Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-380
278 38 °- országos ülés májas 22.éu, estttörtökön, 1890. Gróf Károlyi Gábor: Ez a ministeri székhez vezető út! (Ellenmondások a jobb és baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Gróf Apponyi Albert: Hiszen hol van leginkább a veszély arra, hogy egyesek, hogy a közhatalomnak egyes részei, a közhatalmik összessége, az egész alkotmánynak föléje emelkedhetnek? Ott van, a hol az állásnak legnagyobb fénye, a hatalomnak legnagyobb teljessége van: oly fejedelmeknél, a kikben esetleg több azambitio, a nagyra vágyás — néha u jóakaratú nagyra vágyás — mint az alkotmány, a törvény iránti tisztelet. (Igaz! Ugy van! a jobb- és baloldalon.) Ha ily leendő fejedelmek esetleges kisérleteinek szolgáltasson praeuedenst a törvényhozás népképviseleti eleme : ezt politikailag ép oly veszedelmes és elhibázott dolognak tartanám, a minthogy elvileg attól meg kell vonnom hozzájárulásomat. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) És, t. ház, ha valahol szigorúan és tántorít hatlanul ragaszkodni kell azokhoz az elvekhez, melyek az állam szilárdságát képezik s a melyek, ha megingattatnak, az államok végre is széthulló tömegekké válnak: épen Magyarországon kell e tekintetben kétszeres scrupulositással őrködni; (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon) midőn a magyar nemzetnek, mint politikai egésznek nemzeti egységét, hogy ugy fejezzem ki magamat, nem a természet törvénye, hanem az állami épület szilárdsága abroncsozza körül. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és jobboldalon.) T. ház! Ezek azon elvi indokok, melyek miatt én nem járulhatok azon javaslathoz, melyet Irányi Dániel t. képviselő ur és társai benyújtottak, ámbár ismétlem, méltánylom és tisztelem azon érzelmi motívumokat, melyek őket vezették. De minden érzelmi motívumnak szerintem csak addig van jogosultsága, mig magasabb állami tekintetekbe, mig az állami élet szilárdságának alapját képező elvekbe bele nem ütközik. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Ma, t. ház, ez az érzelmi áramlat iparkodik felfogásom szerint magát túltenni azokon a határokon, melyeket ama nagy elvek szabnak. (Helyeslés a bal- és jobb oldalon.) Máskor lehet, valamely más áramlat fog túlcsapni. Sokszor történt itt hivatkozás a loyalitásra. (Halljuk! Halljuk!) T. ház!Én azt hiszem a loyalitas nem homályos, nem mysticus, hanem egészen határozott és tiszta fogalom : a honpolgári ragaszkodás a törvényesen megállapított állami jogrendhez s annak minden ágához (Élénk helyeslés a bal- és jobboldalon) és mint ezen jogrend egyik főtényezőjéhez a koronás királyhoz, a törvény által megállapított trónöröklési rendhez és a király alkotmányos és törvényes jogköréhez. (Élénk helyeslés és tetszés a bal s jobboldalon.) De, t. ház, tapasztaltuk akárhányszor másutt, itt is, hogy a loyalitásnak, ezen magában véve szintén tiszteletre méltó, dicséretes érzelemnek is vannak túlhajtásai. (Helyeslés a baloldalon.) Ilyen túlhajtások gyakran azt czélozzák, hogy elenyésztessenek azon határok, a melyeket a nemzetnek alkotmányos jogai a királyi jogoknak szabnak. (Helyeslés a bal- és jobboldalon.) S valahányszor ilyen áramlatok voltak, engem mindig ott találtak, hogy azokkal szembeálljak, mindig ott találtak s ott fognak találni, hogy a nemzeti jogoknak integritása, a magyar közjogi felfogásnak sértetlensége mellett küzdjek. (Élénk tetszés és helyeslés a bal- s jobboldalon.) Hát, t. ház, ugyanezen tántoríthatlan ragaszkodás az állami élet jogi alapjaihoz, ugyanezcu óhajtás, a mely, megvallom, életczélomat képezi, hogy e nemzetben erős, férfias jogi meggyőződések uralkodjanak, a melyekről visszapattan minden támadás, minden sérelem; ugyanezen szigorú, alkotmányos érzület, a melynek kötelességszerű sugallata alatt valamivel több mint egy éve nagy harczot küzdöttem önökkel együtt: ugyanaz kényszerít ma legjobb meggyőződésem szerint állást foglalni azon törvényjavaslat ellen, melyet önök benyújtottak. (Élénk helyeslés a bal- és jobboldalon.) Én lelkiismeretem sugallatát követve, máskép nem járhatok el és nem fogadhatom el Irányi Dániel t. képviselő ur és társainak javaslatát. (Hosszantartó élénk helyeslét, tetszés és éljenzés a bal- és jobboldalon. Számosan üdvözlik a szónokot.) Madarász József jegyző: Csatár Zsigmond ! Csatár Zsigmond: T. képviselőház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Azon nagy tisztelet daczára, melylyel gróf Apponyi Albert képvisel ur iránt viseltetem és azon magas politikai képzettség daczára, melylyel ő kitűnik, felette sajnálom, hogy imént elmondott beszédének vezérelveivel, alaptételeivel minden tekintetben egyet nem érthetek és kénytelen vagyok vele szemben is tagadásba venni, hogy az Irányi Dániel t. képviselő ur által benyújtott, mindnyájunk által aláirt törvényjavaslatot elfogadni nem lehetne, hogy ez a királyi jogokra nézve sérelmes lenne s hogy ez közjog felbontását foglalja magában. (Félkiáltások balfelől: Nem is aü mondta!) Hiszen be méltóztatott ismerni t. képviselőtársamnak is azt, hogy történtek itt már ilyen dolgok, igy legutóbb gróf Andrássy Gyula esete, ugy Deák Ferencz esete, midőn az ő érdemeiknél fogva emlékük törvénybe iktattatott ós igy ő érettük törvényhozási actus követtetett el. Azt hiszem, ép ugy helyén volna annak a nagy embernek honossági kérdésében, kinél az én felfogásom és meggyőződésem szerint édes anya nagyobb, dicsőbb, igazabb és jobbszivfíbb honpolgárt e világra nem szült, ha törvénybe iktat-
