Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-385

385. országos ülés május 31-én, szombaton. 1890. 399 hozásnak az imént bejelentett — mily nagy hiba volt önmagával szemben azt az óriási munkaterhét magára vállalnia, hogy fél év alatt kénytelen volt a kártalanítási kérdéseknek ezrével, mint biró foglalkozni? És talán kénytelen lesz a minister maga is beismerni, hogy az állam érdekének nem szolgált vele, midőn a mindnyájunktól közhasznának elismert tevékenységét hosszú időre meg kellett vonnia tulajdonképi hivatásától s azt oly térre, oly functiókra kellett fordítania, melyek nem administrativ, nem a pénzügyministerium körébe tartoznak, hanem birói functiókat képeznek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én szívesen elismerem, hogy a t. minister ur emberfeletti munkaerőnek szolgáltatta bizonyítékát, midőn ezen kérdéseket lebonyolította. Magam sem tudom, hogy panaszokra eddig ok lett volna. De egészen még sem merem előlegezni ítéletemet, mert hiszen annak idején a mi aggodalmaink nem oly irányúak voltak, mintha mi azt hittük volna, hogy Wekerle Sándor igen t. pénzügy minister ur. bármi tekintetben, egyéni vagy hatalmi érdekekből, vissza fog élni azon nagy discretionalis hatalommal, a melyet nyert. Ez iránt mi sohasem kételkedünk. Hanem a mint akkor, felfüggesztjük most is ítéletünket, hogy választások alatt nem ő, a pénzügyminister, hanem a vidéken levő közegek azt fogják-e ezentúl is hinni, hogy akkor tesznek a kormánynak hasznos szolgálatot, ha minden rendeltetésükre álló eszközt felhasználnak arra, hogy a politikai ellenvéleményt eltiporják. (TJgy van! a szélső baloldalon.) Majd választások után fogunk t. pénzügyminister ur beszámolni arról, hogy igazunk volt-e akkor, midőn mi a regaletörvénynek ilyen módon való megalkotását a kortes-érdekek szolgálatába álló hatalmi tényezőnek ismertük fel. Hegedüs Sándor előadó: Már végre van hajtva. Polónyi Géza: Még nincs végrehajtva s a korcsmáltatási engedélyek s a többi nincsenek kiadva. Hát, t. képviselőház, én a magam részéről kiinduláspontomhoz képest ma is bizonyítékát akarom szolgáltatni annak, hogy az intentio az volt, hogy a mennyire tőlünk telik, mi is igyekezzünk közreműködni, hogy ha már a törvényhozás annak szükségét ismerte fel, hogy e törvény novellaris utón módosittassék, legalább a rövid idő alatt felmerült tapasztalatokat mi is rendelkezésére bocsássuk a t. minister urnak. En tehát a magam részéről fölvetek egynéhány ilyen kérdést. (Halljuk! Halljuk!) Előrebocsátom azt, hogy a mint a t. minister ur is mondotta, a régi regalejog kérdésénél is megvolt az a distinctio, hogy az egyik területre be lehetett hozni, a másikra azonban nem. Jogilag ugy lett volna helyes a dolog, a mint ezt a t. minister ur is kiemelte, hogy miután csak a földesúri jogok képezték a megváltás tárgyát: az állam maga is csak ugyanazon jogkörbe lépjen, melyet az illető földesurak gyakoroltak; igy tehát a törvényt ugy kellett volna végrehajtani, hogy a bevitelt egyik területen megengedjük, a másikon nem. Nos, t. képviselőház, én beismerem, hogy a summum jus ez esetben summa injuria lett volna, mert az állami administratio keretén belül a jogoknak és kötelességeknek oly módon való megosztása, hogy az egyik területen más törvény legyen, mint a másikon, a lehető legnagyobb anomália lehet, a mit egy törvényhozás elkövethet. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ennélfogva tökéletesen helyeslem, ha a két alternatíva közül akár az egyiket, akár pedig a másikat, de ugy választja, hogy az országnak egész területén egyenlően legyen a törvény végrehajtva. A t. minister ur választhatja magának azt, hogy az egyik körzetből a másikba való átvitele a bornak és a szesznek meg ne engedtessék. Hozzáteszem, t. képviselőház, hogy én egyénileg magát a principiumot helyeslem, még pedig azért, mert ha bérlet tárgyává tétetnek a a jogok s a bérlet maga egy bizonyos körzethez van kötve, igen természetes, hogy az állam a maga által bérbeadott jogot ezen körzeten belül védeni is tartozik, (ügy van! a szélső baloldalon.) Ez azonban egyéni álláspontom s nem viciálom ezzel senki másnak a nézeteit. De van a dolognak egy másik része, mire én a t. minister ur figyelmét fel akarom hivni és ez tapasztalati adat: nevezetesen a regale-megváltásnál az egyik intentiója ennek a törvényhozásnak az volt, hogy a túlságosan elszaporodó korcsmák által az erkölcstelenségnek és az iszákosságból származó minden bajnak korlátokat szabjon. Az volt mondva, hogy a földesúri jogon nyugvó regale által gomba módra szaporodnak fel bizonyos területeken a korcsmák, a melyeknek nemcsak közegészségellenes, de erkölcstelen voltát még Oroszországban is felismerték. Már most, t. képviselőház, mi történt a regale, illetve a kártalanításról szóló törvénynek és az úgynevezett korlátlan jogadományozásnak folytán ? Megtörténnek ily esetek. Magam mindjárt felemlítek egy concret esetet, a kartali Schossbergerékét. Mit csináltak ott? Mivel a saját körzetükön belül a bérlőnek korlátlan joga van — legalább ugy magyarázza azt a pénzügyigazgatóság — ott, a hol és annyi, a mennyi korcsmát tetszik felállítani: mit csinált kartali Schossberger példának okáért ? Az ő körzete beszögellik egy más községnek a határába; annak a községnek volt egy korcsmája és van most is. Most ő, miután benyúlik a határ egészen a községnek a korcsmája elé, az ő korcsmáján kívül, a melyet a községben tart, miután a körzete erre is kiterjed, építtetett az elé a korcsma elé egy másik korcsmát. És mit tett? Mivel neki ott gyára van, megkövetelte, hogy