Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-376
376. országos flles május 16.áti, pénteken. 1$90. 179 Helyeselte továbbá a bizottság a rajz nagyoblmérvíí tanítását, mivel a rajz. bárraennyire lenézi is t. képviselőtársunk, az ízlés és szépérzék fejlesztése által szintén az idealismust emeli s általában, hogy milyen nagy előnyökkel járhat, mutatja Franeziaország példája, mert bizony Franeziaország azt a bámulatos formaérzéket és mindig fris leleményt, melyekkel nemcsak irodalmi és művészeti termékei tűnnek ki, hanem amelyek által müipara is világuralomra emelkedett, annak köszönheti, hogy mathematicai géniusa mellett a rajz úgyszólván a nemzet vérébe ment át; ez volt ott a főtényező s nem a görög grammatiea. A közoktatásügyi bizottság ekkép örömmel fogadta a két tantárgy bővebb tanítását s nem keveredett magával két napig tartó vitába, hanem egyéb volt az, a mi nem két napba, hanem két rövid összejövetelbe került. Ép, mert önállólag koskodott s nem kivánt mindent elfogadni ugy, .1 hogy a szakminister ur mondta, az az indítvány vált határozattá, hogy a pótlásul szolgáló két tantárgyat az indokolásból be kellene venni a törvényjavaslatba, a rajzot pedig ugyanazon szavakkal jelezni,, a mint a középiskolai törvényben van. Ezt elhatározták egy rövid óra alatt s másnap csupán annak megtekintésére gyűltek össze, hogy a stylisálás teljesen szabatos-e? Ez történt. Hol van itt tehát a kétnapi vitába keveredés, a megnyugvás hiánya, az okoskodásról való lemondás, vagyis magyarán mondva: a fölületes és ügyefogyott eljárás? S vájjon a tények ellenében mi készthette tisztelt képviselőtársunkat arra, hogy a bizottságot, melynek ő szintén tagja, ily ferde és valótlan színben törekedjék feltüntetni a törvényhozás előtt ? Méltóztassanak megengedni, hogy ennek röviden és egyúttal én lehessek a megmagyarázója; noha védője teljességgel nem lehetek. Mi, a kiket ő lenézőleg „antihellén urak"-nak nevez, mi vagyunk voltakép a görög szellem hivei, mig ők csak a görög grammatiea orthodox vaskalaposai. (Tetszés. Ugy van! Ugy van!) Mi a lelket áhítjuk, ők a regulákat. Ekkép a görög világ hiába volt az ő számukra örökös derület fénye, Aristoteles hiába hirdette a tárgyiasságot, Hyppokrates hiába ajánlotta a nyugodtságot, azonnal egész passióval esnek bele a fekete-látás idegességébe s ép, midőn az antikot játszák, csak modern idegbetegek. (Derültség.) Volt köztük, a ki hirdette, hogy nem művelt ember, a ki görögül nem tud s ha még egy hónapig tartana ez a görög-háború, talán odáig is eljutnának, hogy nem is tisztességes ember, a ki görögül nem tud. (Derültség.) Ok hirdették, hogy ez a tervezett újítás annyi, mint szakítás a müveit nyugattal, melylyel pedig korántsem az alpha és ómega, hanem az , egyre baladó modern műveltség kapcsol bennünket össze. Olvashatták azóta ugy németországi, mint franczia lapban az elismerést, hogy Magyarország tud önállólag haladni zónarendszerrel is, a görögtanítás szabályozásával is. (Élénk helyeslés.) Ok, a görög orthodoxok, azok, kik minket, midőn az élet és fejlődés-kényszer szükségét tekintetbe veszszük,ugy törekesznek feltüntetni, mint új barbárokat, a kik ádázán rontunk be egy ősi szentélybe. De nem vagyunk sem barbárok, sem antihellén urak. Nincsen is szó a görög nyelvtan kiküszöböléséről. Arról van csak, hogy kivegyük azt a kötelező tanítás terméketlen posványából és eredményes szaktanulmánynyá tegyük. Teljesen igaza van a mélyen tisztelt szakminister urnak, hogy ez a változás ép a classicai tanulmányoknak fog javára válni. Amaiképaz, hogy az osztályok nagy többsége következetesen nem tanulja a görögöt s elveszi kedvét ama keveseknek is, a kik óhajtanák megtanulni. A jövő képe pedig az, hogy e kisebbség háborítlanul s egymással versenyezve fogja megtanulhatni az emberiségnek kétségkívül legszebb nyelvét, de a melynek az életben mindig csak egy szűkebb kör veheti hasznát A gymnasiumokban most egymás mellett, egyszerre négy nyelvtant kell tanulni. Közülök háromra minden művelt magyar embernek szüksége van; mindenek fölött a magyarra azért, mert édes anyanyelvüket alaposan tudni kötelesség is, öröm is; a németre azért, mert tőszomszédság, politikai kapocs és mindennapi érintkezés következtében rá vagyunk szorulva. (Egy hang balfelöl: Fölülről kényszerítenek reá!) A német nyelv szükségét főleg a tőszomszédság okozza. Minden nép megszokta tanulni a szomszédja nyelvét, mert szüksége van rá. Ageographia a németet tette a mi szomszédunkká s ha ez hiba, biztosíthatom a képviselő urat, hogy nekem nincs benne részem, mert nem volt módom befolyni világrészünk föld- és néprajzi alakulására. (Élénk derültség.) A latinra pedig szükség van azért, mert régibb törvényeink, okmányaink, irodalmunk e nyelven vannak írva, mely nyelv egyszersmind a legterjedtebb keresztény egyház világnyelve, ami lényegesen hatott arra is, hogy a renaissanee idejében a két classicai nyelv közül a latin kapott nagyobb uralomra, mit többi közt a Corvin-codexek nyelve is bizonyít, noha a renaissanee előidézői voltakép az elfoglalt Konstantinápolyból Olaszországba menekült görög tudósok voltak. Elismerem én, t. ház, a görög nyelvtan elmeképző hatását, kivált akkor, ha azt egymagában tanulhatnák; de mikor a középiskolások egymás mellett négy nyelvtant tanulnak: akkor ez már az elmének és emlékező tehetségnek nem képzése, hanem tönkrecsigázása. Ugy vagyunk ezzel is, 23*
