Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-375

168 3?5. országos ülés májas 14-én, szerdán. 1890. tanterve általánosan kötelezővé tette a görög nyelvet a középiskolákban és ez igy maradt 1861 -ig. Innentől fogva folytonos volt az ingadozás. Majd ugyanazon mértékben tanították a görög nyelvet, mint a hogy a Thun-rendszer követelte, majd visszaszorították heti két órára, majd ugy, hogy csak a 7-ik és 8-dik osztályban tanították, mig végre ismét a régi rendszerhez tértek vissza és az 5., 6,, 7. és 8-dik osztályban tanították heti öt, illetőleg négy órában. Hogy milyen elágazók voltak a görög nyelvet illetőleg a vélemények, legjobban tanúsítja az 1883-iki vita. Csak arra utalok, hogy névszerinti szavazást kellett megejteni a görögnyelv kérdésében. Mondhatom, hogy az akkori minister kénytelen volt tekintélye egész súlyát latba vetni, csakhogy megmentse a görög nyelvet. De ugyanaz a minister már pár évvel később eltávozott álláspontjától, a mennyiben ő maga volt az, a ki Frarymtk a classicus nyelvek tanítása ellen irt könyvét lefordíttatta és propagálta az országban. Tehát már benne is kételyek támadtak a tekintetben, vájjon okvetlenül szükséges-e a görög nyelv tanítása a középiskolában. És mondhatom, t. ház, hogy azóta sem szűnt meg a mozgalom az országban. A szakférfiak folyton foglalkoztak a kérdéssel és hogy mennyire foglalkozott vele a közönség és mennyire íoglalkoztak vele még azok is, kik különben nem szoktak tanügyi kérdésekkel foglalkozni, azt bizonyítja az a körülmény, hogy mikor a t. házban legelőször felvetettem a kérdést, általános helyesléssel találkozott azon kijelentésem, hogy e tekintetben intézkedéseket kívánok tenni. (Igaz! Ugy van!) Igaz, t. ház, hogy az általam meghallgatott közoktatásügyi tanács más véleményen van, de ezzel szembeállítom azon vidéki tanári körök nyilatkozatait, melyek legközvetlenebbül ismerik a görög nyelv tanításának eredményeit és a kik itt a mindennapi munkát képviselik, (Ügy van! Ugy van!) Es mondhatom, t. ház, hogy tizenkettő közül kilenczszer a görög nyelv tanításának faeultativvá tétele mellett nyilatkoztak; tehát a görög nyelv ellen nyilatkoztak. Már most, t. ház, ha visszatérek a kiindulási ponthoz és emlékezetébe hozom a t. háznak azt, hogy az egységes középiskola felé törekszem és hogy a görög nyelv kérdésében az állásfoglalás most tulajdonképen azért történik, hogy az egységes középiskola létesítését elősegítsem: köteles vagyok még azt is indokolni, hogy miért nem lépek fel oly tervvel, mely az egységes középiskolát egyszerre létesíti. (Halljuk! Halljuk!) Azért nem, t. ház, mert azt nem lehet egy kézfordulattal megtenni; az egységes középiskola tantervét nem leltet egy napról a másikra, de még egy hónapról a másikra sem megcsinálni; hosszú idő tanulmányozása szükséges ahhoz, hogy az minden részleteiben megállapittassék, minden igénynek és minden szükségletnek megfeleljen. De itt, t. ház, még egy más ok is forog fenn. Ha lehetséges volna is egységes középiskolai tantervet rövid idő alatt elkészíteni és életbeléptetni, kérdés, vájjon opportunus volna-e ez jelenleg, mikor az általam ecsetelt mozgalom megindult egész Európában. Nem czélszerííbb-e megvárni, hogy ez a mozgalom hová fog vezetni, mint hamarjában új állapotot teremteni, melyet esetleg rövid idő múlva túlhaladottnak fognak kitüntetni azok, a mik e tekintetben a külföldön történnek? (Helyeslés.) De hogyha az egységes középiskola dolgában nem volt módom kész tervvel fellépni, másrészt okvetetlenül szükség volt arra, hogy a görögnyelv dolgában egyáltalában valami történjék. Szükség volt erre, t. ház, azért, mert legrosszabb a bizonytalanság állapota; legrosszabb a tanárra, legrosszabb a tanulóra nézve. (Ugy van! Ugy van!) Egy egész éve már, hogy az egész közönség foglalkozik e kérdéssel; egy egész éve, hogy tanár és tanuló nem tudja, hogy a jövő évben mi lesz a görög nyelv tanításával. (Ugy van! Ugy van!) Megjött tehát az ideje annak,hogy ebben a kérdésben a tőrvényhozás határozzon, (Általános élénk helyeslés) hogy ez a bizonytalanság végre megszűnjék. (Élénk helyeslés.) Ezek után. t. ház, még csak röviden akarom felemlíteni azon előnyöket, melyeket szerintem ez a törvényjavaslat tartalmaz, a melyek abból mintegy kidomborodnak. (Halljuk! Halljuk!) Először is nem változtatjuk meg a tanrendszert. Nem gyökeres változtatás ez, a mely mindent felforgat s általunk még nem ismert irányokba tereli a közoktatást. A rendszer változatlanul megmarad ugy, a mint azt az 1883: XXX. töryényczikk contemplálta s ezen törvényjavaslat tulaj donképen csak egy tantervi módosítást foglal magában, olyan módosítást, mely szerint a tanulók egy része, kiknek jövő hivatásuk körében a görög nyelv ismeretére nincs szükségök, ne legyen köteles a középiskolában a görög nyelvet tanulni, hanem e helyett más megfelelő tantárgyakkal foglalkoztassák; másrészt pedig épen a törvényjavaslatban foglalt módozat egyengeti az egységes középiskola létesítésének útját. Mert már abban, hogy a középiskolák alsó osztályaiban a tanítás teljesen egyforma marad minden tanulóra nézve és hogy a felsőbb osztályokban bizonyos bifurcatio szabatik meg, megvan a csirája azon egységes középiskolának, mely felé törekszünk. Minthogy azonban a tanrendszer nem változik meg, a compensationalis tantárgyak közé ncrn lehetett fölvenni olyat, mely a gymnasiumok jelenlegi tantervén kivül esik. De mégis egy olyan vétetett fel a gymnasialis tantárgyak közé, mely nagyobb mérvben kifejlesztve, a gymnasiumok megfelelő