Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-365
jg 365. országos ülés május 2-án, pénteten. 18M). ezen motivum takargatását; ellenkezőleg miután törvényes eszközökkel, az igazság korlátai között érvényesíteni akarom ezen politikai meggyőződésemet, én mindig nyíltan hirdetem azt, hogy az egyik czél és magamra nézve az egyik motivum minden törvénynek politikai megítélésénél nyíltan és egyenesen kimondva : a magyarosítás kérdése. (Helyeslés szélső balfélől.) Én, t. képviselőház, minden ilyen dislocatiónál törvényesnek, helyesnek és indokoltnak tartom, hogy a magyar törvényhozás ezen szempontot figyelembe vegye. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) És ha én ezen törvényjavaslatot és annak 1. §-át a székhelyek kérdésében beható bírálat alá veszem, ugy találom, hogy itt ugy a szóbeliség éhének, mint különösen az úgynevezett nemzetiségi kérdésnek oly hibás megoldásával találkozunk és hogy a törvénj'javaslat annyira, nem közelíti meg a maga elé tűzött czélt, hogy aggodalmaimnak kénytelen vagyok nyíltan kifejezést adni. (Halljuk! Halljuk !) Meglehet, hogy meggyőzöm a t. minister urat, meglehet, hogy ő fog meggyőzni engem; igen szívesen fogom venni, ha e tekintetben felhozott argumentumaimat meg fogja czáfolni. Én ugy a szóbeliség, mint a magyarosodás nagy érdekeinek szempontjából, a törvényjavaslatban oly nagy hibát látok, a melyet, ha vádaskodásra volna hajlamom, vagy kedvem, a mit ma épen nem érzek, politikai bűnnek, vagy legalább hibának kellene jeleznem. Az a tény, hogy a javaslat 11 székhely közül Felső-Magyarországon az úgynevezett dunáninneni részben, 13 felső vármegyében, Pozsonytól egész Kassáig, királyi táblák nélkül hagy egy egész országrészt, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) kegyeskedjenek megengedni, a magyar törvényhozásnak gondoskodását és lelkiismeretes megfontolását kettős mértékben hívja ki. Az az ember, a ki elembe lép egy törvényjavaslattal és azt kívánja, hogy Magyarország legszegényebb vidékéről, Beszterczebánya környékéről a budapesti királyi ítélőtábla területére csak vasúton 326 kilométerttegyen meg az a jogkereső fél, az a minister, a ki — a rózsahegyi törvényszékről nem is szólva — az eddigi javaslat szerint a pozsonyi királyi ítélőtáblához 285 kilométernyire utaztatja az aranyos-maróthi törvényszékhez tartozó legszegényebb vidéki népet, az, t. képviselőház, két okból hibázik. (Halljuk! Halljuk!) Hibázik először, mert ellensége a szóbeliségnek, vagy legalább oly eszközökkel akarja azt megvalósítani, melyek annak megvalósítását lehetetlenné teszik. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Méltóztassanak a t. többség jogászai a felett gondolkozni, hogy mi az, ha valakinek a teljes szóbeliség mellett, tegyük fel egyezer forintos perben 20—30 vagy még több tanúval 326 kilométert kell vasúton Budapestig megtenni, vagy 285 kilométernyi távolságra Pozsonyba menni, egy hetet, vagy három napot ott tölteni és fedezni azon költségeket is, a melyeket néha a vasút eléréséig egy napig tartó utazás is megkövetel. Ezen egy példa, t. ház, teljesen elég annak illustrálására, hogy egy per annak a szegény embernek az egész vagyonát felemésztheti. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Hogy azon emberek, a kik ily torturának lesznek kitéve, bizonyára nem fognak kívánni a szóbeliség áldásaiból és a minister urnak nem fognak szobrot emelni: (Derültség a szélső baloldalon) arról meg lehet mindenki győződve. (Ugy van ! Ugy van ! a szélső baloldalon.) A második szempont, a melynek bővebb kifejtésébe bocsátkozni nem akarok, az, hogy nem méltóztatik-e megfontolandónak tartani azt, hogy azon vidékeken többségében nem magyar ajkú lakosság van érdekelve? Vájjon politikai szempontból indokolt-e, helyes-e azon agitátorok kezébe, kiket hova-tovább már kipusztítottunk, egy újabb fegyvert adni, hogy ezek azt mondhassák: nézzétek, a magyar törvényhozás akkor, midőn a magyar földnek egy rakáson 6 királyi táblát ad és a midőn a hetediket is követelik, (Ugy van! Ugy van! a szélső ba 1 oldalon) ugyanakkor megköveteli a felső vidéki néptől, hogy magyar legyen, hogy hazáját szeresse, de a mikor anyagi és erkölcsi érdekeinek kielégítéséről van szó : akkor sem a kormányzatban, sem a többségben nem akad szószólója. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék a t. ház meggondolni, miről van szó? Egy tizenkettedik királyi tábla felállítása esetében 30—40 ezer forint költségről van szó; de mondjuk, hogy a költség százezer forint lesz. Én nem vagyok azon vidéknek képviselője; fájdalom, azon vidék képviselői közül egy sem ül pártunk soraiban; de méltóztassanak meggondolni, helyesen és igazságosan cselekszünk-e, ha akkor, midőn 30—35 ezer forint költséggel egy egész országrész jogosult igényeit kielégíthetjük, siket fülekre találna egy ily felszólalás, melyre engemet, megvallom őszintén, a hazaszeretet késztetett és az aggódás az iránt, hogy a hazaszeretet másokban se csökkenjen. (JÉlénk helyeslés a szélső baloldalon.) A kérdés ezen politikai mozzanatának felemlítése után, a székhelyekre nézve csak röviden kívánok pár megjegyzést tenni. (Halljuk ! Halljuk !) Ott van Pozsony és Budapest közt Beszterczebánya. Saját tapasztalataim után mondhatom, hogy az ugy hazafiságára és magyar érzületére, mint társadalmára büszke lehet és hogy az teljesen alkalmas arra, hogy egy királyi táblát leglegalább is oly féuynyel helyezhessen el, mint például Nagykanizsa, a hol a minister ur el akart egyet helyezni. (Derültség balfélől.)
