Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-342
34-2, országos Ultis február 28-án, pénteken, 185)0. 71 oly kevéssé, mint másutt, lehet önkénynyel, törvénytelenséggel, discretionalis hatalommal, a szabadság megsértésével, a szabadság garantiáinak megtagadásával biztosítani; (Zajos helyeslés a balés szélső baloldalon) én azt hiszem, hogy Magyarországon ép úg3 7 , mint másutt, sőt Magyarországon inkább, mint másutt, a magyar államhoz talán a vérnek, talán a nyelvnek kötelékével kevésbé hozzáfűzött honpolgárokat leginkább az által lehet egy politikai egységes nemzetté tömöríteni, ha a szabadság biztosítékait, a jognak és törvénynek uralmát nekik megadjuk egy teljesen szervezett európai államban. (Zajos helyeslés és éljenzés a balés szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, legyen akár igy, akár amúgy, a mit én most kifejeztem s a mit a t. kormány mai programúi ja tartalmazni látszik és a mit én igazságnak tartok, ez a magyar állam biztosításának, a magyar nemzet fentartásának egyik conceptiója, egyik gondolata. A.z a conceptio, mely a discretionalis hatalomnak kiterjesztésén, a jogi garantiáknak kevesbítésén, minimumra való leszállításán alapul, a mely tehát egy meg nem kötött kezekkel szabadon mozgó kormánynak politikai ügyességétől várja ezt a nagy czélt: ez egy másik conceptiója a magyar állam, a magyar nemzet érdekei megvalósításának. Ez a két conceptio küzdött egymással innen és amonnan, mert ha ez nem rejleit a múltban, akkor azután csakugyan nem rejlett benne más, mint az egyéni és társadalmi czélok megvalósítására szolgáló gépezet. (Igaz! Ugy van!balfelől) Ez a két conceptio az, a mely egymással szemben állt; ha az egyik conceptio a másiknak helyére lép, akkor a másik megbukott s akkor, t. képviselőház, lélektanilag lehetetlennek tartom azt, hogy az új conceptiót megvalósítsa és meg ne akadályozza lépten-nyomon, szándék nélkül is, az ő vele, az egyéniségével összeforrott nézetek és tendentiák folytán, (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) az a férfiú, a ki megteremtette és megvalósította a múltnak conceptióját. Másfelől határozottan parlamenti anomáliának tartom, (ügy van! Tetszés a bal- és szélső baloldalon) a politikai jellem lealacsonyítására szolgáló praecedensnek, (Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon) ha államférfiaknak személye igy elválasztatik az általuk képviselt politikai rendszertől, ha a politikai rendszer megbukik, de a személy megmarad, ha azt a látványt, azt a példát nyújtjuk az országnak, hogy a legsikeresebb politikus az, a ki képes minden rendszert, a ki kész minden egymással ellenmondó politikát megvalósítani, csak ő maradjon azon a helyen. (Zajos tetszés, helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, azt fogja talán mondani, hogy ez a jövő titka, vájjon az az igen veszedelmes és nehéz experimentum, a melyre vállalkoztak, hogy tudniillik institutiókat ezen institutiók ellenségével valósítsanak meg, sikerűim fog-e; hogy várjunk. Talán azt fogják nekünk mondani, hogy mi, a kik azt mondjuk, hogy ez nem fog sikerülni és ezen az alapon a bizalmat a kormánytól megtagadjuk, jósolgatásokha bocsátkozunk, a mint ezt nekem akkor mondták, midőn az általános költségvetési vitánál ehhez hasonló gondolatoknak adatott kifejezés. T. képviselőház! Minden okos cselekvés a jövőnek bizonyos előrelátásán alapul: „Quid-quid agis, prudenter ágas, et respice finem," — mondja egy régi bölcsész; az előrelátáson, a jövő valószínűségének., a jövő esélyének combinatióján alapul az okos cselekvés. Jóslás akkor van, t. ház, jóslásnak arrogálása akkor forog fenn, midőn a jövőbe való ezen előrelátás kellő alap nélkül eszközöltetik. Már most, t. ház, melyik eliárás az, a melyre inkább illik ez a szemrehányás, hogy az a jövőnek alaptalan anticipálása, hogy az a jóslásnak természetével bir, hogy az elébe vág a jövő titkainak: az-e, a mely a dolog természetére és tapasztalati adatokra alapítja okoskodásait és eszméit; az-e, amely azt mondja „quo semelimbnta recens, servabit odorem testa diu", a mely arra következtet, hogy egy államférfiú a jövőben is ugyanabban az irányban fog befolyást gyakorolni, a melyben azt a múltban mindig tette, mely — szóval — egy államférfiú ismert múltjára, ismert egyénisége tulajdonságaira, ismert tendentiáira alapítja okoskodásait és azt mondja: minden valószínűség szerint ez a jövőre is ugyanazon irányban fog befolyást gyakorolni, melyben a múltban gyakorolta befolyását; vagy az az eljárás bir-e inkább az indokolatlan jóslás természetével, mely azt mondja: nem, mi feltételezzük, hogy az a férfiú a jövőben az eddigitől teljesen eltérő politikát fog követni, mi feltételezzük, hogy az ő egyéniségével, múltjával, nézeteivel, érzelmeivel elleniéiben fog befolyást gyakorolni ? Hogy melyik következtetés és ennek folytán melyik szavazat: a bizalomé, vagy bizalmatlanságé bir-e nagyobb indokoltsággal, hogy a bizalom, vagy a bizalmatlanság tekinthető-e a jövő anticipatiójának, a jóslásszerü eljárásnak, ezt mindenkinek elfogulatlan ítéletére bizom. (Élénk tetszés és helyeslés a bal- és szélső balon.) De, t. ház, annak, hogy én ezt a költségvetést meg nem szavazom, van még egy másik oka (Halljuk! Halljuk!) és ezen indokhoz a praegnans kifejezést a kormány padjairól nyertem ezen viták alatt. (Halljuk! 'Halljuk!) Gróf Szapáry Gyula főldmívelésügyi minister ur védekezvén Helfy t. képviselőtársamnak az ő pénzügyministeri múltjára vonatkozó támadásai ellen, megmondta nekünk, hogy miért hagyta el a pénzügyministeri széket; megmondta igen correct és helyes módon, hogy ámbár ő az ellene
