Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-343

78 343. or.-Z'ígos ülés márcssins 1-én, szomlialon. 1SOÖ. sége általánosságban és részleteiben is elfogadván, kérdés, hogy az utalványozási torvény megtagadása jogosult-e; vájjon az államot a jelenlegi kormány fentartásával fenyegeti-e azon imuiinens veszély, mely indieálttá tenné a kétségbeesés végső fegyverének alkalmazását. Ha a külföldön az ellenzéki beszédeket egész tartalmukban olvasnák, vagy kik a ház karzatán a a viszonyok, a helyzet teljes ismerése nélkül azokat hallgatnák : azon meggyőződés érlelődhetnék bennük, hogy a haza egén vészes villámok czikáznak; a nemzet erkölcsileg, anyagilag a romlás örvényéhe sodortatott s borongó lelkű Máriásokra van szükség, kik a nemzet pusztulását, végromlását jajveszékel]ék; vagy ostorra, melylyel az ur házának csarnokaiból a kufárok, gonosz sáfárok kiűzessenek. De miként áll a dolog? Az 1875-ik évben bekövetkezett fusió alkalmával a szabadelvű párt az ország kormányát zilált pénzügyi viszonyok mellett vette át. Az ország hitele a külföldön a fagyponton állott. A Tisza-cabinet a culturalis és közgazdasági megoldatlan kérdések egész seregével találta magát szemben. Túlhaladott kereskedelmi és váltótörvények, hézagos ipartörvény mellett és anyagi büntető codex hiányában: az ipar és kereskedelem a jogbizonytalanság nehéz küzdelmében hitel nélkül vergődött. Egészség-ügyi és állategészségügyiállapotaink ősi primitív elhagyatottságban, a jó isten gondjai alatt állottak. A mezőgazdaság, baromtenyésztés, lótenyésztés fejlesztésére senki sem gondolt. Erdőink pusztulásnak indultak A nemzet törzsvagyonának gyarapítására törekvésekkel nem találkozunk. Utaink és közlekedési eszközeink a regényírók tollaira méltó és a külföldiek elijesztésére alkalmas állapotban voltak. A cseléd és gazda közti viszony szabályozatlanul a politikai hatóságok önkényétől függött. Vizjogunk a hűbéri reminiscentiák ködéhen tapogatódzott. Magánjogunk alapján a jogegyenlőtlemég nem egy maradványa a jogszolgáltatásban a kor szellemének kinevetésével érvényesült. A regalejog bilincsben tartá iparunkat. Az iskolai törvény daczára a magyar nemzeti cultura megteremtésére mi sem történt. Hogy voltunk a nemzetiségekkel, Horvátországgal miként álltunk, fölösleges megemlítenem? Az alkotmányos aera bekövetkeztével egyrészről a rendi aspiratiók és az 1848. év előtti viszonyok benyomásai, másrészt az absolut uralom nyomai elsimítása, a nemzetnek a modern eszmékkel megbarátkoztatása, foglalkoztatta jobbjainkat. Az 1875. évig nyúló néhány év alig volt elég az utak és módok felismerésére és az alapvető kezdeményezésekre. Az államélet minden ágában betöltésre váró ür tátongott. A patriarchális Magyarország bebocsáttatásért kopogtatott a culturálla! mok sorompóinál. i A parlamentáris kormányzat még új lévén, a j pártok tusai között hányódott, az állam hajója, ; melynek rúdján egyik kormányos a másikat váltotta fel, mely legkevésbé volt ^kalmas a külföld bizalmának megnyerésére és arra, hogy akár a dualismus iránti ragaszkodás, akár a parlamentarismus meggyökeredzésére és megszilárdulására vonatkozó hit felébredhetett és megerősödhetett volna. (Helyeslés jóbbfelől.) Ily nehéz viszonyok között, az állandóság, a bizonyosság minden reménye nélkül vette át Tisza Kálmán az ország kormányzatát. Nagy feladat várt reá. Nemcsak az új közjogi helyzet és a parlamentáris alkotmány megszilárdítása, de a magyar államnak úgyszólván újjáteremtése, a magyar politikai nemzetnek a külföld előtt elismertetése, tekintélyének megszerzése, anyagi és culturalis jólétének megteremtése jutott nemes osztályrészéül. J (ügy van! Ugy van! jobbfelöl.) A nemzet és fejej delem kibékült. A haza bölcse, karöltve most | siratott nagy halottunkkal, megalkották a kiegye| zést, létesítették az alapot, melyen haladnunk I lehet, de a parlamentarismus megszilárdítása, az j országnak reorganisálása és az átmenet minden nehézségeinek leküzdése és a cultur modern állam alapjainak megvetése Tisza Kálmánnak hagyatott fenn. (Ugy van! Ugy van! Helyeslés jóbbfelől.) Ki a | napot az égről letagadni vállalkozik: állíthatja, hogy Tisza semmit sem tett, hogy Tisza a nemzetet corrumpálta, a társadalmat aláásta, az országot tönkretette, de kinek a lelkében a lelkiismeret igaz szava még végkép el nem halt s kiben a hazafiság a szenvedélyességét, az elfogultságot és személyes gyűlöletet elnémítani nem képes és kinek igazság érzéke még teljesen el nem tompult: kezét szivére téve, kell, hogy bevallja, hogy a mostani Magyarországot sem közgazdasági, sem culturalis, sem államigazgatási és közigazgatási, jogszolgáltatási szempontból a 15 év előtti Magyarországgal összehasonlítani nem lehet. (Helyeslés jóbbfelől.) Hiszen csak most örültünk a közoktatási költségvetés tárgyalása alkalmával azon fényes eredménynek, melyet a kormányzat működési és nemzeti culturalis tekintetekből elérni szerencsés volt. És meri-e valaki tagadni, hogy közlekedési eszközeink oly mérvben fejlesztettek, minő sikert ily rövid idő alatt még egy állam sem ért el? Avagy talán a mezőgazdaság, a baromtenyésztés, lótenyésztés, vagy az ipar, kereskedelem, a hitelügy ott van, hol ezelőtt 15 évvel volt? A nemzet törzsvagyona nem emelkedett-e és nem sokszorosodott-e? És a jogalkotások terén mi sem történt? Nem állja-e ki a 15 év óta alkotott váltó, kereskedelmi, csőd és büntető-törvénykönyvünk az összehasonlítást még a jogállamok joginstitutióival is? Nem létesítettünk-e anyagi közigazgatási