Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-383
350 383. országos ülés májns 29-én, c&ütörtökön. 1890. fennhagyatik. Lesznek olyanok, a kik másutt hivatnlt vállaltak, vagy állampolgári esküt tettek, a kikre concludens factum, vélelem alapján fog kiterjesztetni a törvénynek az intézkedése ; eziekre tehát ez nem vonatkozhatik. De lesznek olyanok, a kik egyáltalán le nem mondottak, a kik semmiféle nyilatkozatot nem tettek, sem arra nézve, hogy akarnak, sem arra nézve, hogy nem akarnak állampolgárok maradni. Ezeknek a jogviszonyait sem érinti különben ez a visszahonosítás. Mit ad tehát nekik ? Azt, hogy nekik joguk lesz továbbra is ezen magyarhon tagjainak tekinteni magukat, a nélkül, hogy szerzett jogaikra vagy elenyészett kötelességeikre visszahatna. No kérem, nincs-e joga minden állampolgárnak ezt megállapítani? Hiszen számtalan törvényes intézkedésünk van arra, hogy aki ezt nem akarja elfogadni, módja legyen a törvény többi fentartott részei szerint honosságát megszüntetni. Hogy aztán az ellen, hogy azt, a ki nem jelenti ki, hogy más ország polgárává akar lenni és nem is lett azzá, visszahonosííjuk, micsoda államnak lehessen panasza,hogy ez micsoda nemzetközijogelvbe ütközik, azt igazán nem értem. Itt tehát igazán nem látok semmi olyat, a mi a keresztülvitelnek akadályul szolgálhatna. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Ezek, utánt. ház, én csak még egyetlen egy kifogásra rcflectálok. (Halljuk! Halljuk !) Igen sajnosán tapasztaltam, hogy ezen kérdés is belevonatott a vitába, a melynek alapjául oly törvényjavaslat szolgál, a mely azt mondja, hogy akár oly nagy legyen valaki, mint Kossuth Lajos, akár oly ismeretlen csekély", mint a legutolsó tót napszámos, a ki kiment Amerikába,mindenkire kiterjedő általános igazságot akarunk és egy igazságtalan törvényes intézkedésnek a megszüntetését. (Halljuk! Halljuk!) Mikor ilyen törvényjavaslatot terjesztünk a ház elé, akkor felemlítik azt is, hogy mit gondolunk mi, hiszen Kossuth Lajos honosításának visszaszerzése a forradalom elvének asanctionálása. (Szilágyi Dezső igazságügyminister tagadólag int.) Nem az igen t. igazságügyminister ur mondotta, hanem felhozatott és pedig olyanok kíséretében hozatott fel, a melyekkel Kossuth Lajosnak rovására irtak szomorú eseményeket s a melyeket reetifieálni kellett; felhozatott igenis az incompatibilitás szempontjából s csakis ezen szempontból hozatott fel, hogy T egykor Kossuth Lajos, a mint Magyarország kormányzója esküt tett ezen ország alkotmányának és törvényeinek megtartására. Ennek a felhozása tehát nem jelent egyebet, mint ismét a forradalom rémét akarják még ezen törvényjavaslatban is felfedezni; ezt pedig t. ház, tiltakozás nélkül elhallgatni nem lehet, (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon) mert ha 1848/49-benvolt forradalom, azt Olmützben csinálták és nem Magyarországon. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) És ha talán ez ellen egyikünk vagy másikunk véleménye szerint nem mindig a helyes eszközök alkalmaztattak volna is, ne hivatkozzanak ezekre a dolgokra. Ne feledjék el különösen azt, hogyha azon védelemnek, a melyet akkor a nemzet jogainak és alkotmány r ának megóvására és megmentésére kifejtett, nem Kossuth állott volna lelkesedésével élén, (ügy van! a szélső baloldalon) ha nem ő oltotta volna bele szellemét a nemzetbe, hogy oly erőt legyen képes kifejteni, mely a világot bámulatba ejtette, hanem ellenkezőleg az unbedingte Uníerwerfung és a békepártiak suttogásának szelleme hatotta volna át a nemzetet, akkor önök itt ma nem tanácskozhatnának. (Zajos tetszés és helyeslés szélsőbalon.) Ha, t. ház, a felhoztam általános indokokon kivül szem előtt tartom azt is, nem birok megbarátkozni soha avval a gondolattal, hogy Kossuth Lajos magyar állampolgár ne legyen; és ám akik evvel megbarátkozni tudnak, szavazzanak a törvényjavaslat ellen En elfogadom Irányi Dániel törvényjavaslatát. (Hosszan tartó tetszés, helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Gróf Károlyi Gábor! Gróf Károlyi Gábor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttünk fekvő törvényjavaslatot — felesleges mondanom — elfogadom, elfogadom pedig egyrészt azért, mert indokolásában ki van fejtve, hogy mennyire szükséges annak törvény nyé emelése, másrészt azért, mert előttem szólt t. képviselőtársaim, a kik a törvényjavaslatot meg akarják és fogják is szavazni, eléggé kimutatták és kifejtették, hogy ezen törvény hozatala által nagy hazánkfia, a legnagyobb magyar, Magyarország dísze, a magyar nemzet dicső példányképe, Kossuth Lajos, honpolgárságát visszaszerzi. (Zajos éljenzés a szélső baloldalon.) De felszólalásomnak főczélja az, hogy a túloldalról szólott képviselő és minister urak ellenmondásait némileg megvilágítsam, (Halljuk! Halljuk!) mert a hallott tévedések és ellenmondások, nem tudom, hogy egyeztethetők meg a túloldalról sokszor hangoztatott következetességgel és őszinteséggel. Mindenekelőtt rá kell térnem az úgynevezett Kossuth-kérdésre, melyet önök neveztek el Kossuth-kérdésnek. Ez sem Irányi Dániel t. képviselőtársam törvényjavaslatában, sem az azt megelőzött határozati javaslatban, sem pedig a Tisza Kálmán által benyújtott törvény által került először a törvényhozás elé, ennek sokkaHrégibb eredete van. Már 1868-ban, Horvát" Boldizsár igazságügyministersége alatt nyújtatott be egy törvényjavaslat a ház elé, mely az osztályokhoz utasíttatott, de a mely ott elvettetett, mert azt vélték látni benne, hogy az Kossuth ellen van intézve és a magyar nemzethez való honpolgári kapcsot akarja megszüntetni. Horvát Boldizsár
