Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-379

240 379- országos ülés máj vasút engedélyezéséről szóló törvényjavaslatokat, melyeket kinyomatás után előzetes tárgyalás végett a közlekedésügyi bizottsághoz kérek utasítani. Elnök : A magyar északkeleti vasutrészvénytársaság vasutvonalainak beváltásáról, a pozsony-szombathelyi helyi érdekli vasút engedélyezéséről, a győr-sopron-ebenfurti vasut-részvénytársaság némely ügyeinek rendezésérői szóló törvényjavaslatok kifognak nyomatni, szét fognak osztatni és előzetes tárgyalás végett a közlekedésügyi és pénzügyi bizottságokhoz utasíttatnak. Az esztergom-almás-füzitői helyi érdekű vasút engedélyezéséről és a nagymargitta-verseczi helyi érdekű vasút engedélyezéséről szóló törvényjavaslatok ki fognak nyomatni, szét fognak osztatni és előzetes tárgyalás végett a közlekedésügyi bizottsághoz utasittatnak. Több előterjesztés nem lévén, következik az indítvány- és interpellatiós könyv felolvasása. Dárdai Sándor jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy sem az indítvány-, sem az interpellatiós könyvben újabb bejegyzés nincs. Elnök: Tudomásul vétetik. Következik az 1879 : L. t.-ez. módosítása iránt benyújtott törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Szól ki következik? Madarász József jegyző; Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! Mint a parlamentnek egyik régibb tagja, részt vettem volt ama tárgyalásokban, midőn a szerencsétlen honossági törvényjavaslat 1879-ben törvénynyé alkottatott. Élénkebben akarván emlékembe visszaidézni az akkor lefolyt vitákat, közelebbről átforgattam a ház akkori naplóit, elolvastam akkor tartott beszédemet is és nyugodt lelkiismerettel mondhatom : azt a benyomást tette reám, hogy e beszédemet most akár újra is elmondhatnám. Minthogy azonban a dolog tiz év óta sokféle stádiumon ment keresztül; a mint a vitának e pointje tegnap eléggé megvilágittatott, én is tehát az ügy azon állásához tartom magam, a mint az jelenleg van és a helyett, hogy ismételném azon argumentumokat — melyekben különben ma is osztozom — a miket tizenegy évvel ezelőtt volt szerencsém hangoztatni, megkísérlem gyenge szavaimmal támogatni az általunk benyújtott törvényjavaslatot a vita mostani állásában. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Hogy a benyújtott törvényjavaslatot aláirtam és pártolom: engem arra kétféle természetű okok indítanak; ugy mint általános tárgyilagos természetű és subjectiv személyi természetű okok. Az általános természetű okokat Irányi Dániel mélyen t. barátom tegnapi eszinegazdag és szigorúan logicus beszédében meggyőző erővel fejtette ki, ugy, hogy igen kevés elmondandó marad már s 21-én, szerdán. 1890. ebben a tekintetben nekünk, a kik utána következünk. Bátorkodom mindazonáltal a t. ház figyelmét felhívni ezen irányban is még egy-két körülményre. (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. miaisterelnök ur tegnap e kérdésben nyilatkozván, o is a tárgyilagos okokról szólva, egyebek közt felhozta azt is, hogy nem lehet ma még az 1879 : L. t.-cz. következményeit kellőképen megítélni, mert a tapasztalatok annak hatásáról hiányoznak. A t. ministerelnök ur ezen állításával szemben bátorkodom tőle és ministertársaitól tisztelettel kérdezni, hogy hát midőn a múlt őszszel a vcflt ministerelnök ur, Tisza Kálmán, itt a házban tegnap szó szerint idézett nyilatkozataival ismételten kilátásba helyezte és szükségesnek vallotta a törvény megváltoztatását és ígérte ezt a kormány nevében és akkor már voltak elég tapasztalatok és már meg lehetett ítélni a következményeket, ma pedig nincsenek ? Vagy ha akkor a t. minister urak netalán más nézetben voltak, megvárhattuk volna tőlük, hogy felszólalnak és kijelentik, hogy nem osztoznak abban, a mit akkora ministerelnök míndnyájok nevében kijelentett. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt is mondta a t. ministerelnök ur, hogy nincsen tudomása hatósági vagy általában tömegesebb mozgalomról és kérvénj'ezésről abban az irányban, hogy az 1879. évi L. törvényezikk a kivándorlásokra való tekintetből megváltoztassék; holott azt vélem, mindnyájunknak van tudomásunk Zemplén vármegye köriratáról, melyet az országösszes törvényhatóságainak megküldött s melynél, ugy gondolom, a tárgyilagos okok mellett szemé lyi ok is rejlik abban, hogy épen Kossuth Lajos szülőmegyéje kezdte meg e mozgalmat; a mint ugyanezen vármegye 1873-ban kezdett meg egy másik kegyeletes mozgalmat is, egy más nagy hontalan bujdosónk emlékezetének újítása ügyében, midőn szintén az ő szülötte II. Rákóczy Ferencz hazaszállítása érdekében az ország törvényhatóságaihoz köriratot intézett. Sárosmegye felterjesztéséből szintén idézett Irányi t. képviselőtársam a kivándorlások, különösen a tömegesebb kivándorlások által leginkább sújtott ezen északi megyékre vonatkozólag részleteket. Sőt ezen két megnevezett törvényhatóságot mások is követték ; még hét más törvényhatóság, összesen kilencz vármegye mozdult meg már is, (ügy van! Ugy van! a szélső balon) de még követni fogja őket Zemplén körirata következtében valószínűleg több is. Bajos tehát a t. ministerelnök urnak azt állítani, hogy tömegesebb mozgalom nem indult volna meg az 1879 : L. t.-cz. sérelmes határozatainak megváltoztatása végett. Méltóztatott továbbá a t. ministerelnök ur azt állítani, hogy akár elfogadtatik az általunk benyújtott törvényjavaslat, akár nem: annak kö-