Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-341
341. országos ülés február 27-én, csütörtökön. IS'.rt). 4 a letlen volt.... (Nagy zaj a &aí- és szélső baloldalon.) Elnöki Méltóztatnak tudni a ház t. tagjai, hogy a parlamentben gyakran előfordul, hogy egyik vagy másik képviselőnek egy vagy más eljárása keményen szemére hányatik, de akkor méltóztassék belátni azt is, hogy ezen képviselő urnak joga van, sőt kötelessége a fölvilágosítást megadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) Pulszky Ágost: midőn meggyőződtem, mondván akkor számos más képviselővel együtt, hogy úgy a gazdasági kiegyezés, mint a bosniai politika tekintetében akkor hozott ítéletünk onnan eredt, mert a körülményeket kellően nem ismertük és nem is ismerhettük és hogy ennek folytán e tekintetben téves alapokon indultunk el és tévesen bíráltuk meg a ministerelnök urnak akkor követett politikáját (Nagy zajbalfelől) és midőn erről ugyanakkor győződtem meg, midőn önök is erről nagyrészben meggyőződtek, csakhogy a consequentiákat ebből le nem vonták : a haza iránti kötelességem volt pártot változtatni, (Nagy zaj balfelöl) az elvekhez való őszinte ragaszkodás és a politikai becsület követelményeit láttam abban, (Nagy zaj balfelöl. Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl) hogy sem az álszégyentől, sem az önök haragjától való tartózkodás által a lelkiismeretem szerinti politika követésétől és ezen padoktól távol ne tartassam; mert senki önök közül nem lesz képes szememre lobbantani, hogy akárminő magánérdek bárminő politikai eljárásommal latba esett volna valaha. (Igás! Ugy van ! jobbfelöl.) Ez az, a mit a személyes kérdésre vonatkozólag fel akartam hozni és ez az, a mi miatt a politikai cynismus vádját visszahárítom azokra, a kik azt nekem meggondolatlanul szememre lobbantják. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl. Mozgás és zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! johbfélöl.) Kötelességem továbbá, (Folytonosan tartó zaj és mozgás a baloldalon. Halljuk ! Bálijuk ! johbfélöl) kötelességemnek tartom Beőthy Ákos képviselő urnak egy félreértésével vagy inkább szavaimnak általa történt félremagyarázásával szemben az általam előbb mondottakat igazolni. (Halljuk! Halljuk !) A képviselő ur, a mint hallottam — mert előbbi felszólalásom félj egyezését nézvén át, itt jelen nem lehettem — beszédében óva intette a t. elnök urat, hogy ne engedjen azon pressiónak, a melyet beszédemben a parlamentarismus fentartása érdekében a kisebbséggel szemben kilátásba helyeztem volna. Engedelmet kérek, én semmiféle pressióról nem szóltam, a melytől az elnököt óvni kellene. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl-) Egy szóval sem mondtam, hogy az elnök ur kötelességét nem teljesíti, vagy nem helyesen teljesíti. (Felkiáltások «jobboldalon•' Ugy van! Ugy van! Épen az ellenkező i'mondta!) Ellenkezőleg kiemeltem, hogy az elnök minden tekintetben megóvja a parlamenti tanácskozások méltóságát. De éti Eötvös Károly t. képviselő úrral szemben, ki tegnap említette, hogy „nem fogunk és nem akarunk parlamentaris téren együtt működni", azt mondtam, hogy mi majd teszünk róla és tudunk is tenni róla, hogy Magyarország képviselőházában a foganatos működést lehetségessé tegyük; (Nagy zaj, mozgás és derültség balfelöl. Élénk felkiáltások jobbfelöl: Halljuk! Halljuk !) lehetségessé tegyük nem pressio, hanem türelem utján s ha ezzel nem lehetséges, a törvény intézkedéseivel, melyek előtt önöknek is meg kell szintén hajolniuk. (Zajos helyeslés jobbfelöl. Hosszan tartó nagy zaj és taps a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Öt percznyi szünetei kérünk !) Zay Adolf jegyző: Csatár Zsigmond! Csatár Zsigmond: T. ház! (Nagy zaj és mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Az előttem szólott t. képviselő ur szavaira megjegyzem, hogy a magyar közmondás azt tartja, hogy „a ki örökösen mosakodik, ritkán szokott tiszta lenni". (Zajos derültség balfelöl.) Tartozom a t. ház méltóságának annak rövid kijelentésével, hogy az a, mosakodás, melyet az előttem szólott Pulszky Ágost képviselő ur véghez vitt, nem épen illő helyen történt, mert oly szavakat használt, melyek sem ezen, sem a másik pártnak nem imputálhatók s a melyeket el sem fogadhat soha. De tett némi beismerést is. Beismerte azt, hogy a politikai küzdtér homokján azon kezdte, hogy belépett a Deák-pártba, onnan bement a fusióba, tehát lett balközépi és Deák-párti is, később, midőn ott megunta a várakozást, átjött erre az oldalra, (a baloldalra mutat) hanem tapasztalván, hogy itt Tongeber nem tud lenni, jónak látta átmenni a kormánypártba. S most talán elmélkedik a fölött, nem lenne-e jó antisemitának lenni? (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Nagyon sajátszerű jelenség az, midőn ilyen nagyon sokszínűséggel biró egyéniség oktatni akar pártokat, a melyek tőle semmiben sem fognak soha utasítást kérni. És itt, t. ház, méltóztassék nekem megengedni, hogy a képviselő ur egy pár kifejezésére reflectáljak. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Azt mondotta a képviselő ur, hogy Tisza Kálmán volt az, a ki a polgári házasságot be akartahozni. Bocsánatot kérek, nem így van, mert Tisza Kálmán csak egy oly házasságot akart behozni, mely lehetővé tegye, hogy a zsidók és a keresztények összeházasodjanak, vagyismás szóval, hogy lehessenek jövőre „Zichy-Pinkász i '-ok és több ily urak. (Általános zajos derültség.) Tény az, hogy az a házassági tervezet tulaj donképen nem volt polgári házasság, hanem egy faj érdekében kigondolt olyan cselekmény, mely annak további c*
