Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-381
2g6 881 > országos ülés május 28-6n, péuteken. 1890. társam minket vádol őszinteség hiányával, azt én a t. túloldalnak tisztelettel visszaadom." Hál bocsánatot kérek, az én igen t. képviselőtársam mitsem adhat vissza. (Igaz! Ugy van i a szélső baloldalon.) Nem volt őszinteség hiány sem az én részemről, sem Irányi Dániel t. képviselő barátom részéről. Irányi t. képviselőtársam nem csinált különbséget főmotivnin és almotivum közt; mert midőn polgárokról van szó, mi nem teszünk különbséget hazánkban magyarok, tótok, németek és románok között. (Igaz! JJgy van! Zajos helyeslés a széhő laloldalon.) A polgári jog előttünk egyforma mindenkivel szemben. És méltóztassanak megjegyezni, hogy ez nem szép, egyenesen hálátlanság a t. képviselő nr részéről, különösen, midőn azon az oldalon ül, melynek túlnyomó nagy része szegény tótokat képvisel; (Helyeslés szélső haloldalon. Ellentmondások a jobbóldalon) mert a magyarságot mi képviseljük. (Igaz ! JJgy van! a szélső baloldalon.) Irányi Dániel t. barátom, mondom, nem tett különbséget; nem említette Kossuthot, mert az fölösleges volt, minthogy ha a törvényjavaslat elfogídtatik, kiterjed az Kossuth Lajosra is; (Igaz! JJgy van! a szélső baloldalon) én pedig csak annyiban említettem fel, mert egyetlenegy okát láttam abban annak, hogy önök miért nem fogadják el. (ügy van! a szélső baloldalon.) Tehát mi ketten nem kettőt, hanem teljesen egyet mondottunk;az őszinteség hiánya csakis az önök részén van. (Igaz! JJgy van! a szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Ennyit akartam mondani. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Madarász József jegyző: Ábrányi Emil! (Halljuk! Halljuk!) Ábrányi Emil: T.ház! (Halljuk!Halljuk!) A fátum ugy hozta magával,hogy a felszólalásban megint Tisza István t. képviselőtársam után következzem és miután Tisza István t. képviselő ur, ámbár minden beszédét tanulmány és gondolkodás előzi meg, még sem mondott olyat, a mi a pártnak általános helyeslésével találkoznék, kénytelen vagyok beszédjére reflectálni, (Halljuk! Halljuk!) természetesen azzal a tisztelettel, melylyel államférfiúi tehetségének tartozom. (Derültség szélső balfelől.) A magasabb comicumnak egy neme kétségkívül az, ha Tisza István képviselő ur a honossági törvény benyújtása, illetőleg szövegezése miatt a függetlenségi pártot őszinteség hiányával vádolja. Azt mondja, hogy mi a szegény ügyefogyott tótokra hivatkozunk és azok háta mögött akarjuk Kossuth Lajost becsempészni. Kénytelen vagyok figyelmeztetni a t. képviselő urat, hogy rossz helyen jár, ha nálunk keresi azokat, a kik a parlamentben nem őszinték és a kik a parlamentben csempésznek, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek a t. képviselő urtól^nem méltóztatik emlékezni a 14. §. történetére ? (Derültség a szélső baloldalon.) A függetlenségi párt soha sem tartozott az önök iskolájához, mely épen az őszinteség hiányát tette a tartós politikai uralom egyik dogmájává; (Igás! JJgy van! a szélső baloldalon) soha sem tartozott ama sectához, mely az alkotmány sánczai közé monori zászlókat csempészett. (Derültség a szélső baloldalon.) De ha csakugyan igaz volna, a mint hogy nem igaz, hogy Irányi és azok, a kik ezt a törvényjavaslatot aláírták, nem meggyőződésből, nem a honpolgárok általános érdekében, nem egy általános jogi és erkölcsi elv szemmeltartásával, hanem merő tacticából választották a javaslat jelen alakját: akkor is azt kérdem, mily jogon tehet szemrehányást nekünk épen a t. képviselő ur, a ki a közel múltból nagyon jól ismerheti a tactica becsét és hasznát, (Élénk tetszés a szélső baloldalon) a ki nagyon jól tudhatja, hogy a volt ministerelnök urnak egyik legfőbb politikai erénye épen a tacticázásban rejlett (Igaz! JJgy van! a szélső baloldalon) és hogy a honossági kérdésben épen a kellő tactica hiánya, épen a tacticai érzéknek meghiúsulása okozta bukását. (JJgy van! JJgy van! a szélső baloldalon.) Egyébként komolyan kérdem a t. képviselő úrtól: (Halljuk! Halljuk) bűn-e az, ha politikusok becsületes szándékkal tacticához nyúlnak, hogy keresztül vigyenek egy czélt, mely előttük az ország érdekéhen állónak tetszik? (Helyeslés a szelő baloldalon.) Hiba-e az, ha férfiak, kik nemcsak erkölcsi bátorsággal, hanem politikai belátással is bírnak, eszméiket olyan formába öltöztetik, mely azokat széles körökben is elfogadhatókká teszi r (Helyeslés a szélső balon.) Vétek-e az, ha meg akarnak változtatni egy szerintük elhibázott törvényt, mely a távollétet jogezímmé teszi a honpolgárság elvesztésére s e változtatást czélzó javas1 itukat abban az általánosságban tartják, melyben a törvény valamennyi távollevőre nézveintézkedik? (JJgy van! a szélsőbalon.) Őszinteség hiánya-e az, ha az ország színe előtt nyiltan kimondjuk, hogy a távol levők közt igenis egy személy különösen becses előttünk, (JJgy van! JJgy van! szélsőbalon.) az a személy, a ki — mint önök is kijelentik — múltjának rendkívüli érdemeinél fogva örök dicsősége nemzetének? (Igaz! Ugy van! szélsőbalon.) Én azt hiszem, t. ház, hogy ezt a törvényjavaslatot más formában benyújtani nem lehete't volna. De ha más formában nyújtottuk volna be; ha vágyainkat csak egy személyre concentráljnk; ha csak Kossuth személyére nézve kívánjuk a törvényhozás intézkedését: nem önök declamáltak volna-e leghevesebben, hogy egy ember miatt törvényt módosítani nem szabad ? (Tetszés a szélsőbalon.) Hiszen most is azt beszélik a t. képviselő urak, ámbár a törvényjavaslat a legnagyobb objectivitással általános szempontoknak hódol és
