Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-365

24- 865. országos ülés máj 2-án, pénteken. 18SJQ. az ügyvéd felszólalási jogával ? Hogyan contempláltatik a civil perjogban a szóbeli eljárás? Minő érvényre fognak jutni a másodbiróságnál a közvetlenség nagy elvei? Az alsó bíróságoknál fentartatik-e a tiszta instantía mai rendszere, vagy az alsó bíróságok másodbirósági jogkörrel is felruháztatnak? Minő lesz a járásbiróságok hatásköre 8 lesznek-e s ha lesznek, minők lesznek a mellékeljárások, például az intési eljárás, a bagatelleljárás ? Mindezen kérdéseknek mikénti megoldása kihat a bírói szervezetre s többé kevésbé összefügg a kir. táblák székhelyeinek, területi beosztásának s a birák létszámának kérdésével. (Halljuk! Halljuk!) Teljesen jogosult tehát az a nézet, hogy a kir. táblák decentralisatiójának fontos kérdésében még ma teljes alapossággal s helyes lelki nyugalommal dönteni s egy minden tekintetben kielégítő s további változásnak alá nem vetett szervezetet megállapítani még nem lehet. Már pedig azt, hogy az életbeléptetett szervezet utóbb kijavíttassák, a törvényhozásnak lehetőleg ki kell kerülnie; mert a bona fide létrejött viszonyoknak érzékeny sérelmével járna a szervezet megbolygatása s megzavarná az igazságszolgáltatás folytonosságát. (Helyeslés bálfélől.) A mit a t. előadó ur a maga bizottsági jelentésében a kormány védelmére felhoz s a mit most élőszóval is illustrált, tudniillik, „hogy ha a birói szervezetnek fokozatos átalakítása az új perjognak részletes megállapításától tétetnék függővé és mindezen nagy horderejű törvényeket egyszerre szándékoznék életbeléptetni, az új birói szervezet oly feladattal helyeztetnék szembe, a melylyel megbirkózni teljesen képtelen volna". Ezt t. előadó ur senki sem mondta, senki sem kívánta, senki sem kívánja. Az hangsúlyoztatott csupán, hogy a büntető polgári perjogról szóló és ezekkel combinálva a decentralisatióra vonatkozó törvények mielőbb alkottasanak meg, de a végrehajtás fokozatos legyen, tudnillik legelőször hajtassák végre, illetőleg léptettessék életbe a kir. táblák tleeentralisatiójáról szóló törvény s ha a birák beleélték már magukat az új viszonyokba s leküzdötték a kezdet nehézségeit, léptettessék életbe a büntető ós legvégül a civilis eljárásról szóló törvény. Hogy ez nem valami reformellenes, nem valami „nagy rázkódtatásokat szülő, a czélba vett alkotásokat compromittáló" nézet és törekvés, bátor vagyok hivatkozni a legilletékesebb szaktekintélyre, tudniillik magára az általam mélyen t. igazságügyminister úrra. A t. minister ur múlt évi május 29-én tartott nagyszabású programmbeszédében, midőn a fokozatos haladásról és a fokozatok megállapításáról beszélt és a kir. táblák decentralisatiójának és a büntető perjognak kapcsolatos életbeléptetéséről olvasásban ellene fog szavazni. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Elnök: Ki következik ? Madarász József jegyző: Horváth Lajos! Horváth Lajos: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk.') Polónyi Géza t. képviselőtársam tüzetes fejtegetése azon kedvező helyzetbe juttatott, hogy a t. ház becses türelmét csak néhány perezre kell igénybe vennem. (Halljuk!) Azt hiszem, nem igen lesz a t. házban nézeteltérés arra nézve, hogy a budapesti királyi ítélőtábla jelen alakjában és jelen szervezetében fönn nem tartható. Helyesen emeli ki a ministeri indokolás, hogy oly bírói testületnél, minő a budapesti, az ügymenet és munka vezetése és ellenőrzése nagy akadályokba ütközik és hogy az alsóbb bíróságok feletti nélkülözhetetlen felügyeletnek folytonos és hatályos gyakorlása egyáltalán nem eszközölhető. Ezen felül az előléptetési rendszer sem nyugszik biztos alapon; inert a királyi tábla egy olyan területen, mint a szoros értelemben vett Magyarország, az alsóbb bíróságok tagjainak tevékenységét folytonos figyelemmel nem kisérheti és igy az igazságügyi kormánynak a hivatottak előléptetésére nézve teljesen megbízható adatokkal és felvilágosításokkal nem szolgálhat. A királyi táblai rendszer tehát magában a rendszerben rejlő alaphiba miatt, az igazságszolgáltatás érdekeinek minden irányban meg nem felelhet és épen ezért magának a decentralisatiónak elve ellen alapos kifogást tenni nem lehetne még akkor sem, ha a törvényhozás — a mit különben, én is, más is immár kizártnak tekintünk — a jelenlegi Írásbeli eljárás fentartását határozná el. (Helyeslés.) Véleménykülönbség tehát közöttünk csak arra nézve foroghat fenn, vájjon a királyi táblák decentralisatiója már ma eszközölhető-e, vagy nem. Szakembereink, ugy a házban, mint a házon kivül, azt a nézetet hangsúlyozzák, hogy a királyi tábla decentralisatiója ma még időelőtti, időelőtti azért, mert a büntető s a polgári perjogalaptételei, vitás kérdései felett még nem döntött a törvényhozás; sőt — a mi ügyeimre méltó — e tekintetben magának a t. igazságügyi kormánynak végleges megállapodásait sem ismerjük. Lesz-e esküdtszék és ha lesz, minő lesz az eljárás azon büntetendő cselekményekre nézve, a melyek az esküdtszékhez nem utalhatók; vagy ha nem lesz esküdtszék, minő eljárás állapittátik meg az alsóbb bíróságoknál; fel fognak-e azok kellő biztosítékok mellett ruháztatni azon joggal, hogy a ténykérdésben véglegesen döntsenek, vagy ha azzal fel nem ruháztatnak és felebbezés lesz, ez a felebbezés miként terveztetik, szóbeli és közvetlen lesz-e az eljárás a másodbiróságnál vagy fentartatik-e a mai eljárás bizonyos javításokkal, például a fontosabb perjogi momentumok reproductiójával s