Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-384

884. országos ülés május 30-án, pénteken, 1890. ygg parlament arra van hivatva, hogy a szabad beszéd által az igazságot derítse ki. (Helyeslés.) így tehát nekem azt a szemrehányást senki sem teheti, hogy én nem tűröm el a szabad szót. (Élénk felkiáltások a szélső baloldalon: El kell tűrnie! Zaj jobbfelől.) Tudom, hogy el is kell tűrnöm. De azt, hogy hiba volt a királyi eskü szentségébe vetett bizalom, a parlamentben oly mereven, a mint ezt a t. kép­viselő ur tette, mondani nem lehet és nem is sza­bad. (Helyeslés jobbfelől. Zaj és nagy mozgás a szélső baloldalon.) Irányi Dániel: He mind a mellett, t. ház, hogy ellenfeleink is Kossuth Lajos érdemeit mél­tányolva, róla — azt az egyet kivéve •— tisztelettel emlékeztek meg, a benyújtott törvényjavaslat elfogadásához még sem járultak. Mielőtt e részbeni ellenvetéseiket röviden bár, czáfolnám, legyen szabad itt először is csodálkozásomat fejeznem ki azon, (Halljuk! Halljuk!) hogy gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam is azokhoz csatlakozott, a kik Kossuth visszahonosítását ellenzik ; holott ha nem csal emlékezetem, (Halljuk! Halljuk!) a t. képviselő ur a múlt őszszel (Vgy van! ügy van/ a szélső bal­oldalon) Boda Vilmos t. képviselőtársunknak indít­ványára szavazott. (Igaz! Ugy van! a szélső bal­oldalon.) Mit foglalt magában az az indítvány? Csanády Sándor: Most minister akar lenni! (Derültség ) Irányi Dániel: Azon esetre, ha az általam benyújtott indítvány nem fogadtatnék el, Boda Vilmos t. barátom azt kívánta, hogy azon módo­sítás, a melyet az akkori ministerelnök ur meg­engedhetőnek vélt, iktattassák törvénybe, illetőleg az indítvány fogadtassák el akként, miként azt Tisza Kálmán akkori ministerelnök ur elfogadha­tónak nyilvánította. (Igaz! Ugy van! a szélső bal­olalon. Halljuk!) S mit foglalt magában Tisza Kálmán urnak indítványa ? (Halljuk!) Azt, hogy továbbra is magyar állampolgároknak tekinti mindazokat, a kiket valamely város díszpolgár­nak választott, ha ezek a választást elfogadták, valamint azokat is, kik illető községükkel az össze­köttetést állandóan fentartották. Ha tehát t. kép­viselőtársam néhány hónappal ezelőtt Kossuth Lajos honosságának megtartását kívánta; ha ennek a kívánságnak kifejezésében nem szolgált neki akadályul Kossuth addigi magatartása, mi­ként szólhat most másként, holott Kossuth Lajos magatartásában, azóta semmiféle változás sem tör­tént, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) mert az a levél, a melyre a t. ministerelnök ur hivatkozott — Kossuthnak az aradiakhoz intézett levele — egy betűvel sem foglalt magában többet, mint a mit évek és évek óta a lapokban közzétett. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Az ellenvetések, [melyek Kossuth visszahonosítása ellen tétettek, amilyen számosak, sajnálom, de ki kell jelentenem, épen nem ala­posak. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondják, nem lehet Kossuth állampolgári jogait fentartanunk, minthogy ő nemcsak az 1867-iki kiegyezést, de magát a personaluniót sem ismeri el; sőt hallot­tunk oly hangot is, a mely őt avval vádolta, hogy ma is a detronisatio terén áll. Hogy Kossuth nem ismeri el az 1867-iki kiegyezést, sőt a personal­uniót sem : az tagadhatatlanul igaz ; de hogy az 1849-iki ápril 14 iki határozatot fent ártaná: az tévedésen alapszik. (Ugij van! a szélső baloldalon.) Kossuth ma az úgynevezett, összeférhetlenségi alapot választotta magának. O a két koronának : a magyar királyi és az osztrák császári koronának egy főn való egyesítését, mint szerinte Magyar­ország érdekeivel ellenkezőt ellenzi, (Igaz! a szélső baloldalon) de jól tudván, hogy a nemzet e nézeté­ben nem osztozik, sőt maga a függetlenségi és negyvennyolczas párt is a personalunio alapján áll, (Ugy van! a szélső baloldalon) belátta s azt ki is nyilatkoztatta, hogy ha a nemzet ezen utóbbi kívánságát elérheti, megelégedettnek és boldognak fogja érezni magát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) E szerint tehát Kossuthot sem a dynastia ellensé­gének nevezni, sem pedig azzal vádolni nem lehet, mintha az alaptörvényeinkben gyökerező personal­unióra való törekvést ellenkező izgatásokkal meg­hiúsítani és megzavarni iparkodnék. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) 0 külön áll, mint egy a folyam partján emelkedő vár, a mely egykor ural­kodott a folyam felett, de ma már bevonva ágyúit, nem akadályoztatja tovább a szabad közlekedést, sőt inkább magas tornyából világosságot vet a zátonyokra, melyeket a hajósoknak kerülniök kell. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Czikkei, a melyek időről-időre a felmerülő köz­gazdasági és közművelődési kérdésekről a hazai lapokban megjelennek, becses tanácsokat foglal­nak magukban és azon meleg érdeklődésről tesz­nek tanúságot, a melylyel a 88 esztendős agg hazafi Magyarország anyagi és szellemi felvirágzása iránt viseltetik. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És ezen érdeklődés, ezen résztvevés a nemzet reformmunkájában csak fokozza a tiszteletet, mely iránta a nemzet kebeléből kiolthatatlan. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Azt mondják, hogy egy ember kedvéért nem lehet törvényt változtatni, bárki és bármily nagy legyen is. Mellőzve azt, hogy sem ő, sem mi ezt nem akarjuk, velünk együtt ő is csupán azt kí­vánja, hogy a törvény általánosan és oly módon változtattassék meg, hogy a 10 évi távollét miatt állampolgári jogától senki se fosztassák meg, (Igaz! Ugy van! a szélső báloldalon.) Igaz ugyan, hogy beszédeinkben az ő nagy nevével is erősít­jük érveléseinket; de ha a mi be van bizonyítva — az 1879 : L. törvényczikk módosítása, tekintettel az egyre növekedő kivándorlásra,szükséges: váj­jon szabad-e azt csupán azért ellenezni, nehogy 46*

Next

/
Oldalképek
Tartalom