Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-365

88ő. országos Bléi májns 2-án, pénteken. 1890. 29 oly módon és, oly alakban való megvalósítását, mint azt a törvényjavaslat contemplálja, szerencsésnek nem találom. Birói szervezetről szóló törvénynek, véleményem szerint, a legszabatosabbnak, legfixebbnek és legpraecisebbnek kell lennie. Megengedem, hogy vannak esetek, a melyekben bizonyos szabad mozgást kell adni annak a kezébe, a ki a törvényt végre fogja hajtani; azt is elismerem, sőt állítom, hogy kell bizonyos fejlődési korszakot, engedni és a szerint, a mint az élet eredményei mutatkoznak, kell a további törvényeket létesíteni ; de azt nem fogadom el, liogy ezen latitude-öt ügy magyarázzuk, hogy magával a törvényjavaslat ezóljával összefüggésben lévő intézkedések már magában ezen törvényjavaslatban megoldást ne nyerjenek és hogy azon meghatalmazások, melyek a ministernek adatni szándékoltatnak, oly mérvűek s oly nagyságúak legyenek, hogy azok a szervezet szilárdságát veszélyeztessék. Áz elsőre nézve röviden a következőket vagyok bátor előadni. A törvényjavaslatnak czélja az, hogy az alsóbiróságok a felsőbíróságokkal szorosabb összefüggésbe hozassanak és hogy azok a felsőbb bíróságok felügyelete alá helyeztetvén, hatályosabb és sikeresebb működésre birassanak. De midőn keresem, hogy ezen összefüggés és ezen felügyelet milyen módon és milyen mérvben ezéloztatik a minister ur által valósittatni: akkor arra nézve ezen törvényjavaslatban semminemű intézkedést nem találok. Azt mondja a ministeri indokolás, hogy arról az őszszel benyújtandó törvényjavaslat fog intézkedni. Nos tehát ez azt igazolja, hogy ezen intézkedés helyessége nem a későbbi idők által czéloztatik begyőzetni, hogy ennél a kérdésnél a t. minister ur nem akarja az idő tapasztalatait és tanúságát felhasználni, hanem már ma is teljesen tisztában lehetne a dologgal és együttesen bocsáthatná az egész szervezeti kérdést a ház elbírálása alá. De minthogy ezt nem teszi, ezzel azt árulja el a t. igazságügyminister ur, hogy a törvényjavaslat ezen részével egész határozottsággal és biztossággal ma nincs is tisztában, a dolgot mégis a maga határozatlanságában a ház elé hozza. A törvényjavaslat azonban nemcsak a királyi táblák, hanem a főügyészségek deceutralisatiójáról is szól, de sekolsem találjuk a javaslatban, vájjon a decentralisálandó főügyészségek és alantasaik közti viszony mi módon lesz szabályozva, hogy az összefüggés és felügyelet mily mérvben és mily alakb.m nyer itt is megvalósítást? De a határozatlanság itt még tovább megy és abban is kifejezést nyer, hogy az nincs meghatározva, vájjon valamennyi királyi ítélőtáblához fog-e ily főügyészség felállíttatni, vagy azoknak csak egy része lesz-e ilyennel összekötve? A törvényjavaslat továbbá azt contemplálja, hogy ezen felsőbb bíróságok nemcsak egyszerű igazságszolgáltatási forumok lesznek, hanem bizonyos administrativ teendőket is fognak ellátni s ebből a czélból számvevőség is fog hozzájuk beosztatni. De már azután arról, hogy ezen administrativ teendő az ügyek mily körére és nemére fog kiterjedni, hogy vájjon ezeknek működése az alsóbb bíróságok önállását és birói függetlenségét menynyiben fogja megszorítani, mennyiben fogja azokat a felsőbb bíróságoknak administrative is alávetni: az a törvényjavaslatban kifejezést semmiben nem talál. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mi pedig a meghatalmazások körét illeti, az, t ház, oly tág, hogy azt hiszem, ismételhetem, hogy arra bírói szervezeti törvényben szükség nemcsak hogy nincsen, de ott helyet sem foglalhat. A t. minister ur tetszésére és belátására van bízva, hogy mely királyi táblákat kössön össze a főügyészségi szervezet szempontjából, hogy a számvevőség életbeléptetésének idejét és módozatait meghatározza; hogy kijelölje a nyugdíjazandó bírákat; hogy egyes albirákat előléptetés czéljából berendelhessen ; hogy egyes területeket egyik királyi táblától a másikhoz áthelyezhesse és — mint a törvényjavaslat záradékában benfoglaltatik — minden egyéb intézkedést, a mely az átmenettel és az életbeléptetéssel összefügg, megtehessen. Egy ily határozatlan, ily kevéssé praeeis és — merem mondani — a bizonytalanságba elnyúló törvényjavaslatnál azon kitétel, hogy minden intézkedés, a mely az átmenet és életbeléptetésre szükségest, a t. minister ar tetszése szerint megtehet, egy oly ^g körű felhatalmazást képez, melyet részemről megadni semmi körülmények között sem vagyok hajlandó. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Első indokom tehát a törvényjavaslat ellen röviden az, hogy a mennyiben még helyeselném is a decentralisatio eszméjét, ezen alakban a decentralisáláshoz hozzá nem járulhatok. De a sokkal fontosabb ellenvetés, a mi elől elzárkózni nem lehet, az, hogy a decentralisatiót a perjoggal való kapcsolat nélkül tárgyalni semmi körülmények közt sem volna szabad. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A perjog két foelve, a szóbeliség és közvetlenség feltétlenül befolyásolta a törvényszékek és felső bíróságok szervezetét. Hiszen bármely csekély mechanismust sem lehet előállítani, ha nem látjuk és nem vizsgáljuk, hogy milyenek azok a czélok, a melyeknek megoldására és megvalósítására lesz azon mechaiiismus rendelve. A járásbíróságok és törvényszékek is,midőn inegalkottnítak, nem alkottathattak meg a nélkül, hogy az eljárás és hatáskör, melylyel a járásbíróságok és törvényszékek bírnak, már ebire a törvényben praeeis szabályozva ne lett volna. (Helyeslés a Säélső baloldalon.)