Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-365

Üli 865. országos ülés májos 2-án, pénteken. 1890. a bűnvádi eljárás tárgyában hozandó törvény, nevezetesen, hogy minő lesz a perorvoslatok rendszere, különösen, hogy mi történik most a büntető eljárás körül contemplált reproductióval, tagadhat] anul mind oly kérdések, melyek az egyes királyi táblák helyiségi, elhelyezési és személyzeti kérdésével mind súlyosan esnek a latba, így például elégségesnek, sőt az ország némely vidékére nézve talán soknak is találom a királyi tábláknak a jelen törvényjavaslatban contemplált számát azon esetben, ha — mint reménylem és óhajtom — az első fokú biróság bűnvándi ügyekben a ténykérdésben véglegesen fog ítélni, míg ellenben, ha a büntető perrend ugy eonetruáltatnék, hogy épen a ténykérdés, mint a másod fokon közvetlen reproductiónak lenne helye, szerény véleményem szerint, sem a táblák most tervezett száma, sem pedig abiráknak tervbe vett contingense bizonyára nem lesz elegendő. Tovább megyek. Azt hiszem, hogy ez utóbbi esetben, ha tudniillik büntető ügyekben a másod fokú tárgyalás ugy construáltatnék, mint a hogyan az az eddig ismeretes tervezetekben contempláltatott: akkor a most előttünk fekvő törvényjavaslatnak pénzügyi oldala iránt sem lehetünk kellőkép tájékozva, mint hogy a tábláknak ez esetben szükséges szaporításán ki v ül például a közvetlen reproductiótól elválaszthatatlan tanú-utazások, valamint a vizsgálati raboknak ide-oda hurczolása az államkincstárt mily összegekkel fogná terhelni, az iránt ma még csak approxímativ ealculust sem lehetne felállítani. Tartok tőle, hogy épen ezen kérdések kö vetkeztében későbben oly inconvenientiák támadhatnak még, melyek a decentralisatio természetes bajait szükségtelenül megszaporíthatják. De a mitől még jobban félek, ez az, hogy — ha a polgári és büntető perrendtartás végleges megállapítása még soká késnék — ugy kárba veszne a mostani sietséggel járó költekezés és ok nélkül praecipitáltatnék egy nagy változás, melynek sok kellemetlensége annál súlyosabbnak fog tetszeni, mentől későbben észlelhetjük a változással járó előnyöket. (Helyeslés balfelől) Fődolog tehát az, hogy ama keretbe, mely jelenleg felállíttatik, a tartalom is lehetőleg gyorsan beleillesztessék. (Helyeslés balfelől.) E tartalmat egyedül a szóbeliségre alapított polgári és büntető perrendtartás adhatja meg, valamint azon törvény, melyet a minister ur a superinspeetionalis jog szabályozására nézve kilátásba helyezett, (ügy van! balfelől.) Én csatlakozom Horváth Lajos t. képviselőtársam azon kijelentéséhez, hogy bizok az igen t. igazságügyminister úrban és abban, hogy ő az ország várakozásának e tekintetben is mielőbb meg fog felelni s ennélfogva a jelen törvényjavaslatot daczára felhozott aggályaimnak is örömmel megszavazom. A mi már most magát a decentralisatio módozatait illeti, ugy azok némelyeire nézve van néhány megjegyzésem. (Halljuk!) A táblák újra szervezésénél az igazságügyi minister ur a birák ég ügyészek illetményeit ugy állapítja meg, hogy azok anyagi existentiája a mi viszonyainkhoz mérve biztosítottnak mondható. Hogy a minister ur ezen a téren is megragadta az initiativát és szakított az eddigi stagnatióval, ezért elismerés és köszönet illeti meg őt, mely alkalomból csak arra kérem még, hogy ezen munificentiáját és méltányossági érzületének ezen nyüvánulását lehetőleg mielőbb az alsóbb birói körökre és annak segédszemélyzetére is kiterjeszteni kegyeskedjék. Mikor azonban a javaslatnak a fizetésekre vonatkozó része az anyagiakban a biróság jogos igényeinek eleget tesz, kétszeresen meglepő az a rideg, mondhatnám sivár intézkedés, melylyel a javaslat a jelenlegi táblabírói személyzettel elbánni szándékozik. (Halljuk! Halljuk!) A javaslat 19. §-a közel 200 biró feje felé odafiiggeszti a Damokles kardot, arra jogosítván fel a ministert, hogy azokat — ha neki úgy tetszik — egyszerűen pensionálhassa. Hogy ily rendszabály a decentralisatio keresztülvitelére miért volna szükséges, azt én belátni nem tudom. Lehet, sőt majdnem bizonyos, hogy ezen szigorú rendszabály a táblák jelenlegi bíróinak qualificatiója iránt táplált bizalmatlanságban találja magyarázatát és megengedem, hogy e bizalmatlanság részben talán alapos is lehet. Azt sem tagadom, hogy az epuratiónak bizonyos mérve praeticns is lehet. De, t. ház, én részemről a biróság niveaujának ily módon való emeléséért nem vagyok hajlandó feláldozni ama nagyobb érdeket, mely a birói elmozdíthaflanság intact fentartásában rejlik. (Élénk hely slés bal felöl.) Ezen elvnek megsértése mégis túlságos ár volna azért, hogy az ország talán 15 — SOgyengyébb bírótól könnyű szerrel megszabadulhasson. Ily roppant discretionarius hatalommal, mint minővel a javaslat az igazságügyi ministert e tekintetben felruházni szándékozik, alkotmányos törvényhozás senkit sem ruházhat fel, nem; különösen minálunk, a hol a birói függetlenség és elmozdíthatlanság törvény által biztosítva van és az igazságszolgáltatás épen ekét kiváló garantiája még nem hatolt be oly mélyen a nép öntudatába, hogy azokat épen a törvényhozás ingassa ide-oda valamely kétes eredmény kedvéért. (Élénk helyeslés balfelől.) Ha a törvényhozás, ha maga az igazságügyi kormány így értelmezi a birói függetlenséget és elmozdíthatlanságot: akkor el lehetünk arra készülve, hogy a nagyközönség, hogy maga a birói kar azt írott malasztnál egyébnek soha sem