Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-380
380. országos ülés miSjns22-én, csütörtökön. 1890. 281 az által az egész pohár viz ihatatlanná válik. Tgy van az emberi társadalom is. Az új elemek megmérgezték a társadalmat s az egész nemzetet s megpuhították a daliás magyarokat, hogy egy olyan egyezségbe mentek bele, melynek alapján szegény Kossuth Lnjos haza nem jöhet. Én mindig sajnálom, t. ház, ha egy fiatal képviselő a kormánypárti padokon jelenik meg, mert épen Tisza Kálmán ur példája tanított meg arra, (Derültség szélső balfelöl) hogy a nagyratörekvő elme fiatal korában ne a kormánypárt közzé menjen, hanem üljön ide az ellenzékhez, mert innen elmehet még a ministeri székbe, amott pedig csak a minoriuin gentiumhoz tartozik. Nem tagadom, hogy Tisza István t. képviselő ur nagyon képzett uri embei' (Zajos derültség) s felette sajnálom, hogy mikor képviselőnek megválasztották, nem jött ide közénk, (Zajos derültség) mert a mint a multak példája bizonyítja, innen még vihette volna valamire, (Általános derültség) de onnan, ha úgy fog védekezni, mint a hogy azt ma tette, bizony biztosíthatom, hogy nem jut bele a piros bársony székbe. T. ház! A törvényjavaslat ellen higgadtan, hazafiasán, az igazságnak megfelelően érvel ni nem lehet. Én tagadtam, tagadom s tagadni fogom mindig, hogy e törvényjavaslat elfogadása akár a fennálló kormányrendszerbe, akár a magyar királyság jogainak eszméjébe beleütköznék. Magam is foglalkozom a törvénykönyvekkel, de arra nézve paragraphust nem találtam sehol,hogy e miatt a magyar királyságot valami nagy baj érné. Nem is igy áll a dolog, hanem ugy, hogy a mi tisztelt kormányunkban felfelé megvan a nagy engedelmesség, lefelé pedig a gigászkodás. (Derültség.) S én fel sem merem tenni ő Felségéről a királyról, hogy ha például a t. igazságügyminister ur, az ő nagyúri elegantiájával (Zajos derültség) s fényes tudásának egész erejével azt mondja a trón előtt: „Uram királyom, ezen törvénynek elfogadásával csak erősebb lesz az a trón, a melyen ülsz ; mert a népek millióinak áldása fogja egyszerre körülvenni. Be kell vallani, akárhogyan gondolkozzunk is, hogy a Kossuth név varázs név, mely a veszély pillanatában a Felségnek magának, de a nemzetnek is nagy szolgál ttot tehet," (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Szentül meg vagyok győződve, hogy ha azon ékes kifejezésekkel variálja ezt ő Felsége előtt, azt mondotta volna ő Felsége: „Szolgám, legyen meg a te akaratod, (Általános élénk derültség) nyugtasd meg a nemzetet." De hiába, t. képviselőház, kihalt már belőlünk a nagylelkűség és az őszinte, igaz kebel elvesztette értékét. A kegyelet egy pillanatra él, azután megint elenyészik. Attól tartok, hogy örökké el fog aludni. (Igag! Ugy van! a szélső baloldalon.) A mely nemzet pedig nagyjai iránt a kegyeletet KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XVIII. KÖTET. nem ápolja és nem őrzi ott, a hol lehet s aunak kifejezést nem ad: az, mint önálló nemzet, a végsőt járja. (Helyeslés balfelöl.) És minthogy én ugy vagyok meggyőződve, hogy az i'n nemzetemnek élni keli az idők vége zetéig; ugy vagyok meggyőződve, hogy az én nemzetem dicsősége és boldogsága a magyar királysággal, a Kossuth nevével össze van kötve, én a kettőt egymástól elválasztani nem tudom és kérem a képviselő urakat, még nem késő, még nem ütött a tizenkettedik óra, (Felkiáltások jobbfelöl: Már félkettőre jár ! Derültség) még meggondolhatják, még megemberelhetik magukat; ne kövessék el azt a véghetetlen lesújtó tettet, hogy ezen törvényjavaslatot el ne fogadják. (Helyeslés a széls'd baloldalon.) Fogadják el, uraim, mert higyjék el, kivált azok, kik el vannak határozva arra, hogy le fogják szavazni és nem engedik meg annak a jó öreg urnak (Derültség) még életében azt az örömet, hogy a nemzet honpolgári jogát továbbra is birja : ára szavazzanak ellene; de egyre legyenek elkészülve, arra, hogy róluk soha, de soha sem fogja a költő megírni azt, a mit irt Kossuthról: Háromszáz évig várt rád nemzeted, Nem rég jövel — több század életed: Atyád a nép volt, nevelőd a vész, Vészkarja a legjobb baráti kéz. Vérpallos függ álmaid felett; (Derültség jobbfelöl) De egy nemzet hőn őrzi éltedet; Szónok, kitől a zsarnok vére fagy, Rákóczy égből kitört lelke vagy. Hullám, mit a vértenger felvetett, (Derültség) Hogy elmerítsd, vagy vidd fel népedet. Mi a szabadság, Isten szép ege, Lelked e kinyílt égnek gyermeke. Börtönben láttad első sugarát, Rabtársul ott találtad a hazát; (Tetszés a szélső E két rabtestvér szenvedése nagy, balon) Több századok fájdalmas ajka vagy. Szellő, tenger és vihar, Hogy sirhat a lélek, sirhat a magyar. Beszélj, beszélj, a nemzet téged ért, Ad életet, vért minden hangodért. Előre Washington, ez neved, (Derültségjőbbfelöl. Halljuk ! Halljuk !) Vidd a szabad világba nemzeted. Törd össze a zsarnokság lánczait S emeld fel a népek szent trónjait. Teremts egy új kort, új hazát nekünk, Tebenned lesz halhatlan nemzetünk! (Tetszés a szélső baloldalon.) Ha lesz egy nap, hol millió szemek Mint egy szívből, egy könyet ejtenek, Ha lesz egy sir, hol nyugtot nem lelünk, Szellemed még akkor is kell nekünk: Szellemed e hazának fénye lesz, Örökké mondjuk, korszakunk lelke ez. 36
