Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-385

ggg 885. országos ülés májas Sí-én, szombaton. 1880. szemei előtt lebegnek, talán sokkal tökéletesebben éressenek el, mint e javaslat által. És ha e czélokat elérhetem oly törvénynyel, a melyből ily súlyos intézkedések ki fognak záratni és a melyben az országnak kevésbé művelt közönségét nem teszszük ki annak, hogy egyes helyeknek regalebérlői, talán a pénzügyi közegekkel egyesülve és azokkal egyesülten a népet valóságos kizsákmányolásra használják: (Élénk helyeslés a sseíső baloldalon) akkor, t. ház, nem tehetek egyebet, mint azt, hogy arra kérjem a t. minister urat, hogy miután a törvényhozási működés napjai meg vannak számlálva és a törvényhozásnak ma már természetszerűleg nincs meg az a temperamentuma, hogy ily javaslattal behatóan foglalkozhassak, pedig — súlyos intézkedésekről lévén szó — egyezzék bele, hogy a törvényhozás e javaslatot minden részeiben megfontolhassa, miután továbbá a regaletörvény különben is csak egynehány hónap óta van életbeléptetve s azontúl az őszi ülésszak megkezdésétől sem állunk olyan nagyon távol, hogy akkor talán mindjárt első sorban, e törvényjavaslatnak újra megfontolása és tárgyalás alá vétele után ugy magának az italmérésnek, mint az országnak, mely utóbbiról azonban szó nem lehet, mert a regalejogok haszonbérben vannak, tehát mindkét szempontnak szolgáló törvényt alkothassunk. Ismételve kérem a í. házat, méltóztassék elfogadni azon indítványt, a melyet Graál Jenő t. barátom tett, mert ez nem czélozza akadályozni a helyes intézkedéseket s mert a javaslat elfogadása mással nem járhat, mint egy általános országos resensussal, mely bizonyára be fog következni (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Balogh Géza jegyző: Szederkényi Nándor! Szederkényi Nándor: T. ház! Avval kezdem, a mivel Horánszky Nándor t. képviselőtársam elhagyta, hogy e javaslat nem országos resensust, hanem országos méltatlankodást fog az országban kelteni. Ha a t. kormánynak komoly törekvése van a tapasztalt visszaélések meggátlására és elhárítására, gondolja meg, hogy vájjon midőn ily aggodalmak merülnek fel, helyes-e, jogos-e — eszót is használom — az utolsó pillanatban, azt lehet mondani a képviselőház működésének befejezésekor ily fontos, a közéletbe és általában a közviszonyokba mélyen belenyúló törvényjavaslatot letárgyalni ? Át. ministerur azt jelentette ki, hogy számításait a regaletörvény eredményére nézve a bevételi tapasztalatok igazolják, amelyeket említett; ha tehát ez igy áll, akkor, midőn a visszaélések meggátlásáról van szó, méltányos, ha megkívánjuk, hogy a ministerur aggodalmainkat meghallgatván, a törvényjavaslatot bővebb megfontolás alá vegye. A t. miniater ur azt mondotta, hogy a jelen törvényjavaslatot egyes regalebérlők által felhozott panaszok folytán adja be. Megengedem, hogy a bérlőknek nagy tapasztalataik vannak, csakhogy mily irányban nyújt tájékozást azon tapasztalat'? Hogy a bérbeadásoknál oly dolgok történtek, a melyeknek nem lett volna szabad megtörténniök, mert már akkor is, midőn a regale-törvény tárgyaltatott, éreztem, de érezték mások is, hogy a törvénynek mily következményei lesznek. Midőn meghozatott^ törvény, mely az eddigi gyakorlatot és jogviszonyokat némi részben változatlanul hagyta, tehát váltszatlanul hagyta a bor-, esetleg szeszbevitelt is egyik helyről a másikba, tudtuk, hogy midőn a bérbeadás megtörténik, ez nem fog változatlanul megmaradhatni. Csak azt nem gondoltuk, hogy a t. minister ar néhány hónapra fogja e törvényt meghozni. Mert midőn ily szerves törvény hozatik, mely minden irányban sok érdeket érint, talán mégis nagyon rövid idő ez ahhoz, hogy indokolttá tegye a törvény lényeges megváltoztatását, A t. minister urnak, midőn bérbeadta a községek regale-jogát, tudnia kellett, hogy e községek, bizonyos régi gyakorlatnál fogva szolgálmányokkal vannak terhelve. így például a régibb időkben a bor és a szesz butelliákban szabadon vitetett be a községekbe. A regaletulajdon tehát mind e szolgálmányokkal váltatott meg. Mert ha a régi regaletulajdonosokat e szolgálmány nem terhelte volna, több bevételük lett volna és igy a minister úrtól nagyobb váltságösszeget kaptak volna. A minister ur tudta, hogy e szolgálmány a bérlőkre nézve hátrányos lesz. De hisz a bérlő is tudta, hogy bérlete ily szolgálmánynyal van terhelve, csakhogy az a baj, hogy a minister urat e regale-megváltásnál nem közgazdasági, hanem kizárólag kincstári érdek vezette és ez érdeknek nemcsak a gazdasági érdeket volt kész feláldozni, annak legkényesebb, legfontosabb részeiben, hanem még az egyéni szabadságot is. Tapasztaltuk, hogy országszerte üzletet csináltak abból, hogy a regalebérlet összegei minél jobban felcsigáztassanak. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalon) Ha a községek kiszámították és kijelentették, hogy ennél vagy annál az összegnél többet nem adhatnak: megjelent egy ismeretlen X. és a minister ur megbízottjai kijelentették, hogy hiszen itt van egy bérlő

v a ki majdnem kétszer annyit igér,mint a község.Es mi lett ennek következménye ? Ugy tudom, most is sok vidék van ugy kibérelve, hogy igy az illetőknek nyakán maradt. A t. minister ur megtalálja annak a módját, hogy ezek a bérlők ezért ne bukjanak meg, mert ezen bérlők az agent provocateur szerepét játszák ezen ügyben. (Ellenmondás jóbbfelöl) E törvényjavaslat semmi egyébért nincs behozva, mint azon bérlőkért, kik igy a községekre rálicitáltak, vagy pedig a kormány összeköttetésénél fogva belevitettek, hogy béreljék ki azokat a helyeket. Most, nagy áron bérelvén ki azokat, a kormány ezen törvényjavaslattal közrejár nekik, hogy ezen nagy össze-