Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-375
166 376. orsíágos ülés május 14-éu, szerdán. 1890. szabad azt obruálni oly tantárgyakkal, melyek csak kivételesen egyes szakpályákon használhatók. Ebből folyik az, hogy a görög nyelv — amelynek szépségei és hasznossága mellett igen sokat lehet felhozni, de mert csakis egyes szakpályákon szükséges — lehet az,a melynek vissza kell szorulni a végből, hogy az egységes középiskolában azon tantárgyakra legyen hely, a melyek általában mindenütt szükségesek. (Élénk helyeslés.) De hát ekkor megint fölmerül az a kérdés, hogy a görög nyelv a középiskolákban egyáltalában elejthető-e, vagy visszaszorírható-e és hogy általános didacticai szempontból lehetséges-e ez? (Halljuk! Halljuk!) Előre bocsátom, t. ház, hogyha valamely tantárgynak hasznosságáról szólunk, a középiskolában soha semmiféle körülmények közt nem lehet szó anyagi haszonról. Nem oly hasznot kell érteni jilatta, a melyet mérni vagy mérlegelni lehetne; nem olyant kell érteni, a melylyel a gabna különféle fajait ítélik meg, hogy miképen fog fizetni, hanem a didacticai paedagogiai hasznot kell fontolóra venni. (Élénk helyeslés, Ugy van!) E szerint mérjük a görög nyelvnek és irodalomnak úgy, a mint az most a tantervben fennáll és taníttatik, hasznosságát paedagogiai szempontból. (Halljuk! Halljuk!) A t. előadó ur reflectált erre a kérdésre, Kovács Albert előttem szólt t. képviselő ur szintén foglalkozott e kérdéssel; annál könnyebben végezhetek én azzal. Két körülményt hoznak fel a mellett, hogy a görög nyelv tanítása a középiskolákban okvetetlenül szükséges. Az első: az elme élesítése, a logicai gondolkozás fokozása egymás mellett és egymással kapcsolatban. Megengedem, t. ház, hogy a görög nyelvnek tanulása tényleg nagy befolyással bir a logicai gondolkozás fokozására; de mindjárt hozzáteszem, hogy a görög nyelyen kivül más tantárgyak is felhasználhatók hasonló czélból. (Helyeslés.) Sőt hozzáteszem, hogy nem is ezen tantárgyak természetében fekszik ez, hanem abban a módszerben, a melyet a helyesen eljáró tanár minden egyes tantárgy tanításánál úgy használ, hogy az elme élesítését elősegítse, a mely szerint minden helyesen eljáró tanár minden tantárgygyal úgy fog elbánni, hogy a logicai gondolkozást fejleszsze. (Élénk helyeslés.) De e mellett van más ok is. Ha a classicus nyelvek tanulása e tekintetben különös súlylyal bir; ha ez fokozatosabb mérvben használható a czél elérésére, hiszen megmarad a középiskolákban a latin nyelv tanítása. A latin nyelv tanításával pótolni lehet mindig azt, a mi a görög nyelv elmaradásával elesik. (Élénk helyeslés. Ugy van!) De méltóztassék megengedni, hogy ez alkalommal utaljak arra, hogy azon férfiaknál, kik a nyilvánosságban szerepelnek, legyen az bármely tudományos vagy akár politikai téren, sohasem tudtuk azt megkülönböztetni, vájjon tanultak-e az illetők valaha görögül, vagy nem. (Élénkderültség és tetszés.) Ismételve hallottam egyeseknek kiváló logicai gondolkozását elismerni és ha utána jártam a dolognak, constatáltam, hogy azok egyike sem tanult görögül. Csak egyesekre mutatok rá, t. ház. (Halljuk! Halljuk!) Gróf Széchenyi István vagy gróf Andrássy Gyula nem általánosan elismert logicai gondolkozású férfiak voltak-e? És hogyha történelmünknek e két nagy alakjára valaki rámondhatná, hogy bizonyos tekintetben az iskolázottság némi hiánya mégis észlelhető volt rajtuk, daczára annak, hogy lángelméjüket minden ember elismerte: akkor, t. ház, rámutatok magára Deák Ferenczre, (Ugy van! Ugy van!) kiben a logicai gondolkozás, az elme élessége s az iskolázottság teljes mértéke volt egyesítve, a mit bámulva csodáltunk mindnyájan és Deák Ferencz soha sem tanult görögül. (Élénk helyeslés és tetszés.) És ha, t. ház, jelenleg élő kiváló tudósaink, tanáraink és a nyilvános téren szereplő férfiak sorábankörül tekintünk, még azok sorában is, kik a görög nyelv mellett foglalnak állást, (Derültség) igen keveset találunk közöttük, akik görögül tudnak, vagy akik annak idején, mikor a középiskolába jártak, azzal örömmel foglalkoztak volna. (Élénk derültség és tetszés.) Marad tehát, t. ház, a didacticai haszonnak, mely a görög nyelv tanításával és tanulásával jár, egy második része, t.i. a görög irodalom ismerete, a görög szellemmel való foglalkozass a görög magas s nemes felfogás elsajátítása. (Halljuk! Halljuk!) Ha, t ház, ez a ezélja a görög nyelv tanításának, akkor jó lélekkel mondhatom és azt hiszem, mondhatja mindenki, a ki a középiskolákban a görög nyelv tanításának eredményét ismeri, hogy ez a czél absolute nem éretik el, (Ugy van! Ugy van!) De teljesen ki is van zárva ennek lehetősége, mert hogy ha több évi fáradságos munka után agymnasiumi tanuló — és pedig a legjelesebbek közül való — csak odáig viszi és viheti, hogy nagy nehezen, szótár segítségével egy fél óra alatt tiz sort tud kibetűzni: akkor az a görög irodalom szépségeit felfogni, annak szellemét méltányolni nem tudja soha. (Élénk helyeslés és tetszés.) Másrészt, t. ház, a görög nyelv tanításának épen ezen része pótolható; pótolható az által, a mit a törvényjavaslatba felvettem, tudniillik a görög irodalomnak fordításokban való ismertetése által. (Ugy van! ügy van!) E tekintetben, meg vagyok győződve, nagy sikereket fogunk felmutathatni, sőt bátran mondhatom, hogy a tanításnak oly módon való berendezése után, a melyet a törvényjavaslat contemplál, sokkal többet fognak tudni a tanulók a görög irodalomból és a görög szellemből, mint
