Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-384

SS4. er&zágreh Ülés májs* 80-án, pénteken. 1*SÖ. 371 tem — a melyek a mi zászlónk alatt küzdenek, a melyek a mi elveinket több kevesebb hűséggel hirdetik, de hivatalos közlönye e pártnak nincs. (Igaz ! Ugy van! a szélső baloldalon.) A mi pedig azon czikket illeti, ha t. ministerelnök ur szem előtt tartaná azt a prograrumot, a melyet a függetlenségi és 48-as párt magáénak vall, itt és a lapokban is hirdet, akkor mindenesetre tudhatta volna, hogy az a czikk, mint evvel a programmal ellenkező, a mi pártunk elveit nem fejezte ki és mi avval a solidaritást el nem fogadhaljuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Polónyi Géza képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani. Polónyi Géza : T. ház í Miután ezen törvényjavaslatnak sorsa minden valószínűség szerint ngy dől el, hogy az a részletes tárgyalás alapjául nem fog vétetni, kegyeskedjenek megengedni, hogy ezen helyzetre való tekintettel, miután más alkalommal a részletes vitánál bizonyos dolgokra vissza hhet térni, itt ez esetben azonban az nem lehetséges. (Nagy zaj jóbbfdől Felkiáltások: Nem lehet! Halljuk! Halljuk !) A jog-czím, a melyen szót kérek: személyes kérdés és félremagyarázott szavaim helyreigazítása és előre is jelzem, hogy sokkal rövidebb leszek, mint akár gróf Apponyi Albert, akár Tisza Kálmán képviselő urak. Azt hiszem, hogy midőn az embernek egyenesen politikai állása tétetik vita tárgyává s a ministerelnök Ur olyant imputál nekem, a mit az imént említeti", talán szabad a t. többség türelmére számitanom, ha idejéből egy néhány perczet elrabolok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Már magában az, hogy a ministerelnök ur, akkor, midőn egy lapból a Turinra való idézetet citálja, azt mondja, hogy Polónyi Géza képviselő ur a függetlenségi pártban az úgynevezett legszélsőbb árnyalatot képviseli, feljogosít, sőt kötelességemmé teszi, hogy a t. ministerelnök úrtól mély tisztelettel megkérdezzem, mit ért az alatt, hogy én a legszélsőbb irányt képviselem ? (Derültség jobbfelöl. Zaj a szélső báloldalon.) Jogom van tudni, hogy a t. ministerelnök ur eddigi politikai működésemet — büszke vagyok különben arra, hogy ő azt megítélte — mily irányban ítéli meg. Mert ha a t. ministerelnök ur a legszélsőbb irányt abban akarja feltalálni, hogy bennem a király vagy a jelenlegi alkotmány iránti hűség bármi tekintetben kisebb volna, mint őbenne, akkor azt vissza kellene utasítanom. (Helyeslés a szélsőbalon.) Meg volna bennem a bátorság hirdetni a köztársaság eszméjét, ha az enyém volna, de miután tisztelettel viseltetem ezen alkotmány iránt, melyet javítani akarok a personalunio alapján, (Helyeslés a szélső baloldalon.) nem engedhetem, hogy oly értelmű insinuatióval illettessem, melynek bizonyára más értelme van, mint azon elveknek, melyeket ezen politikai párt helyeseknek tart. (Helyeslés a szélsőbalon.) Egyébiránt eonstatálom, hogy a ministerelnök urnak talán mégis kellene ismernie politikai pártprogrammunkat, hiszen az proclamatiókban vau nyíltan hirdetve. Miért mondja tehát a ministerelnök ur, hogy köztünk volt valaki az úgynevezett incompatibilitas, vagy detronisatio elvét követő Kossuth-pártból. Mert a t. ministerelnök ur ma azt tette, hogy constatálta, hogy „most már" nincs. Ám jó, mi is örvendünk ezen eredménynek, örvendünk, hogy a t. ministerelnök ur ezt constatálta, mert megköveteljük, hogy jövőre hasonló módon bennünket odafent ne gyanúsítsanak. (Élénk helyeslés. TJgy van ! a szélső baloldalon.) Ennyit személyes kérdésben, félreértett szavaim értelmének helyreigazítása ezímén igen röviden nyilatkozhatom. A t. ministerelnök ur reám czélozva és engem egyenesen megnevezve, azt mondta, hogy nem érti, miként lehet a kormány tagjait jelenleg következetlenséggel vádolni, holott akkor sem akarták a törvény módosítását megszavazni, most sem akarják. Én nem ezzel a következetlenséggel vádoltam. Ha így vádoltam volna, csakugyan helytelenül beszéltem volna. Én azt mondtam és óhajtanám, hogy beszédem értelmét így fogják fel, hogy míg akkor Tisza Kálmán — szerintem — sokkal loyalisabban járván el a nemzet és korona iránt, ugy fogta fel a helyzetet, hogy állampolgárnak tekinti Kossuthot jövőre is, állampolgárnak tekintette az egész többség és a ministerium: addig ezen vitánál a t. igazságügyminister urnak egyik sarkalatos védekezési pontja az volt, hogy ez a törvényjavaslat végre nem hajtható azért, mert Kossuth Lajos már nem állampolgár. Már most, ha helyes volt a díszpolgári elmélet akkor, ugy helyes kell, hogy legyen ma is, vagy pedig nincs értelmi; egyiknek sem. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Végül a mi Kossuth Lajos detronisálási elméletének ünneplését illeti, engedje meg a t. ház, hogy csak azt mondjam erre, hogy ez olyan, mintha mi a korona iránti kegyeletről szólva, szintén egy epizódot kiragadnánk és azt mondanók, hogy önök az aradi vértanuk emlékeért tisztelik a királyt. (Helyeslés. Ugy van! a szélső baloldalon. Mozgás jobbfelól.) Az volt szavaimnak helyes értelme és kérem a t. ministerelnök urat, hogy más politikai intentiót, mint a minővel őszintén, nyiltan felléptünk, soha se méltóztassék nekünk tulajdonítani. (Élénk helyeslés a szél-ő baloldalon.) Gróf Szapáry Gyula ministerelnök: Csak azt kivánom constatálni, hogy távolról sem volt szándékomban a t. képviselő ur intentióit gyanúsítani, még kevésbé van szándékomban a t. képviselő urnak a király iránti hűségét kétségbe 47*