Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-376
182 376. országos ölés május lö-án, pénteken. I8'.iü zőleg fényes természeti adományaival ritkítja párját. A másik ok gyökeredzhetik a módszerben és itten is gyökeredzik; itt lett volna az a pont, hol nagy és fényes eredményekkel lehetett volna a reformnak fellépni. Másik motívum a nyelvek sokasága, melyeket ebben az országban tanulni kell. Nincs nagy különbség, t. ház, ebben a tekintetben más országokkal szemben, mert most már más nyugoteurópai országokban is kötelezőleg és általánosan tanítanak legalább egy modern nyelvet. Ez aequiparálja a mi németnyelvi tanításunkat. Más országokban is, a világ minden részében kell tájszólások;it tanulni; de megengedem, t. ház, hogy nálunk nagyobb mérvű a soknyelvűség, mint másutt. Mi következik ebből'? Az, hogy nálunk az országlegnagyobb részben már gyermekkorban kéthárom nyelvet tanulnak meg az emberek játszva, a nélkül, hogy ^ z iskola idejét és fáradságát rá kellene fordítani. Megtanulják azon comtessemethodus szerint, melynek eredményeit t. minister ur múltkor annyira kiemelte és a mely kétségkívül igen jeles, a gyakorlati és társalgási methodus, a társalgási nyelv elsajátítására, de irodalmi niveaura a tanítványt nem emeli. Es ha igaza van a t. minister urnak abban, hogy a nők jobban beszélik az idegen nyelveket, az csak a társalgási nyelv határáig áll és csak azon nők, a kik tüzetes grammaticai tanulmányokkal is foglalkoztak, irni is fogják tudni azon nyelveket, ha nem is irodalmilag, de legalább is azon correctséggel, mint az illető országbeli művelt emberek. Már pedig minden grammaticai tanulmánynak, a mint igen helyesen jegyezte meg Kovács Albert t. képviselőtársam, a görög grammatica képezi legjobb alapját. De, t. ház, ha ez az ország polyglott természetű és annyi nyelvet beszélnek benne, hogy csaknem minden vidéken 2 — 3 nyelvet is beszélnek, ebből folyik az is, hogy a magyar embernek sokkal nagyobb képessége van nyelvek tanulására, mint az angol, franczia, olasz vagy németnek és ebből nem az következik, nogy a görög nyelvtanítását nálunk nehezebb fentartani, mint másutt, hanem épen annak az ellenkezője. A legmegvesztegetőbb argummentum melylyel maga a t. minister ur harczol. És ez a törekvés az egységes középiskola felé, a melynek előnyeit megvesztegető és szembeszökő módon ismertette. De, t. ház, a középiskolák alsó részében a görög nyelv nem hátráltatja az egységet, mert Ott azt nem tanítják. A felsőbb osztályokban pedig csak akkor szűnik az meg akadály lenni, ha a t. minister ur tovább megy és teljesen kidobja a görög nyelvet, mert csak akkor lesz lehetséges az, hogy a pályaválasztást el lehet halasztani a középiskolák végére. Annyi bizonyos, hogy az egységes középiskola felé nagy kerülő utón törekszik a t. minister ur, mert eddig meg volt a bifurcatio a reáliskola és a gymásium közt, ő pedig most az egységességre való törekvésében trifurcatiót csinál. Behozza a bifurcatiót a gymnashimba és én attól félek, hogy ha egy és ugyanazon intézetben behozatik a bifurcatio, egyúttal be fog hozatni az iskolába a fegyelemnek és tanításnak bomlása is. De van egy argumentum, melyről elismerem, hogy erős és hatalmas és ez fogja a javaslatot győzelemre segíteni. Nem tulajdonítom én ezt az argumentumot a t. minister urnak, a mely ellen az istenek is hiába fognak küzdeni. Sokkal inkább ismerem és becsülöm az ő buzgó törekvését, a melylyel személyes hajlamai talán érdekei ellenére is, minden esetre nemes ambitióval, vagy ezen ambitión is felül, tisztán kötelességérzetből elvállalt egy terhes állást azért, mert azt hiszi, hogy ezzel előbbre viheti a nemzeti eulturát. Becsülni tanultam ezen buzgó és erélyes törekvését, akkor, midőn a popularis áramlattal szemben egész energiával keresztülvitte azon nemzeti művelődésünkre nézve fontos intézkedést, a FerenczJózsef fmöveldét. És én akkor azon kevesek egyike voltam, a kik exponálták magukat mellette a popularitással szemben és sokszor meg fog még történhetni, hogy azok egyike leszek, a kik exponálják magukat a minister urak mellett a popularis áramlattal szemben még akkor is, hogyha az tombol és szemben fogom magamat velük találni akkor, hogyha a popularis áramlatnak sekély és zavaros vizein fognak evezni. Azon hatalom, mely ezen thermopilei harczban, a hol a dicsőség nem a győztesé lesz, ki fogja vivni a győzelmet, azon hatalom, t. ház, a capitulatio a szellemi lethargia előtt, a nem tanulás szelleme, a szellemi megerőltetéstől való irtózás. Ezért, t. ház, hazafias fájdalommal látom, hogy ezen törvényjavaslat el fog fogadtatni s akkor, ha az megtörténik, én bátor leszek oly módosításokat behozni, melyek legalább enyhíthetik annak következményeit s azok közül malmost bátor vagyok a t. háznak jelezni egyet, a melynek iránya az lesz, hogy adassék meg ezen ország nagy számú katholikus lakosainak is azon jog, a mely megadatik más felekezeteknek, hogy tudniillik a mennyiben az ältalok, az ő áldozatukkal fentarfcott intézetekben szükségesnek látják, fentarthassák a humanisticus műveltségnek azon magas niveauját, mely a görög nyelvnek általánosan kötelező tanulása nélkül nem is képzelhető. A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslések) Báró Roszner Ervin: Néppel Ferencz í (Halljuk! Halljuk!) Néppel Ferencz: T. ház! Én ellentétben előttem szólott t. barátommal, nem hazafiúi fájdalommal, hanem hazafiúi örömmel látom e javasla-
