Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-384

3S4. orsaáges ülés májas 30-án, pénteken. 1899. ggj elvesztését állítja, annak be kell bizonyítania, hogy az a jog azon feltétel nem teljesítése miatt valóban veszendőbe ment. Hogyan fogja tehát a kormány ezt a közönséges kivándorlók irányában bizonyítani ? (Igás! Ugy van ! a szélső bálon.) A mi a második szakaszt illeti, mely a viszszahonosításról szól, erre nézve ugy gróf Apponyi Albert ur, mint az igazságügyminister ur, azt j'egyezték meg, hogy ezen szakaszt két oknál fogva nem fogadhatják el. Először azért, mert a törvény visszaható erővel ruháztatnék fel; másodszor azért, mert olyanokra alkottatnék, kikre a magyar törvényhozásnak hatósága többé nem terjed ki. A mi az első ellenvetést illeti, azt t. képviselőtársaim közül már többen megczáfolták, bebizonyítván, hogy itt a törvénynek visszaható erő nem tulajdoníttatik, hanem pusztán egy meglevő törvénynek hatálya szüntettetik meg. A második ellenvetésre, a mely szerint idegenekre törvényt alkotni nem lehet, szintén több példa idézésével feleltek meg t. barátaim. Legyen szabad nekem ezekhez még csak azt az egy érvet hozzáadnom, (Sálijuk!) mely szerint én elismerem, hogy külföldiekre, idegenekre kötelező és teherrel járó törvényt alkotni nem lehet; dehogy ilyenekre előnyöket nyújtó és csakis előnyöket nyújtó törvényt hozni nem lehetne, bocsánatot kérek, ez a törvényalkotás szabályaival nem ellenkezik, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) az idegenektől, illetve visszahonositottaktól függvén, hogy ezen kedvezményt elfogadják-e vagy nem? Ha elfogadják: elveszik a honosságót, ha nem: maradnak a mostani helyzetükben. A t. igazságügyminister ur továbbá azt mondja, hogy van az idegeneknek egy osztálya, melyre a visszahonosítás nemcsak előnyt, hanem terhet is ró s ez a hadkötelesek osztálya. (Halljuk! Halljuk!) Elismerem, hogy azok, a kik külföldön laknak, ha rédköteles korban vannak és visszatérnek, védkötelezettségüket teljesíteni tartoznak és ha a jelentkezést annak idején elmulasztották, az 1868-iki törvény szabályai alá esnek, nevezetesen egy, illetőleg két esztendővel tovább szolgálni tartoznak, mig olyanok, a kik a katonai köteles koron már túl vannak, hat hónapig terjedhető fogsággal lakolnak. Ezt, ha visszatérnek az illetők, előre tudják s azért szemrehányást nem tehetnek senkinek. És mi nem vagyunk azok, a kik őket az állam iránt tartozó eme kötelesség alól felmenteni akarnók. (Ugy van! a szélső balfelől.) A t. igazságügyminister ur ugyanezen eszmekörben még azt is állította, hogy idegeneket Yisszahonosítani, a nélkül, hogy ez iránt megkérdeztetnének, ellenkezik a nemzetközi joggal. (Halljuk! Halljuk!) Előbbi megjegyzéseim már részben megfelelnek ezen ellenvetésnek. De én a t. igazságügyminister ur által felállított ezen tétel ellenében, azt a másik tételt KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XVIII. KÖTET. állítom fel, hogy a velünk született jogtól, az észjog bárkit is bűnösség nélkül megfosztatni nem enged. Ezek után áttérek a személyes kérdésre (Halljuk! Halljuk!) és itt örömmel vallom meg, hogy Kossuth iránt a felszólalók mindenike ugy ezen, mint a túlsó oldakm tisztelettel és elismeréssel nyilatkozott. (Félkiáltások a szélső balról: Kivéve Dárday Sándort!) Ezen szabály alól csak egyetlenegy képviselő, Dárdai Sándor ur tett kivételt. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur két szemrehányást tett Kossuthnak. Az egyik abban állott, hogy a tör| vényesség teréről lelépett; a másik meg az: hogy | Nagy-Enyed pusztulásának oka ő volt. A t. kép! viselő ur első beszédében nyíltan elismerte ugyan, | hogy ő meghajlik Kossuth nagysága előtt, de csak | azon időpontig, a mikor a legalitás, magyarul a j törvényesség teréről lelépett. Hogy mikor tette ezt, mikor lépett le Kossuth a törvényesség teréről, azt a képviselő ur nem mondta meg. Talán akkor, mikor 1848-ban 200.000 ujoncznak és 42,000.000 forintnak megszavazását kérte a törvényhozástól, a mely kérelmet a törvényhozás teljesített is, (Ugy van! a szélső baloldalon) de a király nem hagyta jóvá. Hát talán azt kellett volna tennie, hogy a nemzetiségek lázadásával és azon készületekkel szemben, melyeket ugy Horvátországban, mint Austriában is Magyarország megtámadására tettek, mi tétlenek maradjunk? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Vagy az október 3-iki királyi leirat el nem fogadását rója fel bűnül a t. képviselő ur Kossuth Lajosnak? (Halljuk! Halljuk!) Mivolt, mit tartalmazott ezen királyi {leirat ? Ebben az országgyűlés feloszlatása volt elrendelve és egyszersmind Jellasich horvát bán teljhatalmú királyi biztossá neveztetett ki az ország egész területére, neki rendeltetvén alá nemcsak a rendes hadsereg, hanem egyúttal a nemzetőrség is, teljhatalma kiterjedvén még a bíróságokra is, mely szerint ő rendkívüli hadi törvényszékeket állíthat az országban. Hát ez előtt is meg kellett volna hajolnia Kossuth Lajosnak ? (Helyeslés a szélső balon) Fel kellett volna áldoznia Magyarország alkotmányát ? (Helyeslés a szélső bálolálon.) Különben is az első határozat még az alkotmánvos ministerium alatt hozatott, a melynek pedig elnöke Batthyány Lajos, tagjai egyebek közt Deák Ferencz és Széchenyi István voltak. Vagy a miatt játszotta el a képviselő ur tiszteletét Kossuth Lajos, hogy azon támadásokkal szemben, melyek nyolcz felől intéztettek ez ország ellen, az ország védelmét szervezni és vezetni tovább is szent kötelességének tartotta? (Jällénk helyeslés a szélső bálon.) Vagy végre — és meg lehet, hogy ebben 43