Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-375
|>J0 875. orszftgos ülés májsg 14-én, szerdán. 1890. dologhoz, nem pedig ugy, mint ő tévé, mindjárt kezdetben megakadályozni az eszme létesítését; mert ha az ő tanácsát követném, akkor a reáliskolák nem volnának egyhamar megszüntethetők, sőt valószínűleg egyáltalában nem szűnnének meg. (Élénk helyeslés) A t. képviselő ur azt mondta, hogy ha már épen kell, próbáljuk meg ezt a dolgot 2- 3 középiskolában, a többiben pedig hagyjuk meg a jelenlegi tantervet. De, t képviselőház, ezt már épen nem tehetem a magamévá. (Helyeslés.) Vagy szükséges az intézkedés vagy nem. Ha át vagyunk hatva annak szükségétől, akkor életbe kell léptetni mindenütt, egyaránt mindenkire nézve, hogy mindenki participálhasson az intézkedés jótékonyságában; (Helyeslés) ha pedig nem szükséges, hiába való próbát ne tegyünk vele, hiszen még meg jő annak ideje, hogy az egyszer felismert szükségnek megfelelően intézkedjünk. (Helyeslés.) A t. képviselő ur azután apostrophál engem a t, ház előtt, hogy mi bátorít fel engem in specie arra, hogy ezen nagyfontosságú kérdésben állást foglaljak, én, ki soha ex asse ily dolgokkal nem foglalkoztam, professor nem voltam. (Halljuk! Halljuk!) Hát, t. képviselőház, bátorított engem arra s bátorít most is saját meggyőződésem, (Élénk helyeslés.) Meggyőződésemet követem és követtem akkor is, midőn legelőször fejtettem ki ezen nézetemet s legnagyobb örömömre tapasztaltam, hogy ezen nézetem általános approb;:tióval találkozott. (Élénk helyeslés.) Ugy látszik, t. ház, hogy én, ki nem szakszerükig foglalkoztam e kérdéssé 1 , ugy mint Kovács Albert t. képviselő ur, eltaláltam azt, a mit a nagyközönség, de a szakközönség is magáévá tett és hogy csupán kifejezést adtam annak, a mi már régóta^tényleg lappangott közöttünk. (Élénk helyeslés.) A t. képviselő ur azután élczelkeűett a compensationalis tantárgyak felett Azt gondolom, hogy mikor azon szakaszszal fogunk foglalkozni, mely ezen tantárgyakról szól, még mindig lesz módunkban indokolni, hogy miért ez és miért nem egy marik tantárgy. De nem hagyhatom válasz nélkül egyik ezzel összekötött észrevételét, a mely abból állott, hogy a minister, a ki az enquéte-ben egy bizonyos kel lemetlen tapasztalatot tett, azután a közoktatási bizottságban ekként meg ekként járt el. Biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy én az enquéte-ben kellemetlen tapasztalást nem tettem; sőt ellenkezőleg, azon bizonyos körülmény folytán, melyre a t.képviselő ur czélzott, egy igen kellemes tapasztalatra jöttem. Meggyőződtem ugyanis arról, hogy én sokkal liberalisabban jártam el azokkal szem ben, a kik velem ellenkező véleményen voltak, mint a másik fél járt el velem szemben. (Elénk helyeslés és tetszés.) Hogy pedig ez kellemes tapasztalat, ez — azt hiszem — kétségtelem (Helyeslés.) Azt mondja a képviselő ur, hogy minő furcsa 1 dolog, mindig csak a görög nyelv eredménytelenségéről szólani, holott vannak más tantárgyak is a középiskolában, a melyeknél hasonló eredménytelenség mutatkozik. Sajnosán elismerem, t. képviselőház, hogy csakugyan yannak más tantárgyak is, a melyekben nem érjük el azt az eredményt, a mely kívánatos volna. De, t. képviselőház, az eredménytelenséget a különféle tantárgyaknál nem lehet aequiparálni. Nem lehet azért, mert az a többi tantárgy mind olyan, hogy avval az illető az életben még találkozni és foglalkozni kénytelen; tehát ha keveset tanult is abból a tantárgyból az iskolában, az a kevés, a mit tanult, mégis alapját képezi az ő későbbi fejlődésének. (Helyeslés.) A görög nyelvvel azonban, t. ház, épen ellenkezőleg áll a dolog. A görög nyelvből az illető nem sajátított el úgyszólván semmit sem az iskolában, az életben pedig — legalább a gymnasiumi tanulók legnagyobb része — avval nem találkozik (Igás! Ugy van!) és igy az az egész idő, melyet a középiskolában a görög nyelvvel töltöttek, teljesen veszendőbe megy. (Élénk helyeslés.) Még csak egyet legyen szabad, t. ház, érintenem azon sok íközül, mit a t. képviselő ur felhozott. (Halljuk ! Halljuk!) Azt mondja a képviselő ur, hogy hát a görög terminus technicusokkal mi fog történni? Hogy azokat majd senki sem fogja tudni ezentúl és hogy nem tudom, miféle confusiok fognak még a recipék irása körül is történni, a miből természetesen mindenféle baj származhatik. (Halljuk! Halljuk/) Hát, t. képviselőház, a reáliskolai tanulók eddig sem tanultak görögül és ezek a műegyetemre kerülnek, vájjon ott nem foglalkoznak-e terminus technicusokkal és nem értik-e azokat? (Tetszés.) En azt gondolom, mind ismeri egytőlegyig, a nélkül, hogy valaha görögül tanultak volna. (Igaz! Ugy van!) így lesz ez, t. képviselőház, ezentúl is. Sőt, t. ház, a társadalomban is azt látjuk, hogy minden müveit ember, akár tanult valaha görögül, akár nem, tudja és érti ezen terminus technicusokat. (Igaz! Ugy van!) És hogy ismét a nőkre utaljak, épen a nők is, a kik pedig soha sem tanultak görögül, szintúgy ismerik ezeket a műkifejezéseket, mint a görög nyelvet tanult férfiak. (Helyeslés.) Ezekkel, t. ház, nagyjában kifejtettem volna azt, a mit ez alkalommal elmondani szükségesnek véltem. Fentartom magamnak a szólás jogát akkorra, midőn ismét fog kelleni nézeteimet előadni. Ismételve kérem a t. képviselőházat, méltóztassék e törvényjavaslatot elfogadni. (Hosszantartó általános élénk helyeslés.) Elnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A mai napon még két interpellatio van bejelentve s azonkívül kérni fogom a bizottságokat, hogy az ülés
