Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-375

152 375. országos Illés májas 14-én, sierdán. 1890. napra méltóztatott kitűzni, az ahhoz csatolt in­dító okokkal tisztelt képviselőtársaim kezei között van. Ezen két iratból — remélem — meggyő­ződtek, hogy a törvényjavaslat czélja jogos, annak rendelkezései igazságosak és elfoga­dása hazai viszonyaink tekintetéből szüksé­ges. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azért remélem, hogy a t. ház a törvényjavaslatnak napirendre kitűzését el fogja határozni. Nehogy tehát kétszer egymásután legyek kénytelen a t. ház becses figyelmét igénybe venni, ezúttal csakis azon kérés előterjesztésére szorítkozom, méltóztassék a törvényjavaslatot a közigazgatási bizottsághoz utasítani azon felszólítással, hogy azt a lehető legrövidebb idő alatt tanácskozás tárgyává tegye és eredményéről jelentését ké­sedelem nélkül beadja. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Gróf Szapáry Gyula ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslat érdemére nézve talán nem volna helyén és nem is kívánok ma nyilatkozni. Csak azt akarom kijelenteni, hogy hozzá­járulok Irányi Dániel t. képviselő ur azon indít­ványához, hogy ezen törvényjavaslat a közigaz­gatási bizottsághoz utasíttassák. Teszem pedig ezt azért, mert e tárgyban ugy magam, mint a kormány nevében nyilatkoztam akkor, midőn e helyet elfoglaltam, továbbá mert látszatát is aka­rom kerülni annak, hogy a kormány e kérdés megvitatása elől ki akarna térni. (Helyeslés.) Azt hiszem, magától értetik, hogy abból, hogy a tör­vényjavaslat a bizottsághoz utasittatik, nem lehet következtetni annak el, vngy el nem fogadására. A kormánynak less alkalma e tárgyban nyi­latkozni akkor, midőn a bizottság jelentését a ház elé fogja terjeszteni. (Helyeslés.) Ily értelemben hozzájárulok Irányi Dániel t. képviselő ur indítványához és kérem a t. házat, méltóztassék a javaslatot a közigazgatási bizott­sághoz utasítani. (Helyeslés.) Elnök« A házszabályok értelmében kérdem a t. házat, méltóztatik-e az indítványt tárgyalásra kitűzni: igen vagy nem ? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a t. ház az indítványt méltóztatik tárgyalásra kittíni és a tör­vényjavaslatot előzetes tárgyalás végett a köz­igazgatási bizottsághoz utasítani. Következik a honvédelmi tárcza költség­vetésében az 1889-ik évre az átmeneti kiadások czímén megszavazott összegből fel nem használt 130.419 forintnak az 1890-ik évben leendő fel­használásáról szóló 542, számú törvényjavaslat harmadszori felolvasása. Báró Roszner Ervin jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a törvényjavaslatot harmadszori felolvasásában is megszavazni: igen vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az megsza­vaztatik és igy az alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett a főrendiházhoz átküldetni határoztatik. Következik a közoktatásügyi bizottság 527. számú jelentése a középiskolákról és azok tanárai­nak képesítéséről szóló Í883. évi XXX. törvény­czikk módosítása tárgyában benyújtott 520. számú törvényjavaslatról. Azt hiszem, méltóztatik a t. ház a jelentést felolvasottnak tekinteni (Helyeslés) és igy az álta­lános vitát megnyitom. Az első szó illeti a bizott­ság előadóját. Schwarcz Gyula előadó: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Midőn a közoktatásügyi bizottság a vallás­os közoktatásügyi ministernek előttünk fekvő tör­vényjavaslatára vonatkozólag jelentését beterjeszti, teljes mértékben át van hatva a kezdeménye­zett reform messze kiható nagy jelentőségétől. Valóban nem csekélyebb a feladat, mint korszerű­lég és akkép oldani meg a középiskolai oktatás­ügynek egy nevezetes problémáját, hogy a fősúly ezen probléma megoldásában épen ugy, mint min­den törvényhozási actusban, a haza érdekére fek­tettessék, de oly értelemben, hogy egyúttal elég legyen téve mindazon jogosult követelményeknek, melyeket egy józan nemzeti cultur-politika irányá­ban ugy az általános emberi művelődés, mint az európai köztudományosság igényei támasztanak; de nem koczkáztatni oly irányt, nem lépni oly utakra, melyek bennünket a nymgot-európai cul­tura soiidaritásától eltávolíthatnak és viszont nem ijedni meg merő rémlátományoktól, még ha ezek a rémlátományok épen a nyugoteurópai cul­tur-solidaritas képét öltik is magukra és egyúttal nem dobni oda áldozatul a magyar ifjúság túl­nyomó nagy részét egy oly nehéz tantárgynak, a melylyel — az eddigi dús tapasztalatok szerint — sikeresen megküzdeni annak csak nagyon csekély töredéke képes, még ha e nehéz tantárgyat Európa­szerte ugy dicsőítik is, mint az ifjúság szellemi képességei harinonieus fejleszthetőségének lehető legjobb gymnastikáját, aminthogy ez a philologiai paedagógoknak, a külföldnek, a miénktől egészen elütő viszonyaitól áthatott szűk látkörtí tudomá­nyos elfogultsága és a chablonszerünek nevelt emberek hagyományos előítélete. Ez tehát a feladat és minthogy a t. vallás- és közoktatásügyi minister urnak javaslata, — a köz­oktatási bizottság beható tanácskozások alapján meggyőződött erről, — csakugyan alkalmas arra, hogy e feladatnak tökéletesen megfeleljen, ezért melegen ajánlom azt a bizottság szövegezése sze­rint a t. háznak elfogadás végett. (Helyeslés.) Nem lehet ugyan e helyen nekem hivatásom, részletekbe mélyedő történeti visszapillantást

Next

/
Oldalképek
Tartalom