Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-377

377. országos ülés m&\w 17-én, szombaton. 1890, gQ7 sítva legyenek — ha szükségesnek és kívánatosnak tartják — a görög nyelv általános kötelező tanítását fentartani. Ebben tehát benfoglaltatnak implicite a katholicus tanintézetek is, a mennyiben a katholicusok áldozataival és eszközeivel tartatnak fenn. Miután azonban benfoglaltatnak a törvényhatóságok és községek intézetei is, azon esetben, ha e módosítás nem fogadtatnék el terjedelme miatt, ajánlom a másikat, a mely tisztán a püspöki, szerzetes-rendű és általában a hitfelekezeti intézetekről szól. Bátor vagyok kérni a t. házat, méltóztassék fontolóra venni a következő szempontokat. Bármennyire intoleráns volna valaki akár saját felekezeti álláspontjánál fogva, akár azon fanatismu^nál fogva, mely minden vallásosság ellen irányul, nem tagadhatja annak a jogosultságát, liogy nem lehet és nem szabad pressiót gyakorolni katholicus emberre abban az irányban, hogy más felekezet tanintézetébe adja gyermekét; valamint nem lenne szabad pressiót gyakorolni és meg vagyok győződve, hogy a legerélyesebb módon — és szerintem igen helyesen — visszautasítanák a kálvinisták a pressiót az iránt, hogy kényszerítve legyenek katholicus szerzetesrendi iskolákba adni gyermeküket. Méltóztassék szem előtt tartani egyfelől ezt a szempontot, másfelől pedig azt, hogy ép oly kevéssé lehet tagadni azt, hogyha egy apának komoly kételyei támadnak az iránt, hogy ott, a hol a görög tanulmányok nem általánosan kötelező módon taníttatnak, el lehet-e érni a humanisticus műveltség culminatióját és ha ő mégis azt kívánja, hogy fia ezt igenis érje el, a törvényjavaslat pedig csupán a protestáns felekezeteknek engedi meg, hogy ezen a niveaun és ebben a berendezésben tartsák fenn iskoláikat, akkor ezen consíderatióból szorosan és elkerülhetetlenül következik az, hogy az illető kénytelen lesz a fiát külföldön neveltetni. És ez az, t. ház, a mit én nem óhajtok, mert a külföldi nevelésnek még akkor is, ha az a külföldi intézet jobb a hazainál, meglehet az a veszélyes következménye, hogy az illető, a ki külföldön nevelkedett, bizonyos pontokban nem fogja megérteni nemzetét és nem fog együtt érezni vele. S ehhez, t, ház, csak egy megjegyzést kívánok fűzni. (Halljuk !) Nekem soha sem volt nagy bizalmam azon eszme iránt, a melyet a katholicus autonómiának szoktak nevezni. Én a magyar katholicus egyház históriai autonómiáját a magyar szent korona privilégiumaiban és emellett másod sorban a magyar herczegprimás kiváló állásában látom. Nem volt bizalmam e szervezet iránt azért, mert veszélyeket látok lenne az egyházra, az államra és a kettő közötti békére nézve, mely fölött már is czikázik a zivatar; ha pedig ez kitör, legalább egy évtizedre fogja feldúlni az országnak és a társadalomnak békéjét. De, t. ház, ha a katholikusoknak nem adjuk meg azt a jogot, a mely megadatik a protestánsoknak, hogy a saját erejükből fentartott tanintézetekben a humanisticus műveltséget a maga egész terjedelmében fentartsák, ha azt szükségesnek és kívánatosnak tekintik; akkor én komolyan gondolkodóba, esem, hogy vájjon mégis nincs-e igazuk azoknak, kik egy ilyen szervezet bástyáiban kivánják megvédeni a katholikusok érdekeit is az államnak mindenbe avatkozása ellen. Ajánlom módosításomat elfogadásra. (Helyeslések,) Elnök : Fel fog olvastatni a módosítvány. Báró Roszner Ervin jegyző (olvassa): Módosítás a 3-ik §-hoz, beadja Asbóth János: „A vallás- és közoktatásügyi minister rendelkezése és vezetése alatt nem álló" szavak helyett teendő „a hitfelekezetek, szerzetesrendek, püspökök által fentartott". Schwarcz Gyula előadó; T. képviselőház! Semmiféle nemzeti érdek nem kívánja, sőt a nemzeti érdek szempontjából határozottan ellenezni kell, hogy ezen módosítás el fogadtassák. A minister ur épen most méltóztatott kijelenteni, a mit mi is mindannyian vindicálunk, hogy ő aí 1883 : XXX. t.-czik alapján áll, a katholikus felekezeti, illetőleg érseki, püspöki és szerzetesrendi és egyéb gymnasiumok kérdésében. Mit óhajtunk mi? Ohajtunk-e itt incidentaliter revideálni az 1883. évi XXX. t.-czikknek ezen nevezetes egyházpolitikai momentumait is ? Nem óhajtjuk. Mi segíteni akarunk a túlterheltetésen és akarjuk egyengetni az egységes középiskola útját a középiskolában. Ilyen nagy egyházpolitikai, valláspolitikai kérdést incidentaliter belevonni egy ilyen vitába, nézetem szerint, épen nem czélszerű, sőt határozott m káros. (Helyeslés.) Azt tetszett előbb mondani Kováts Albert képviselő urnak, hogy azok szítják a culturharez tüzét, kik nem egyformán mérnek az egyik felekezetnek és a másiknak . . . Csatár Zsigmond : Világos dolog ! Schwarcz Gyula előadó:... Nagyon világos, de csak jelszónak; nincsen meg a hátterében a kellő értelme, . . . Csatár Zsigmond: Majd meglesz! (Nyugtalanság.) Elnök: Ne tessék a képviselő urnak mindig közbeszólani! Nem lehet igy tanácskozni! Schwarcz Gyula előadó:.. • tekintettel a jelenlegi jogi és actualis helyzetre. Vájjon hol kérelmezték a katholicus szerzetesrendek azt, hogy kivételes állásba hozassanak a 1- özoktatási kormánynya' szemben? (Igaz! ügy van!) Hol kérelmezték ezt, akár a Benczéseknek, akár a piaristáknak, akár a cistercitáknak, akár a praemontreieknek általam is mélyen tisztelt, hazafias érdemeiknél fogva nagyon méltányolt rendéi? Mindig a