Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-359
344 359. országos ülés április 17-én, csütörtökön. 1890. ebből azt következtetni, hogy jövőre bármely ily forma szerződést végrehajtani szabad jóváhagyás előtt. Akkor tehát az az óvás az előterjesztett alakban nem felel meg annak a szükségnek, melyet t. barátom felismert és akkor ezt másként kell formulázni, mert abban a formulában, melyben van, a veszélyt nem hárítja el. Gróf Apponyi Albert (közbeszól) : Tessék másként formulázni; én készségesen hozzá fogok járulni. Szilágyi Dezső igazságiigyminister: De mert én sem az egyikre, sem a másikra nézve ennek szükségét fenforgónak nem látom, kérem a t. házat, hogy az indítványt mellőzni méltóztassék. (Helyeslés jolbfelől.) Madarász József jegyző: Almásy Sándor! Almásy Sándor: T. ház! A t. igazságügymiuister ur tegnap akként nyilatkozott, hogy megengedi, hogy 1872-ben, midőn e szerződés keletkezett, (Zaj. Halljuk!) nem fogadta volna el e törvényjavaslatot; de ma, tekintetbe véve azt, hogy azóta 18 év múlt el, azon helyzetben látja magát, hogy azt el kell fogadnia és valójában ugy is áll a helyzet, hogy igen sokan kényszerítve érzik magukat ezen törvényjavaslatot elfogadni; miután 18 esztendeje annak, hogy az illetők ezen vagyon tényleges birtokában vannak. En tehát hibáztatom, hogy 18 esztendeje ezen ügy nem tárgyal tátott, hanem a törvényhozás oly kényszerhelyzetbe hozatott, hogy kénytelen ehhez hozzájárulni. Ez nem alkotmányos joggyakorlat és igy nem lehet megvédeni az ország azon jogát, hogy az államvagyon el nem idegeníthető a törvényhozás beleegyezése nélkül. Szükséges tehát intézkedni, hogy ily abnormis helyzet többé létre ne jöjjön, hogy ily jogtalanság, ily törvénysértés a jövőben ne történjék, mert mindenki belátja, hogy ez nem rendes eljárás volt. Én ennélfogva hozzájárulok a gróf Apponyi Albert által beterjes ztett indítványhoz, sőt miután az igazságügy minister ur azt némileg módosította, abba is beleegyezem, hogy az a bizottságnak adassék ki forrnulázás végett; de hogy szükséges intézkedni az iránt, hogy ily abnormis helyzet többé elő ne forduljon, azt •— ugy hiszem — mindenki belátja. (Helyeslés balfelöl.) Madarász József: Győry Elek! Győry Elek: T. házi Megvallom, t. ház, hogy az óvásoknak én sem vagyok valami nagy barátja, mert igen sokszor ugy áll a dolog, a mint az igazságügyi minister ur felszólalásában mondotta, hogy ott azután, hol elmulasztanánk egy óvást, épen ebből keletkeznének oly következmények, melyeket bizonyára a törvényhozás sem óhajt. De vannak mindenesetre oly kérdések, melyeknél ha a törvényhozás a legkényesebb scrupulositással nem jár el, igen könnyen kiteszi I magát annak, hogy abból veszedelmes következtetések vonhatók. Ezek az én felfogásom szerint különösen azok a kérdések, melyeknél a törvényhozás jogköréről van szó. Ezeknél, t. ház, véleményem szerint, a legmesszebb menő óvatossággal kell élni, mert a dolog természetében rejlik, hogy majd az egyik, majd a másik tényezője a parlamentnek, nem mondom rosszakaratból, hanem egyszerűen félreértésből, vagy nem ismerve kellően a maga jogkörét és hatáskörét, azt túllépi és ha ez elnézetik, ebből később oly következtetések vonathatnak le, melyekből a jogkör megcsorbítása kövétkezhetik be. Azt hiszem, t. ház, hogy ezen tárgyalás bebizonyította és a t. ház nem is kételkedik, hogy itt erről a fontos kérdésről van szó, mert — a mint kiemeltetett — a koronának jóváhagyásával rendeltetett el a szabályszerű eljárás és ezen szerződés érvényesítése Már most tökéletesen egyetértünk abban, a mit az igazságiigyminister ur mondott, hogy épen az lenne szabályszerű eljárás, hogy első sorban a törvényhozás elé terjesztessék a szerződés, mielőtt végrehajtatott volna. Ezen „mielőtt"-ben látom én a differentiát. Itt azzal az esettel állunk szemben, hogy végrehajtatott egy szerződés, mielőtt jóváhagyatott és mielőtt a törvényhozás elé terjesztetett volna. Abból az óvásból, a mely beterjesztetett, én épen azt olvastam ki, hogy ha már a végrehajtásnak egyes részei a törvényhozás elé kerültek budget alakjában és csak egy későbbi kormánynak jutott eszébe az, hogy már most itt az ideje annak, hogy ezt a hibát helyrehozza és a szerződést a törvényhozás elé terjeszsze: ha ezen dolgok igy történtek •— a mint hogy ezt kétségbe vonni nem lehet, mert különben e szerződést most jóváhagyás véf gett ide be nem terjeszthették — ennek az a következése, hogy zárjuk el az utat mindenkorra, nehogy egy más kormány ismét azon nézetben lehessen, hogy az eféle szerződéseket a törvényhozás elé terjeszteni nem kell. Ezek azon okok, melyek alapján, nézetem szerint, az óvás beadatott és mert teljesen correctnek tartom, a mit az igazságyminister ur mondott, hogy okvetetlenül szükséges, hogy az országgyűlés ily szerződések jóváhagyásában ne korlátoztassék, ne elégedjünk meg egyszerű ministeri nyilatkozattal és azzal, hogy mi a mai kormány álláspontja, hanem vegyük be ezt a törvénybe, hogy soha senkinek többé eszébe ne jusson hasonlóeljárást követni. Ezért pártolom én a módosítványt és az óvást. (Élénk helyeslés a t balfelől.) Zay Adolf jegyző: Beőthy Ákos! Beőthy Ákos: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi napon voltam bátor azon nézetemnek kifejezést adni, hogy még azon esetre is, ha ezen törvényjavaslat általánosságban és részleteiben el is fogadtatnék, azon tényre nézve, hogy az eredeti szerződés a törvényhozás engedelme nélkül hajta-