Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-375

154 375. országos ülés május 14-én, szerdán. 1890. nek, habár 1849-ben magában Poroszországban az akkori közoktatásügyi minister Ladenberg az összes porosz tanférfiakat eonferentiára hittaössze, a mely a görög nyelv kérdését megbeszélje s e conferentia 1849-ben abban állapodott meg, hogy a gyninasium alsó osztályai a reáliskolával egységes alapot képezzenek, a felső osztályokban azonban a gymnasium is bifurcáltassék oly értelemben, hogy a görög nyelv egyáltalában nemcsak kötelező ne legyen, hanem még csak ne is tanittassék az egyik ágazatban. Mondám, ujabban Ausztriában is keletkezett ily mozgalom. Az azonban, hogy e mozgalom sem a Német birodalomban, sem Ausztriában mindez ideig nem győzedelmeskedhetett, legkevésbé se tartson vissza bennünket attól, hogy oly reformot kezdeményezzünk, a melyet hazai szükségleteink és érdekeink tüzetesen reánk parancsolnak. (Általános élénk helyeslés.) S csakugyan, t. ház, ha tekintjük a németországi és ausztriai állapotokat, azt fogjuk tapasztalni, hogy ezek némi mentségül szolgálhatnak az ottani törvényhozások-, illetőleg kormányoknak, hogy mindezideig nem tették még meg azon lépé seket, melyeket mi igyekezünk megtenni s melyeket a Seandináv államokban is megtettek. S miért ? Nálunk Magyarországon 152 gymnasiumnál több van s csak maga a hivatalos statistika számol ennyiről, holott tudjuk, hogy a protestánsoknak vannak még kisebb lappangó gymnasiumaik is. Reáliskoláink száma a gyinnasiumokévai szemben összesen 29. A gymnasiumi tanulók száma nálunk 35.800-zal szerepel az 1878 — 79-iki ministeri jelentésben és ezekkel szemben, ugyancsak e ministeri jelentés szerint, 6.800 reáliskolai növendék áll. Ily kedvezőtlenül pathoiogicus, valósággal kórságos állapotot, culturpolitikai szempontból nem találunk egyetlen német állambau és Ausztriában sem. Ausztriában például 70.000 azon tanulók száma — mint G-autsch minister a múltkor a Reichsrathban mondta — a kik vagy realiskolátvagy reálgymnasiumot, vagy egyéb oly középiskolát látogatnak, hol nem tanítanak görögül Ezzel szemben körülbelül 50.000 gymnasiumi tanuló van. Ezzel egybehasonlítva látjuk, hogy nálunk mily képtelen az arány. A német államokban hasonló az eset. Poroszországban nemcsak különböző rangfokozatú reáliskolák ésreálgymnasiumok vannak, hanem különböző felsőbb polgári iskolák és egyéb középiskolák, a hol nem tanítják a görög nyelvet. Ha tehát ő náluk panaszkodnak a görög nyelv túltengése ellen a- gymnasiumban, ez nem azt jelenti, a mit nálunk, a hol az ifjúság túlnyomó része, bármit tanácsoljon is a publicistika, folyton a gymnasium felé tolong. És ezen változtatni nincs is hatalmunkban. Ép a reform ellenzői hangoztatták a minap a sajtóban és egyebütt, hogy ne bolygassuk a görög nyelvet, hanem apaszszuk a gymna- i siumok számát, alakítsuk át reáliskolákká és szaporítsuk a reáliskolákat és állítsunk felsőbb polgári iskolákat. Ez utóbbira csak annyit mondhatok, hogy erre hiányzik a pénz. A mi pedig az átalakítást illeti, ezt lehetetlenné teszik speciális viszonyaink. 152 gymnasium közül törvényhozásilag csak 12 államgymnasiumot lehetne átalakítani, mert ezekkel korlátlanul rendelkezhetik a törvényhozás. De már az úgynevezett kir. kath. gymnasiumokra nézve kissé kérdéses a dolog. Én ugyan azt hiszem, hogy átalakíthatja azokat is, de ha megkisérlené, mindenesetre erős támadásoknak tenné ki magát. De aztán ott vannak a felekezeti iskolák, több, mint száz. És mégis azt akarják, hogy azzal áltassuk magunkat, hogy a nagyszámú gymnasiumok átalakíthatók reáliskolákká? Ha a törvényhozás intézkedése nem is érintheti a protestáns gymnasiumokat, kérdés, mennyiben érintheti a kath. szerzetes gymnasiumokat? Szóval nem ez az az ut, a melyen meg lehetne oldani ezen nehézségeket. Hazai viszonyok azt parancsolják, hogy magán a gymnasiumon iparkodjunk létrehozni a reformot. De hogyan oldassák meg a probléma? Az első pillanatra több út kínálkozik. (Halljuk! Halljuk!) Vannak, a kik Max Müllernek, a hírneves oxfordi tanárnak tanácsára hivatkoznak. O ugyanis azt irta, boldogult Trefort ministernek: hogy most már elérkezik az idő, amidőn megszűnik a görög nyelv az általános műveltség eszköze lenni, tehát mint szaktudomány relegálható az egyetemre. Ezt elmondani Angliában is kissé merész, de a continensre és Magyarországra nézve teljesen lehetetlenség : mert Angliában nincsenek oly középiskolák, mint nálunk. Legfölebb 11 — 17 a komolyan ekként nevezhetők száma. Ott már 14—15 éves korában veszik fel a gyermeket az egyetemre, he felvételi vizsgát tesz és az egyetemi cursus 5, sőt 7 évig tart. Egészen más tehát az, ha Angliában az egyetemen kezdi tanulni a gyermek a görög nyelvet mint tanuló 15 éves korában, alaposabban, némi előismeretek után és egészen más azt követelni, hogy nálunk, hol rendszerint 19 éves korában jut fel az ifjú az egyetemre, csak ekkor kezdje meg a görög nyelv tanulását. Ily követelményt semmi esetre sem fogadhatnak el azok, kiknek szivükön fekszik a tudomány érdeke is. Ez tehát az egyik módozat. A másik módozatra utalni látszik Kovács Albert t. képviselőtársam a maga különvéleményében. Ezen különvélemény azt mondja: Ne foglalkozzék a minister refonndolgokkal, hagyja a reformokat és tartsa feladatának azt, hogy hajtsa végre a létező törvényt teljesen és a mint mondja: erélyesen. Magában véve szépen hangzik ez a módozat is; de én nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy igen l t. képviselőtársam, a külön vélemény benyújtója,