Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-375

|58 376, országos ülés májas 14-én, szerdán. 1890. alakú gymnasium mintegy 1000 éven át bezárult és hogy ezt az időt a históriában a „sötét középkornak" szokták nevezni. Tehát ezeknek bővebb vázolásával nem fárasztom a tisztelt házat, hanem csak ott kezdem, a hol a régi görög gymnasium 1000 éves sírjából ismét feltámadott. (Halljuk!) Közforgalmú adat, hogy a humán gymnasiumot a renai-sanee szülte ; de pontosan szólva, a görög nyelvet és a elassicus irodalmat már a keresztes háborúk után tanítani kezdték egyes iskolákban, a renaissance pedig, mely a 15. század közepével kezdődik, csak nagyobb kiterjedést adott annak, a mi már megvolt. Azon időben humanistáknak nevezték azon tudós férfiakat, a kik az egyházi irodalom mellett elassica literaturával is, a canonjog mellett a római joggal is foglalkoztak s az ezeknek kincstárából merített bővebb tudásukkal, új bölcsészeti és társadalmi néz létükkel a világhistória harmadik korszakának alapítói lettek. Tehát az újkor élén, mely 400 év előtt kezdődött és máig tart, a görög műveltség áll és viszi a zászlót a mai napig. Meglehet, hogy a világhistória 4-ik nagy korszakát e törvényjavaslattól fogják számítani, a mely most e zászlót lerántani készül. (Derültség balfelöl,) Annyi bizonyos, hogy a t. előadó ur már kecsegtette a t. házat azzal a szép idővel, a mely nemsokára el jő, hogy az egész Nyugat-Európa irigyelni fogja a magyar nemzetet a cultura élén, mint vezetőt, a művelődés új zászlójával a kezében. (Halljuk! Halljuk!) Az egyházi reformatio kezdetén, mely maga is a humanizmus szülöttje, a gymnasium már lényegesen hasonlított a mai alakjához. Főtantárgyai voltak a görög és latin nyelv és mathesis. Ezeknek tanítása által vélték elérhetni a középfokú oktatás czélját, a melyet a felsőbb tudományok művelésére való előkészítésben helyeztek. E főtárgyakhoz mellékesen csatlakoztak körülbelül ugyanazon tárgyak, a melyeket ma is tanítunk. E tárgyak mértéke olykor változott a divat szerint, mert hiszen az oktatásügynek is van divatja— ez a törvényjavaslat is egy momentuma a jelenkor divatjának — de az az alapfelfogás, hogy a gymnasiumi oktatásnak czélja a tudományok művelésére való előkészítés és hogy e ezélt a két régi nyelv és a mathesis tanítása által kell elérni. változatlanul áll századok óta. Az emberek sokáig nem érezték más képzés szükségét, mint a tudós képzését s nem is volt más iskolájok, mint a tudós gymnasium és az egyetem s ezen kívül a protestánsoknál az általános olvasni tanítás azért, hogy mindenki olvashassa a bibliát. A múlt század elején merült fel először az a gondolat, hogy az iparos és kereskedő osztálynak is kellene a népiskolai színvonalon felül némi inteliigentiát és némi technikai szakképzettséget nyújtani s keletkeztek is már a múlt században oly iskolák, melyekben ezen osztályok növendékei egy-két évig tanulhattak valamit. Ez a polgári és reáliskola kezdete. Természetes szükségből nőtt ki és természetes szükséget elégített ki és a mint a viszonyok fejlődésével a kereskedők és iparosok mindig nagyobbodó technikai ismeretekre szorullak, a szerint növekedett ezen iskolák tananyaga és osztályaik száma; de egészen a legújabb időkig senki sem gondolt arra, hogy ezek a tudós gymnasium helyét is pótolhatnák, vagy azokat a tudományra való előkészítésben épen felül is múlhatnák, hanem megmaradtak technikai iskoláknak, a melyekben a leendő iparosok kerestek pályájukon használható real-ismereteket. Magyarországot ezen egész reáliskolai mozgalom hosszú időn át érintetlenül hagyta. Itt még a múlt században és a folyónak is az első felében csak olyan primitív kézműipar létezett, melynek intellectualis és magasabb technikai szükségei nem támadtak. 18í-2-ben alakult Nagyszebenben az első reáliskola, de azt az egyet leszámítva, nálunk a reáliskolák közvetlenül a forradalom után kezdtek létesülni. Hanem már akkor a reáliskola, ha nem is egészen, mint most, de részben már kivolt vetkőztetve eredeti alakjából és rendeltetéséből és mi már ezen megrontott alakjában ismertük meg. Az alsó osztályait ugyan még akkor is az iparosok és kereskedők számára való iskolának tekintették, de már a felsőbb osztályok végzése jogot adott a magasabb technikai vagy politechnicumi intézet látogatására, sőt a németek közt már akkor lehetett egyes hangokat, hallani, hogy ez a humán gymnasium helyét is pótolhatná. Tehát körülbelül félszázadosnak lehet nevezni a humanisták és realisták harczát a középiskolai kérdésben, a mtely mindkét oldalon a következő okoskodásból indult ki. (Halljuk! Halljuk!) A humanisták, mint mondám, a középiskolai oktatás feladatát abba helyezték, hogy a tudományos pályára készülő ifjút arra képesítse, hogy a tudományokban búvárkodni tudjon, hogy a maga erején meg tudjon tanulni akármit. Megengedem, hogy íélszázad előtti tantervök hiányos volt a mai szükséghez képest, de jól megállapított czélja volt s azt el is érte. Az ifjak innen nem igen bő, de alapos és jól rendezett ismeretet vittek az egyetemre s e mellett fegyelmezett és ép elmét Már pedig a ki valaha felsőbb oktatással foglalkozott; a ki nemcsak a saját fejlődését szemlélte s most annak a tényeit általánosítja, hanem a ki néhány száz ifjú fejlődésén tette a tapasztalatait, az igazat ád nekem abban, hogy az észnek nyíltsága és ícgyelmezettsége, a birt ismeretnek pontossága és a tudományos foglalkozás megszokása: a gymnasium végzésénél becsesebb eredmények, mint a valamivel többet tudás az agynak ezen tulajdonságai nélkül. Ezzel szemben a félszázad előtti realisták maguk is elismerték, hogy a középfokú tudomá-