Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-342

m 342. orsstiigos ülés február "28-uu, pétiteken. 1890. által felliozottak is azzal kezdődnek, hogy a ministerelnök ur mindenért, a mi történt, a kormányt hibáztatja. Tehát a t. képviselő urnak okoskodása, ezzel a kiindulással szemben, helyt állónak nem mondható. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi,'t. ház, a felhozottakat illeti, még Eötvös t. képviselő ur beszédére bátorkodnám néhány megjegyzést tenni; (Halljuk! Halljuk !) ámbár őszintén szólva, igen tartok ő tőle, mert ő nagy hatalomra tett szert. (Derültség jobfelől. Halljuk! Halljuk !) O mindig így beszélt: nem akarjuk, azt fogjuk tenni, ez fog történni! (Helyeslés a szélső balon. Zaj.) Polónyi Géza: Követeljük és nem tíírjük! Ezt meg onnan hallottuk először! (Ugy van! a szélső baloldalon. Egy hang a jobboldalon: Polónyitól nem is tűrjük !) Wekerle Sándor pénzügyminister: Bocsánatot kérek, követelni és tűrni egy egyénnel szemben, az mondható, mert az két egyénnek a dolga; (Élénk ellenmondások és zaj a bal- és szélső balon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) De követelni egy kormánynyal szemben és ezt urbi et orbi euuntiálni, az más ; (ügy van ! Ugy van! jobbfelől) és ha valaki ezt teszi, jogunk van hinni, hogy ez neki sikerülni nem fog. (Élénk helyeslés jobbfelől.) De t. képviselő ur, én természetesnek találom a képviselő urnak ezen fellépését. (Halljuk!) 0 tudniillik azt mondta, hogy nem valami nagyra becsüli a parlamentiirismus tanait és mint jó politikushoz illik, rögtön fel is állította azt a politikai tételt, melyet ő azzal szembe kivan tenni (Halljuk! Halljuk!) és ez a gerundiummal való capacitálásnak politikai tétele. (Élénk derültség és tetszés jobbfelől.) Hát nekem erre a furkósbotpolitikára csak az a megjegyzésem volna, hogy minden botnak két vége van, (Hosszas élénk derültség jobbfelől) a furkósbotnak pedig még ezenkívül az a sajátsága is van, hogy akármelyik vége esik az ember markába, nagyobbat üthet vele. (Élénk derültség és tetszés joblfelöl.) De bát én ezzel nem foglalkozom, mert azt hiszem, a t. képviselő ur is csak tbeoretiee állította fel az ő tantételét és a gyakorlatban azt valósítani nem akarja, vagy ha akarná is, nem tudja. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől.) És engedje meg a t. ház nekem, hogy befeje^ zésül még csak egyre utaljak (Halljuk! Halljuk!) és ez szorosan véve pénzügyi szempont. Az előtérj eszi ett törvényjavaslatnak egyik szakasza azt a rendelkezést foglalja magában, hogy a felmerülő hiány a pénztári készletekből fedeztessék. Kötelességem a t. háznak jelezni azt, hogy pénztári készleteink teljesen kielégítők ugyan arra, hogy a törvénynek ez a rendelkezése minden ! fennakadás nélkül végrehajtható legyen ; mindazon- j által, minthogy kötelességem volna talán tüzete- I sebben nyilatkozni nemcsak a pénztári helyzetről, hanem a mire több törvény által kötelezve vagyok, arról is, hogy az államkincstárba befolyó pénzek, jelesül a regaleváltságbói az államot mint magántulajdonost megillető regaleválisági kötvényekből befolyó összegek, valamint a vízszabályozási kölcsön convertálásából befolyó összegek miként fognak felhasználtatni: ennélfogva bátorkodom kijelenteni, hogy erre vonatkozólag külön előterjesztésem alkalmával leszek bátor a t. képviselőházat és a törvényhozást ugy a pénztári helyzet, mint a rendelkezésre álló eszközök miként való felhasználása iránt tájékoztatni. (Helyeslés.) Most kérem a t. képviselőházat, hogy az előterjesztett törvényjavaslatot elfogadni méltóztassék. (Hosszan tartó zajos helye lés, éljenzés és taps a jobbóldalon. Tisza Kálmán a terembe lép. Zajos „hoch" kiáltások a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Apponyi Albert t. képviselő ur kivan szólni. Gr. Apponyi ,Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk .') Én a felszólalás idejére nézve teljesen a házra bizom az elhatározást, (Halljuk!) azt azonban előre kénytelen vagyok megjegyezni, hogy könnyen előfordulhat, sőt valószínű, hogy a ház üléseinek szokott tartamát kénytelen leszek túlhaladni. (Felkiáltások: Holnap! Ma! Halljuk! Halljuk!) T képviselőház! Az a szép és lendületes beszéd, melyet a t. pénzügyminister úrtól épen most hallottunk, kirívóvá teszi azt az ellentétet, (Halljuk! Halljuk!) mely e költségvetésnek ugy általános, mint jelenlegi appropriatioualis tárgyalásai s a részletes tárgyalás közt van. A részletes tárgyalás alkalmával hallottunk a ministeri padokról oly hangokat, a melyeket rokonszenvvel, sőt örömmel üdvözöltünk és ezeknek megfelelt a viszhang, mely az ellenzéki padokról jött. Ezeknek a hangoknak felelevenedését tapasztaljuk azokban, a miket a t. pénzügyminister ur most mondott s én nem habozom kijelenteni, hogy ha oly kijelentések, mint a minőket a t. pénzügyminister ur tett és oly hivatkozások a kormány élén álló és politikai múltjával e tekintetben harmóniában megmaradó férfiú részéről történnének: annak következménye részemről az volna, hogy én az appropriatioualis törvényjavaslatot valószínűleg megszavaznám. (Nyugtalanság és felkiáltások jobbfelől: Csak valószínűleg? Halljuk! Halljuk!) Engedelmet kérek, t. képviselőház, de én oly eshetőségekre nézve, a melyekkel ma nem állok szemben, óvatosan szoktam nyilatkozni, mert nyilatkozataimnak mindenkor ura akarok maradni. (Élénk helyeslés és tetszés balfelöl.) Nem fejezem ki azt, a mi csupán impressio, a mi tehát módosulhat is, apodicticus meggyőződésnek, szándéknak és ígéretnek alakjában, mert a mit egyszer Ígéret alakjában kifejezek, azt rám nézve feltétlenül kötelezőnek tartom és azt az