Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-384

384. ersíágos üléB május 80-án, pénteken. 1880. 359 absentistákról, távollevőkről van szó, a kik va­gyonukat külföldön pazarolják el, a nélkül, hogy a nép teherviselésében részt vennének, (Ugy van! a szélső baloldalon) hanem egészen más a kérdés. Épen a kritikának ez a hiánya bizonyítja azt, hogy a t. előadó úrban a történeti érzék nem lüktet ugy, mint kellene. (Ugy van! a szélső bal­oldalon.) És a t. előadó ur maga is észrevehette volna, hogy nem sok történeti érzékről tanuskodhatik az, midőn Tisza Istvánt, képviselő ur azt mondja, hogy Kossuth Lajos nem jelentkezett a hatóságnál, mi­dőn hazáját elhagyta. (Ugy van! a szélső bal­oldalon.) Még kevésbé tanúskodik történeti érzék­ről az, midőn Dárdai képviselő ur Kossuthot okozza Enyed pusztulásáért, (Ugy van! a szélső baloldalon) akkor, mikor nemcsak Eötvös Károly képviselő ur fejtette ki oly ékesen, hanem midőn ki vaunak adva azon okmányok is, a melyek vilá­gosan tanúsítják, hogy 1848/49-ben egyenesen osztrák katonatisztek voltak beosztva Axentie Severu csapatába, a kik azt szervezték. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Elnök: Még Helfy képviselő ur is kivan szólni. Helfy Ignácz: T. ház! A t. előadó ur iménti beszédében több olyat mondott, a mit helyre kellene igazítanom, de nem teszem, mert nem sze­retek túlságosan érzékenykedni a képviselőház­ban és belátom azt is, hogy neki, mint előadónak törekednie kell, a mennyire lehet, az előtte szólottak érveit gyengíteni. Mondott azonban egyet, a mit hallgatással nem mellőzhetek. Beszédemnek egyik passusára czélozva ugyanis a t. előadó ur szemre­hányást tett nekem és ezzel elvbarátaimnak, azt mondván, hogy ha mi helyesen informálnék Kos­suthot és nem informálnék ugy, hogy maga a nemzet tette öt földön futóvá. Ezt nem hallgatha­tom el, mert ez a száraz igazsággal merőben ellen­kezik. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Először is jegyezze meg magának a t. előadó ur, hogy Kossuth Lajos olyan ember, a ki 88 éve daczára és azon 4Í évnek daczára, a mióta távol van e hazától, valamint daczára azon nagy távol­ságnak, mely őt hazájától elválasztja, nem szorul senkinek az informatiójára, mert ő világosan látja helyzetünket és a törekvéseket, melyek itt nyil­vánulnak, Sokkal világosabban látja mindenesetre, mint az igen t. előadó ur az előadói szék magas­latáról. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Constatálom másodszor azon tényt — s itt tanukra hivatkozhatom — hogy én nemcsak nem informálom őt soha olyan irányban, mintha a nem­zet tenné őt földönfutóvá, hanem épen ellenkező­leg: tavaly, mikor szerencsém volt 850 magyar embert nála bemutatni, a mikor ő maga felemlí­tette, hogy mindig fájó sebet képez nála 10 esz­tendő óta a kihonosítási törvényjavaslat, kérve kértem" őt, hogy ne tekintse magát a magyar nemzet számüzöttjének, mert bármilyen törvényt hozzanak is, lehet őt szakaszszal kihonosítani, de a nemzet szivéből kihonosítani soha senki sem fogja. (Elénk helyeslés a szélső balfelől.) Hogy igy mondtam, hivatkozom pártjuknak egy híí, általam tisztelt tagjára, Molnár Antalra, a ki akkor jelen volt és tanuskodhatik, hogy ilyen irányban szok­tam én Kossuth Lajost informálni. Ismétlem tehát, hogy ő semmi informatióra nem szorult. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Irányi Dániel képviselő urat illeti a szó. Irányi Dániel: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A keret, melyben ezelőtt néhány nappal a tanács­kozás megindult, annak folyamában jelentékenyen kitágult. Egy történelmi nagy név, egy korszak­alkotó alak belevonásával nemcsak kiszélesedett, hanem egyúttal magasabbra is emelkedett. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Távol legyen tőlem, hogy t. elvbarátaim ezen eljárását hibáztassam, azt ellen­kezőleg dicsérem, mert természetesnek tartom, hogy annak, a mi nemcsak a magunk, hanem az általunk képviselt nép millióinak is szivében él, hangot, nyilt és ékes hangot adni kötelességüknek tartották. Ezért, minthogy sem a törvényjavaslat­ban, sem az ahhoz mellékelt irott indokolásban, sem az én bevezető beszédemben Kossuth Lajosról nem volt szó, a t. ministerelnök ur azt a szemre­hányást tette nekünk, hogy el akartuk hitetni, mintha a fennálló honossági törvény módosítását csupán a szegény közönséges kivándorlók érde­kében kivánnók, Perlaky Elek képviselőtársam meg épen őszinteség hiányával vádolt. Ugy a szemrehányás, mint e vád teljesen alaptalan. Hogy a törvényjavaslatban nem fordul elő Kossuth neve, az igen természetes, (Halljuk! Halljuk!) minthogy annak elfogadásával őép ugy, mint a közönséges kivándorlók megtartják, illetőleg visszanyerik honosságukat. De hogy sem az irott indokolásban, sem első beszédemben nem említettem különösen Kossuth személyét, az — nyiltan meg­vallom — kíméletből, (Helyeslés a szélső balon) a kormány kényes helyzete iránti kiméi étből történt, (Helyeslés a szélső balon) ismervén ama bizonyos bécsi körök hangulatát, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) melyek már Kossuth nevének említésére is összerezzennek. (Igaz! Ugy van !a szélső baloldalon.) Hogy egyéb iránt valamint t. barátaim, úgy a saját álláspontom kétségbe nem vonható e házban, az azon, a múlt őszszel itt elmondott beszédemből is következik, a melyet egy hasonczélú indítvány benyújtása alkalmával mondottam s melyben azt nemcsak tárgyilagos szempontból,hanem Kossuthra való tekintetből is indokolni szerencsés voltam. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) De ha a mi kímé­letünket és tekintetünket a kormány iránt ily mó­don jutalmazzák, ám legyenek meggyőződve, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom