Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-375
152 375. országos Illés májas 14-én, sierdán. 1890. napra méltóztatott kitűzni, az ahhoz csatolt indító okokkal tisztelt képviselőtársaim kezei között van. Ezen két iratból — remélem — meggyőződtek, hogy a törvényjavaslat czélja jogos, annak rendelkezései igazságosak és elfogadása hazai viszonyaink tekintetéből szükséges. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azért remélem, hogy a t. ház a törvényjavaslatnak napirendre kitűzését el fogja határozni. Nehogy tehát kétszer egymásután legyek kénytelen a t. ház becses figyelmét igénybe venni, ezúttal csakis azon kérés előterjesztésére szorítkozom, méltóztassék a törvényjavaslatot a közigazgatási bizottsághoz utasítani azon felszólítással, hogy azt a lehető legrövidebb idő alatt tanácskozás tárgyává tegye és eredményéről jelentését késedelem nélkül beadja. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Gróf Szapáry Gyula ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslat érdemére nézve talán nem volna helyén és nem is kívánok ma nyilatkozni. Csak azt akarom kijelenteni, hogy hozzájárulok Irányi Dániel t. képviselő ur azon indítványához, hogy ezen törvényjavaslat a közigazgatási bizottsághoz utasíttassák. Teszem pedig ezt azért, mert e tárgyban ugy magam, mint a kormány nevében nyilatkoztam akkor, midőn e helyet elfoglaltam, továbbá mert látszatát is akarom kerülni annak, hogy a kormány e kérdés megvitatása elől ki akarna térni. (Helyeslés.) Azt hiszem, magától értetik, hogy abból, hogy a törvényjavaslat a bizottsághoz utasittatik, nem lehet következtetni annak el, vngy el nem fogadására. A kormánynak less alkalma e tárgyban nyilatkozni akkor, midőn a bizottság jelentését a ház elé fogja terjeszteni. (Helyeslés.) Ily értelemben hozzájárulok Irányi Dániel t. képviselő ur indítványához és kérem a t. házat, méltóztassék a javaslatot a közigazgatási bizottsághoz utasítani. (Helyeslés.) Elnök« A házszabályok értelmében kérdem a t. házat, méltóztatik-e az indítványt tárgyalásra kitűzni: igen vagy nem ? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a t. ház az indítványt méltóztatik tárgyalásra kittíni és a törvényjavaslatot előzetes tárgyalás végett a közigazgatási bizottsághoz utasítani. Következik a honvédelmi tárcza költségvetésében az 1889-ik évre az átmeneti kiadások czímén megszavazott összegből fel nem használt 130.419 forintnak az 1890-ik évben leendő felhasználásáról szóló 542, számú törvényjavaslat harmadszori felolvasása. Báró Roszner Ervin jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a törvényjavaslatot harmadszori felolvasásában is megszavazni: igen vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az megszavaztatik és igy az alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett a főrendiházhoz átküldetni határoztatik. Következik a közoktatásügyi bizottság 527. számú jelentése a középiskolákról és azok tanárainak képesítéséről szóló Í883. évi XXX. törvényczikk módosítása tárgyában benyújtott 520. számú törvényjavaslatról. Azt hiszem, méltóztatik a t. ház a jelentést felolvasottnak tekinteni (Helyeslés) és igy az általános vitát megnyitom. Az első szó illeti a bizottság előadóját. Schwarcz Gyula előadó: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Midőn a közoktatásügyi bizottság a vallásos közoktatásügyi ministernek előttünk fekvő törvényjavaslatára vonatkozólag jelentését beterjeszti, teljes mértékben át van hatva a kezdeményezett reform messze kiható nagy jelentőségétől. Valóban nem csekélyebb a feladat, mint korszerűlég és akkép oldani meg a középiskolai oktatásügynek egy nevezetes problémáját, hogy a fősúly ezen probléma megoldásában épen ugy, mint minden törvényhozási actusban, a haza érdekére fektettessék, de oly értelemben, hogy egyúttal elég legyen téve mindazon jogosult követelményeknek, melyeket egy józan nemzeti cultur-politika irányában ugy az általános emberi művelődés, mint az európai köztudományosság igényei támasztanak; de nem koczkáztatni oly irányt, nem lépni oly utakra, melyek bennünket a nymgot-európai cultura soiidaritásától eltávolíthatnak és viszont nem ijedni meg merő rémlátományoktól, még ha ezek a rémlátományok épen a nyugoteurópai cultur-solidaritas képét öltik is magukra és egyúttal nem dobni oda áldozatul a magyar ifjúság túlnyomó nagy részét egy oly nehéz tantárgynak, a melylyel — az eddigi dús tapasztalatok szerint — sikeresen megküzdeni annak csak nagyon csekély töredéke képes, még ha e nehéz tantárgyat Európaszerte ugy dicsőítik is, mint az ifjúság szellemi képességei harinonieus fejleszthetőségének lehető legjobb gymnastikáját, aminthogy ez a philologiai paedagógoknak, a külföldnek, a miénktől egészen elütő viszonyaitól áthatott szűk látkörtí tudományos elfogultsága és a chablonszerünek nevelt emberek hagyományos előítélete. Ez tehát a feladat és minthogy a t. vallás- és közoktatásügyi minister urnak javaslata, — a közoktatási bizottság beható tanácskozások alapján meggyőződött erről, — csakugyan alkalmas arra, hogy e feladatnak tökéletesen megfeleljen, ezért melegen ajánlom azt a bizottság szövegezése szerint a t. háznak elfogadás végett. (Helyeslés.) Nem lehet ugyan e helyen nekem hivatásom, részletekbe mélyedő történeti visszapillantást
