Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-379
244 879. orsíágos ülés májn» 21-én, szerdán, 1890. akkor is, ott is, mindig magyar hazafi maradt. Inkább választotta a hontalan szegénységet, mint a dúsgazdaságot, mint más haza polgára. (Ugy van! a ssélsö baloldalon.) Ugyanezt tette hajdan Rákóczi Ferencz is. 0 benne és Kossuth Lajosban a legmagasztosabb hazaszeretet eulminál. Kossuth valódi incarnatiója a legnemesebb, legönzetlenebb szeretetnek szülőföldje iránt. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Eszembe jut itt egy régi spanyol mondás, mely a bibliának egyik elbeszélésén alapul. (Halljuk!) Az új testamentumban ugyanis megvan irva, hogy a Megváltót egyszer a sátán megakarván kisérteni, felvitte őt egy magas hegyre, ezt monda neki: Nézd ime Paleslinát, nézd Júdea szép országát. Ez mind a tied lesz, ha az emberiség megváltásának szándékáról le fogsz mondani. Krisztus azonban ellenállott a kisértő sátán incselkedésének és őt csábításával megvetőleg visszautasított a. Azt monda erre a középkori nemes, büszke, hazáját mélyen szerető spanyol: Ha azonban Krisztus urunkat a kisértő sátán a Pyrenaeek tetejére vagy a Sierra Nevada ormára vezette volna föl s végigmutatott volna Spanyolországon: ez az ország olyan szép, hogy még ő benne, a Megváltóban sem lett volna elég erő arra, hogy a sátán kísértését visszautasítsa, így szólott a hazája meleg szeretetétől elragadott régi spanyol nemes. Ehhez hasonlít rajongó haza szeretetében Kossuth, kinél idealisabban, nemesebben a magyar nemzetet és hazáját nem szerette még soha senki. (Igás! ügy van! és éljenzés a szélső baloldalon.) És most, uraim önök ott a túloldalon, ettől a bonszeretet incarnatióját képező történelmi dicső alaktól akarják az egyetlen jogot megtagadni, vagyis nem adni neki vissza, a mit 1879-ben — akkor is a mi élénk tiltakozásunk ellenére — tőle elvettek. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És miért teszik mindezt? (Halljuk! Halljuk!) Reá mutattam a valódi egyedüli indokra. Mert én egyéb indokot nem tudok találni. Egyszóval: Bécs kedveért cselekszik ezt önök. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon. Ellenmondás a jobboldalon.) Emlékezzenek vissza azok, a kik a magyar történet lapjait forgatni szokták: mikor segített meg minket Bécs? (Helyeslés a seélsö baloldalon) Ha mi bajban voltunk, soha nem kaptunk onnan segítséget; csakis a saját erőnk, sokszor a kétségbeesésig megfeszített erőnk mentett meg bennünket. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon. Közbeszólás a jobboldalról: Ugy volt jól!) De mi Bécset többször megmentettük. Ha mi Mária Terézia vagy I. Napóleon koiában — a ki a Rákosra királyválasztó országgyűlésre hivta meg a magyar nemzetet, követjük a csábító szózatot esnem segítjük meg a mindenfelül szorongatott Austriát, ki tudja a világtörténet minő fordulatot veendett. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) Etörténelmi visszaemlékezésnél,t.ház eszembe jut, hogy a mai nap is, május 21-ike nevezetes történeti emléknap. A ház idősb tagjai emlékezhetnek rá — ott látom (a jobboldalra mutat) Kőrösi Sándor speciális képviselőtársamat, mertDebreczen városának képviselője ő is . . . Kőrösi Sándor: Ott is voltam! Thaly Kálmán: Emlékezni fog rá, ha ott volt, hogy ma épen 41 éve hangzottak fel az egetverő éljenzések Kossuthra a nemzetnek visszaadott főváros utczáin és a példátlan hősiességgel bevett Buda várának füstölgő romjain. E dicsőséges eseményt ma is ünnepelik; emlékünnepet ünnepelnek Budán ama régi honvédek is, kik e ház tagjai. Ott van közöttük például Tisza László t. képviselőtál satn, a régi vitéz honvéd ott ünnepel; örömmel olvasom, hogy beszédet is tart; talán már ott is van. De eszembe jut szomorúan, hogy ugyanaz a Tisza László, a ki ma ott ünnepli a honvéd dicsőséget: eljön majd azután ide, leül képviselői székébe, szavazatával azt a férfiút, a ki a honvédséget megalkotta, kirekeszti, számkiüzi ebből az országból. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Méltóztassanak ezt összeegyeztetni, a kik birják, én nem birom. Tehát 41 évvel ezelőtt diadalriadás, ünueplése a dicsőségteljesnek, ma pedig a kiközösítése, mint valamely bélpoklosnak, pestisesnek, a magyar állam kötelékéből. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Avagy talán vétett valamit Kossuth Lajos 41 év óta a magyarnemzet ellen? Álljon elő a vádló, ha vétett. Itt szólítom fel, a nemzet szine előtt a vádlót, hogy álljon elő, Kossuth Lajos 41 év óta a külföldön is minden erejét, tehetségét, fáradságát a haza javára, a nemzet üdvére fordította. (Élénk éljenzés a szélső baloldalon.) Egyszer próbálták, egyszer merészelték volna őt vádolni: 1867-ben, midőn ama hires levelet irta, mikor Böszörményi szerkesztette a „Magyar Újságot". Kossuth kinyilatkoztatta: „Nevem aláírásával közöltem azon levelet, törvényesen megidézve, kész leszek birám előtt megjelenni, tessék megidézni; itt és itt lakom Turinban, küldjék meg az idéző levelet!" De nem merte az akkori kormány megidézni ezt a nagy férfiú\ mert ugyanaz a főállamügyész, a ki most is hivatalban van, azt a tanácsot adá, hogy akkor a Rákosra kell a tárgyalási termet áttenni, mert a magyar nemzet milliói lesznek jelen azon tárgyalásnál. Ma ismét úgy lenne. Álljon elő tehát clZ t cl ki állítja, hogy vétett valamit Kossuth a magyar nemzet ellen, hogy ma számkiüzi őt, a kit ma 41 éve oly riadó lelkesedés közepette ünnepelt a főváros. Avagy önök talán meg sem idézve, hanem Haynau példája szerint in contumatiam akarják Kossuthot elmarasztalni?
