Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-376
184 1176. országos ülés május 16-áu, pénteken. 1890. nem követhetjük e téren azon nyugat-európai nemzetek példáját, kiknél a latin egy értékű a göröggel és a hol idegen nyelvet tudni nem életszükség, hanem szellemi luxus csupán. Azt hiszem, hogy mindezt nem veszik eléggé figyelembe azok, kik a görög nyelvet továbbra is kötelező tantárgyul az eddigi mérvben fentartani óhajtják, legalább nem hallottam ezeket sem ma, sem a költségvetési vita alatt tartott sok jeles és magas szellemű szónoklatban sem felemlíteni. De hallatszottak hangok e házon kivül, akadtik némelyek, kik magokat a tudomány kizárólagos bajnokaiként felvetve és a tudományosság mezébe burkoltan, belezúgták vészkiáltásukat az egy év óta zajló vitába és Pegasusnak vélve a vesszőparipát, melyen lovagolnak, (Derültség) annak hátáról fennen hirdetik, hogy ők egyedül hivatottak ítéletet mondani s minden ellenvéleményt bárgyú tudatlanságnak bélyegeznek. A tudós pökhendiségnek ezen arrogantiája (Derültség) mellett lehet ugyan valaki egyoldalú tudós philologus, de szűk látkörtí, korlátolt felfogásáról önmaga állít ki bizonyítékot. Mi, kik elfogadjuk a törvényjavaslatot és belenyugszunk a görög nyelv tanításának korlátozásába, mi nem akarunk ezzel nemzetünk culturáján csorbát ejteni. Minket is nemzetünk culrurájának emelése vezérel, azt akarjuk, hogy a középiskolákból ne a túlerőltetés által testileg meggörnyedt és szellemileg megtörpült nemzedék jöjjön ki, hanem hogy testi kifejlődésének egész erőteljességével, lelkének egész fogékonyságával minden iránt, a mi szép, nemes, eszményi, kerüljön ki onnan, mert a kiben a túlerőltetés már zsenge korában elfojtotta a szabad gondolkozást, megbénította a szellem rugékonyságát, az magasztosabb eszmekért hevülni nem képes többé. Hogy báró Eötvös József szavaival éljek: „Ki ifjú korának lelkesedését 8 melegebb érzelmeit elveszte s kit az élet poesise egészen elhagyott, attól ne várjon senki hasznos vagy nagyszerű tetteket." Ezen veszélytől akarom én megóvni az ifjú nemzedéket, azért fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés.) Madarász József jegyző: György Endre! György Endre: T. ház! A törvényjavaslatot nem fogadom el, hanem hozzájárulok azon külön véleményhez, melyet Kovács Albert t. képviselőtársam beadott. Nagyon röviden akarom szavazatomat indokolni annál is inkább, mert azt vélem, hogy a mostani vitát meg kell szabadítanunk mindenféle, szerintem fölösleges cziczomától. (Halljuk ! Halljuk I) Előre látom, hogy a t. ház többsége ellenkező értelemben fog határozni és épen azért már most előre megjegyzem az előttem szólt t. Néppel képviselőtársamnak, hogy kezdettől fogva helytelen volt a hivatkozás arra, hogy a törvényhozás a múlt alkalomkor is tisztán az akkori cultusminister ur személyes befolyásának latba vetésével szavazta meg a javaslatot. Fenyvessy Ferencz: Név szerinti szavazás mellett! György Endre: Ez nem argumentum, mert ezzel egyáltalában nincsen kizárva az, hogy a mi utódaink pár év múlva ugyanezt fogják mondhatni, hogy az akkori, tudniillik a jelenlegi cultusminister személyes tekintélyének latbavetésével szavazta meg a ház a mostani javaslatot. Ez nem argumentum 8 általában helytelennek tartom parlamentaris szempontból, hogy oly argumentatióval indokolják a javaslat elfogadását, a mint azt a t. előttem szólott t. képviselőtársam is tette. A mi magát a kérdést illeti, azt hiszem, teljes egyetértés van arra nézve a házban, hogy a görög szellemnek fentartása és ápolása nálunk nagy mértékben kívánatos. Azt hiszem, magában a képviselőházban nem esik semmi kifogás alá; mert hisz itt is tapasztalhattuk, hogy a költő által a görögöknek tulajdonított „ingenium n is. de különösen a másik adomány: az „ore rotundeloqui" sokszor igen távol állott a mi parliamenti discussóink színvonalától. (Derültség.) Azt az argumentumot pedig, a mit Vadnay Károly t. képviselő ur épen most mondott, még pedig szerintem helytelenül, hogy a művelt embernek eriteriuma a görög nyelv tudása vagy nem tudása, bármely oldalról jöjjön is, szintén nem fogadhatom el argumentumul, mert mindenesetre olyan túlzás, mely a mostani vitával semmiféle összeköttetésben nincs. Annál inkább csudálkozom, hogy a t. képviselő ur ezt a görög nyelv védőinek tulajdonítja, hogy criteriumul állítják fel, mert mindjárt maga is beleesett a hibába, midőn rögtön utána tette, hogy a ki pedig latinul, magyarul és németül nem tud, az művelt magyar ember nem lehet. Én ezt is tagadom, mert a műveltségnek eriteriuma az ész és kedély harmóniája, ez pedig minden idegen nyelv tudása nélkül is teljesen lehető. Azon argumentumok, a miket a javaslat mellett felhozni szoktak, véleményem szerint csak néhányra reducálhatók; a többi mellékes, a melyekre azt hiszem, a javaslat védői sem fektetnek túlságosan nagy súlyt. Az egyik argumentum az, hogy a görög nyelv tanításának kevés gyakorlati haszna van. Hogy ez nem argumentum, az kitűnik abból ! is, hogy a görög nyelv ez idő szerint is élő nyelv i s a kereskedő világnak a Keleten nagy szüksége van rá és kívánatos volna, hogy jobban tanultassék, mint eddig. Alatin nyelv ellen, mely csakugyan nem élő nyelv, ez a kifogás nem tétetett. Ezt hát nem lehet komoly argumentum számba i venni.
