felüli mennyiségben való beszerzése engedélytől függővé? Hiszen a törvény maga adja meg a tulajdonosnak és a mezőgazdának a concessiót. Itt tehát a szesz beszerzése nem engedély, hanem csak bejelentésnek lehet tárgya, mert ha pláne 3 fokon keresztül apellálható engedély tárgyává tétetik, akkor a törvényhozás hiába mondta ki azt, hogy minden mezőgazdának joga van 100 literen felül pálinkát venni és cselédjeinek eladni (ügy van! a szélső baloldalon) s akkor nem e törvény adja meg az engedélyt, hanem ennek a megadása a pénzügyigazgatóknak vagy adó51