Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-380

380. országos ülés májns 22 ón, csütörtökön. 1890. 265 És minthogy, t. ház, fájdalom, igenis van nekünk ilyen szégyenletes töryényünk, melynek szomorú és káros következménye nemcsak ama legnagyobb hazafira, Kossuthra, hanem a nemzet számos más tagjára is kiterjed. Irányi Dániel t. képviselőtársamnak beadott javaslata pedig épen e törvényt akarja megsemmisíteni, illetőleg helyesen módosítani: én egész őszinteséggel pártolom ezen javaslatot s önöknek is melegen ajánlom elfogadásra. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Szónokot többen üdvözlik.) Dárdai Sándor jegyző: Perlaky Elek! Perlaky Elek: T. ház ! (Halljuk!) Jól tudom én, hogy a kölcsönös capatitaciónak ebben a kérdésben vajmi kevés eredményt vagy talán semmit sem jósolhatok. E kérdés hónapok óta napirenden van; mindenki foglalkozott vele és már egészen megérett elhatározással jött ide. Ezért én nemcsak legczélszerübbnek, hanem a tárgyhoz legméltóbbnak is tartottam volna, hogy a kérdést egyszerű szavazással döntsük el. (Közbeszólások a szélsőbalon: Azt elhiszsmk!) Én magam is tartózkodnám a felszólalástól. Kikerültük volna ezzel azon túlzásokat, melyeket ott, (a szélső baloldalra mutat) de kénytelen vagyok bevallani, itt is (a jobboldalra mutat) hallottam. És kikerültük volna azt a parlamentnek nem kedvező képét, hogy a szélső baloldalon a függetlenségi párt két vezérférfi a az őszinteség rovására vétkezett, mert midőn Irányi Dániel t. képviselő ura törvényjavaslat főmotivumát a szegény tótok sorsában látja, Helfy t. képviselőtársam nyíltan kimondja, hogy a törvényjavaslat főmotívuma Kossuth honossága. Már most melyik igaz a kettő közül? (Felkiáltások a szélső balon: Mind a kettői) Mind a kettő nem lehet az. Tehát, ha Helfy t. képviselőtársam minket vádol őszinteség hiányával, azt én a t. túloldalnak tisztelettel visszaadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Mondom, nem szólaltam volna fel magához a tárgyhoz, azonban Helfy t. képviselőtársam egy közbeszólásomra, a melyben azt mondtam, hogy Kossuth honosságának megtartása csak tőle magától Kossuthtól függ, czélszerűnek látta engem a politikai morálról, a meggyőződés erejéről megíeczkéztetni. Hát engedelmet kérek t. képviselőtársamtól, bármennyire tisztelem az ő parlamenti működését, tisztelem magán egyéniségét, az ilyen leczkéztetést tiszteletteljesen, de határozottan vissza kell utasítanom ; mert én magam felett politikai moralbirónak el nem ismerem. (Helyeslés a jobboldalon.) Hiszen, t. ház, ideálokat, eszményképeket felállítani a szépről, jóról, a nemesről: ez minden művelt fiatal léleknek elengedhetlen kívánsága; annak követése a férfiú kötelessége és büszkesége; az arra való visszatekintés az öjeg kornak dicsősége KÉPTH. NAPLÓ. 1887—92." XVIII. KÖTET. és öröme. Ezt fel kell tételezni minden művelt emberről. Nekem is megvannak régen megalkotott ideáljaim, a politikai következetesség és erkölcs; és ezen ideálomnak mindig elmaradhatlan része, hogy politikai téren, ugy mint erkölcsi téren vaskövetkezetességet tanúsítsak. (Helyeslés a jobboldalon.) De engedelmet kérek, én a következetességet nem az alatt értem — politikai téren különösen — hogy valaki vak legyen a változott viszonyok irányában, hogy egyszer kimondott szavából semmit nem engedve, a viszonyok kötelező hatása alatt meg ne változtassa véleményét, mert ezt makacsságnak nevezem. Hanem igenis következetesnek azt tartom, midőn valakit politikai működésében mindig csak egy irány, egy feladat vezet, az, hogy mikép teljesíti legjobb meggyőződése szerint hazája iráni kötelességét. (Helyeslés a jobboldalon.) Én i% hódolattal, bámulattal meghajlok a történeti alakok előtt, a kik akár tudomány, akár vallás, vagy a politikai szabadság küzdelmei terén mind végig következetesen küzdöttek, a kik meggyőződésűkhez hívek maradtak egész a keresztfa vagy a máglya haláláig. És ugyanezen tiszteletet átviszem azokra is, akik ezt nem halálukkal pecsételték meg, de a kik meggyőződésük mellett maradtak halálukig, mert azt épen nem tartom a kötelesség criteriumának, hogy valaki elveiért kényszerhalállal múljék ki, mély őszinte tisztelettel viseltetem mindenki iránt, a ki meggyőződéséhez hiven, mondom, csak egy czélt tartva szem előtt a politikai téren, hogy mikép szolgálhat hazájának a leghívebben, ebben következetes. (Helyeslés jobbfelöl.) Azzal a kérdéssel szemben, melyet az előttem szólott t. képviselő ur felemlített, hogy az új korban kit hasonlíthatnánk Kossuthhoz — hogy ne említsek többet — ideállítom Széchenyi Istvánt, Deák Ferenczet, az én ideáljaimat a hazaszeretben, a bölcsességben, a következetességben, mely mindig egy irányt tart szem előtt: a haza javát. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Thaly Kálmán: De 1861-ben meg 1867ben mást beszélt! Perlaky Elek: Ugyan a politikai téren egy messze korban feltűnik előttem Pythagoras alakja. Nem czélzat nélkül hozom fel, t. ház. Pythagoras törvényt alkotott, hogy a törvényhozó testületben fegyverrel megjelenni nem szabad és midőn ő feledékenységből fegyverrel jelent meg és ezt neki szemére hányták, a saját fegyverével hajtotta végre magamagán a halálbüntetést. Mondom, nem vonatkozás nélkül hoztam fel az ő példáját, t. ház, mert ha 1848 ban és azelőtt épen Kossuth vezetése alatt egy honossági törvényt akartak alkotni, akkor, kérdem, mi következetesség, minő logica, minő erkölcsi erő volna most abban, ha mi most egy hasonló, bár még szelídebb törvényt, a minőt Kossuth alatt be akartak hozni, 34