Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-382

38"2. országos ülés májas területén születtek, de az angol nemzet óriási többségére az angol törvény még ma is azon alapelven épül, hogy nem lehet akarattal az állampolgárságot megváltoztatni, az állam kötelékéből kilépni. Már most, t. ház, ez azután a melegnek és hidegnek egy alkalommal való fúvása, (Derültség jóbbfelől) mert az angol elv nem egyéb, mint a régi feudális elv maradványa, midőn az egyént ugy tekintették, mint a ki a földhöz van nőve, glebae adstrictus; ezért tekintetett a régi középkori felfogás szerint az állampolgárság ugy, mint a mely köteléket kénytelen viselni az illető haláláig, mint a Dejanira-köntöst és csak életével együtt vetheti le. Ez egy középkori felfogás, mely még ma is nagy részben él Angliában. A személyes szabadságnak az a nagy elve, mely a múlt század végétől kezdve utat tört magának minden continensi törvényhozásban, azt kívánja, hogy csak akarattal érhesse el valaki az állampolgárságot, de akaratával fel is bonthassa. (Igaz! Ügy van! jóbbfelől.) Ez volt, t. képviselőház, az a két kiemelkedő pont, melyre nézve t. képviselőtársam hamis és téves úton van. Végül a t. képviselő ur felhiv bennünket arra, hogy miért állítottuk mi Kossuthot és a király iránti loyalitást, a király személyét egymással szemben. T. képviselőház. Ez erről az oldalról soha sem történt. Gróf Károlyi Gábor: Egyebet sem csináltak ! (Nagy zaj és mozgás jobbfelöl. Halljuk! Halljuk !) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Károlyi Gábor t. képviselő ur jobban tenné, ha a helyett, hogy értelmetlenül közbekiált, felállana. és véleményét megmagyarázná. (Helyeslés jóbbfelől. Zaj és mozgás a szélsőbalon.) Gróf Károlyi Gábor: Csak azt mondtam, hogy egyebet sem csináltak! (Mozgása jobboldalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminister : A király személyét előtérbe nem helyeztük, nem is tettük, hogy a király és Kossuth közti választásra hívjuk fel a nemzetet. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hát Tisza István!) Hallottuk azt az érvelést, hogy Kossuth iránti kegyelet az, mely döntő motívum ezen törvényjavaslat elfogadása mellett. Ezzel mi azt a kegyeletet, azt a kötelességet állítottuk szembe, melylyel minden magyar állampolgár az állam alkotmányos rendje iránt viseltetni tartozik. Ezeket állítottuk mi szembe és a kettő között ezt tartottuk mi magasabbnak ós pedig azért, mert ez az elv alapfentartó ereje a magyar államnak és olyan régi, mint a magyar alkotmány maga. (Zajos helyeslés jóbbfelől.) Polónyi Qzstl T. ház! Személyes kérdésben s előre is kijelentem, hogy csak igen rövid időre akarom a t. ház figyelmét igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) Megvallom egész őszintén, hogy a t. ininister s 28-án, szerdán. 1890. 33 1 urnak, a mint magamat kifejeztem, az én róla való jobb felfogásom szerint, véletlenül történt botlását oly nagynak tartottam, hogy magam szívesen akartam neki segédkezet nyújtani arra, hogy tévedésére nézve magát rehabilitálhassa. (Derültség.) S most a t. minister ur egész másként állítva fel a kérdést, azt akarja bebizonyítani, hogy igaza van.Nem arról van azonban szó, nem az a kérdés köztünk, hogy mi a vezérelve a honossági törvénynek, hanem az, hogy foglaltatik-e a honossági törvényben intézkedés, bátramaradt országokhoz hasonlóan — bár nem én mondtam, hogy vannak ilyen országok — a mely mellett lehetségessé válik, hogy hűségi eskü nélkül és ugy szereztessék meg a honosság, hogy az illető semmiféle deelaratiót ne tegyen. Ez a kérdés. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Ezt én bebizonyítottam. (Közbeszólás a jobboldalon: A múltban!) De megszerezte, azon törvénynyel szerezte meg honosságát. (Közbeszólás a jobboldalról: A múltra vonatkozik!) Ez a törvény kihirdettetett 1879. deczember 24-én. Aki 24-ikétől kezdve 5 évig itt lakott, nem kellett neki sem hűségi esküt tenni, sem folyamodni. Tehát áll az, a mit én mondottam, hogy mi is azon hátramaradt országok közé tartozunk, a melyekre a minister ur hitvakozott. Végezetül, t. ház — nagyon sajnálnám, ha e tekintetben köztünk félreértés merülne fel — ha a ministerelnök ur a maga részéről szintén kijelenti azt, hogy ő és az igazságügyminister ura vitának azon élét nem állították fel, hogy ők azt nem akarják, hogy Kossuth személye a király személyével állittassék szembe, ezt örvendetes tudomásul veszem. Idézhetném a ministerelnök ur egész beszédjét— méltóztassék elolvasni, bár a kezemnél yan, nem akarom felolvasni — de hogy ha az az intentiója a kormánynak, ha belátta, hogy nemzeti szerencsétlenség lenne a király tekintélyét a nemzeti ideállal szembeállítani: én szivesen nyújtok segédkezet és üdvözlöm a kormányt e téren. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Daczára annak, hogy az idő igen előrehaladott, kérnem kell a t. házat, méltóztassék a Pázmándy Dénes képviselő ur által bejelentett interpellatiót meghallgatni. (Halljuk ! Halljuk !) Pázmándy Dénes: T. ház! (Halljuk!) Az idő előrehaladott voltára való tekintetből interpellátióm indokolását a válasz alkalmára tartom fenn; az interpellatio concret esetre vonatkozván, kérem interpellatióm felolvasását és a honvédelmi ministerrel való közlését elrendelni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Balogh Géza jegyző (olvassa): „Interpellatio a t. honvédelmi minister úrhoz". í. Van-e tudomása a t. honvédelmi minister 42"