Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-379
829. országos ülés május 21-éii, szerdán. 1890. 249 Ha már e térre vitték a dolgot, nézzük, mi a Kossuth-cultusnak igazi mélyen fekvő értelme? Mit jelentenek a nemzetnek, megyéknek és városoknak manifestatiói? Nem fogok kitérni a kérdés mélyebbre-ható megvizsgálása elől. (Helyeslés a szélső baloldalon,) Nem egyezik meg ama nemzet méltóságával, mely nyíltan és határozattan nyilatkozott, íictiókhoz folyamodni. Mi volt az igazi, mélyre ható oka és értelme a Kossuth mellett történt manifestatióknak ? En ugy észleltem, hogy a nemzet nemcsak azért lelkesedik Kossuthért, mert benne az 1848-iki nagy reformátort, a robot eltörlőjét, a parlamenti kormány felállítóját tiszteli; nemcsak azért, mert benne tiszteli az 1848—49-iki nagy időnek legfényesebb alakját: azon mély tisztelet és ragaszkodás, mely egészen a rajongásig megy, egyenesen abból veszi eredetét, hogy a nemzet Kossuth Lajosban látja az absolut, a teljes nemzeti függetlenségnek a megtestesülését. (Élénk helyeslés a szélső balfelől.) Ha önök szerint ez azon incriminált pont a nemzet manifestatióiban, hát hadd legyen nyíltan bevallva és constutálva. Ha önök azzal a kérdéssel, vagy felszólítással fordulnak a nemzethez, hogy válaszszon a loyalitas, vagy a függetlenség eszméjéhez való ragaszkodás között, a nemzet már választott. Onként ; szive legmélyebb rejtekéből buzogott ki azon nyilatkozat, hogy a függetlenség eszményéről soha semmiféle körülmények között lemondani nem fog, ez képezi az ő religióját. (Zajos helyeslés a szélső balfelől.) Lehet-e ezért kárhoztatni a nemzetet? Én azt hiszem, hogy nem. A nemzetnek a függetlenség eszményének keblében való megőrzésében fekszik egész vitális ereje. Ha kész volna erről lemondani, ez annyi volna, mint hogy a nemzet általában lemondott még a jövő reményéről is. (Igaz! Ugy van! a szélső balfelől) De ha a lefolyt századokban nem őrizte volna meg hiven az absolut, a teljes nemzeti függetlenségnek eszményképét, legyenek önök meggyőződve, nem lett volna képes a nemzet megtartani a nemzeti függetlenségből annyit sem, mint a mennyit megtartania tényleg sikerült. Ha a nemzet elfogadta volna azt, a mit neki akkor is folyton praedicáltak, hogy a loyalitas a legfőbb tekintet, a mely előtt mindennek háttérbe kell szorulnia, a melynek feltétlenül alá kell magát vetnie: akkor már régóta osztrák provincia volna Magyarország. (Igaz! Ugy van! a szélső balfelől.) De hát miként férnek meg — azt kérdik önök — az efféle aspiratiók azzal a hűséggel, melyet a nemzet az uralkodó- háznak fogadott akkor, midőn első Ferdinándot ültette a magyar trónra, midőn az 1723-iki II. és III. t.-czikket, vulgo a pragmatict sanctiót elfogadta, midőn fátyolt vetve a múltra, a mostani királyát megKÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XVIII. KÖTET. koronázta. Tehát, ha igy van e kérdés odaállítva, én sem habozom egy perezre sem kijelenteni azon nézetemet, hogy akár fér össze, akár nem, a nemzet soha semmiféle logicának kelepczéje, de soha semmiféle erőszak által nem lesz oda vihető, hogy a nemzeti függetlenség eszményéről lemondjon. (Igaz ! Ügy van ! a szélső balfelől.) De minek beszélnek összeférhetleiiségről ott, a hol az voltaképen nem létezik ? (Tetszés a szélső baloldalon.) Nincs itt összeférketlenség, t. ház; csak tisztázzuk a fogalmakat és csak ne keressünk minden áron ürügyet arra, hogy saját loyalitasunkat minél tündöklőbb színben ragyogtassuk. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mi az a loyalitas? Midőn e szót emlegetni halljuk, minduntalan kénytelen vagyok azt tapasztalni, hogy annak valódi és helyes értelme meg van hamisítva. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.)Bizonyos kétértelműséggel, bizonyos mysticismussal van az körülvéve. Belejátszik abba még a vallás, meg a lovagiasság is. (Igaz ! Ugy van ! a szélső baloldalon.) Ha az ekként forgalomba jött loyalitas fogalmát közelebbről tekintjük, azt látjuk, hogy az utóvégre is nem egyéb, mint az absolut uralkodó iránti feltétlen engedelmesség, a fejedelemnek személyéhez való feltétlen hűség és ragaszkodás. (Helyeslés a szélső balfelöl.) De az ekként értelmezett loyalitas, t. ház, nem más, mint az absolutismus alapgondolatának, annak a bizonyos isteni jognak corollariuma. Nem egyéb, mint egy középkori babona, (Igaz! Ugy van! a szélső balfelöl) ép ugy mint maga az isteni jog, melynek ez kiegészítő részét képezi s a melynek támogatására keletkezett. Tudjuk azt, hogy a monarchia akkor is, midőn alkotmányossá lett, szeret kaczérkodni az absolutismus traditióival, azt hiszi, hogy bizonyos szólásformákkal és külsőségekkel sikerül magának biztosítani az absolut monarchia, az isteni jog nymbusát. így jött forgalomba s tartatik fenn máig is a loyalitasnak az a bizonyos transcedentalis értelme. De a magyar ember keblében sohase tudta magát az ilyen középkori babona befészkelni. A magyar ember lelke soha se tudott az Ur felkentje iránt való feltétlen engedelmességnek felmagasztaltságáig emelkedni, nem tudott az ebhűségnaivságáig leszállani. (Élénk helyeslés a szélső balfelől.) A magyar ember előtt a loyalitas soha sem jelentett többet, mint az adott férfiszónak becsületes megtartását, az elvállalt törvényes kötelességek becsületes teljesítését. (Igaz! Ugy van! a szélső balfelől.) A magyar ember kész ma is teljesíteni azon fogadalmat, melyeket a múltban és újabb időben is az uralkodó háznak tett; de mindig csak azon feltétel alatt, hogy az uralkodó is teljesíti a maga fogadalmát, ha a törvényt megtartja. (Helyeslés a szélső balon.) Ez az alapja azon igaz, alkotmányos érzelmeknek, melyek sohasem 32
