Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-359

334 35D. országos ülís április 17-én, csiitörtöiii'n. 1S90. s/ignak 1875-ben előterjesztett jelentése határozottan kitünteti azon ingatlanokat, a melyekre az államnak kizárólagos tulajdonjoga, vagy mint tegnap a t. ijrazságügyminister ur mondta, használati joggal nem terhelt tulajdonjoga kiterjedt. Ezen jelentés szerint kizárólagos, tehát semmiféle használati joggal nem terhelt tulajdonjog illette a magyar államkincstárt a Naszód-vidék területén, Radnabányával együtt körülbelül 6.000 kath.hold erejéig; illette a faizási, legeltetési, szénégetési, sőt fakereskedési, használati joggal terhelt tulajdonjog összesen 55.000 katastralis holdnyi területen; iliette továbbá ugyanazon jelentés szerint 30 nagyobb értékkel biró olyan épületre, melyek némelyikében 7 szobás századosi lakások, ált.ilá ban pedig tiszti lakások voltak ; illeti kizárólagos joggal 15.000 frt évi jövedelmet hozó italmérési haszonélvezet; illette végre körülbelülévi356frtnyi jövedelmet hozó malomjog. Ezek voltak tehát azon ingatlanok és értékek, melyek az 1873-iki bízott ság jelentése szerim az 1872. évi szerződéssel a kincstár tulajdonából elidegenittettek. A második phasis, t. ház, a mint előbb említettem az, melyet az 1872. márczius 12-én kötött szerződés megteremtett. E szerint 6.000, semmiféle használati joggal nem terhelt ingatlant, továbbá 55.000 hold használati joggal terhelt ingatlant, 30 nagyobb kincstári épületet, 15 ezer forint évi jövedelmet hozó regálét, 356 forint jövedelmet hozó malomjogot Kerkapoly" Károly 1872. pénzUgyminister 20 éven át 5.000 forintos részletekben fizetendő 100.000 forintért elidegenített. (Közbekiáltások a szélső baloldalról: Scandalum!) Ezen szerződés folytán azon helyzet állott elő, hogy a kincstár csaknem minden tulajdonjogtól megvált, mert Radnabánya területének csak a haszonbérleti jogát tartotta fenn s mert az épületeknek nem tulajdonjogát, hanem csak használhatási jogát kötötte ki. Ezen szerződésben ki van mondva, hogy miután közel kilátásban van a regalemegváltása és az ebből származó jogviszonyok szabályozása, a regale elidegenítése és esetleg bekövetkezhető megváltása esetében a kincstár vállaira semmiféle teher nem hárul; ki van mondva továbbá, hogy a vevő alapok, ösztöndíjak és a 44 naszódvidéki község szavatosságot vállalnak az iránt, hogy a báró és gróf Kemény családoknak a különálló és ezen, általam felsorolt kincstári tulajdonok közé nem tartozó 25 000 holdnyi revindicált havasra támasztandó igényeiért a birtokra nézve egészen, az ususfructusra nézve pedig az ítélet erejéig kielégítés fog adatni. Nem lehetvén megbecsülni az eladott ingatlanok értékét, én a követett eljárás után is ítélve, azok értékét semmire sem becsülöm ugyan, de mégis nagy értéket kellett azoknak képviselniük, a melyet nekem módomban nincsen megállapítani. En csak azt látom, hogy a királyi kincstár a fizetési határidők teljes lefolyása alatt a vevőktől. 20 egymás után következő évi részletben, a kamatokkal együtt, melyeket hogy kevésre ne számítsak, az első évben épen oly magasra teszek, mint az utolsóban, mint a jelentés mutatja, 153.000 forintot kap. Ugyancsak a szerződésből elvitázhatlannl kitűnik, hogy csupán a regalejog jövedelme után a vevő községek a fizetési 20 évi idő alatt 300.000 forintot kapnak. Ha tehát a birtokoknak értékét semmibe sem veszsxük ; ha teljesen ingyen engedtetnek át mind a kizárólagos, mind pedig a haszonvételi joggal terhelt ingatlanok: a szerződés szerint a vevők még 147.000 forint oly haszonban részesültek, a melynek 20 éven át biztos jövedelmétől a királyi kincstár elesik. A Kerkapoly által megkötött szerződés után tehát — nem számítva az ingatlanok értékét egy krajczárra sem — maga az italmórési jog jövedelme után, a kincstár 147.000 frttal károsul, a mi más szóval annyit tesz, hogy a vevők a vétel tárgyának teljesen ingyenes átengedése mellett 140 ezer forint haszonban részesülnek. (Mozgás a szélső balon.) Ez volt az ügy második állása. A harmadik pedig az a helyzet, melyet a mostani tisztelt pénzügyminister ur ez évi január 10-én megkötött peregyezségben teremtett. Ezen peregyezség szerint visszaszáll a magyar királyi kincstárra a radnai bányaterület, minélfogva a jelentésekben és előterjesztésekben kimutatott 3.700 katastralis hold tulajdonjoga telekkönyvileg is a magyar királyi kincstár részére biztosíttatik ugyan, de a különféle czímen emelt követelések kielégítése végett a magyar királyi kincstár magát különféle czímen emelt 10 ezer forintnak megtérítésére kötelezi, a mi annyit tesz, hogy 58 ezer kataster holdnyi ingatlanok ingyenes átadásán a kincstár még 157.000 forintot fizetett az ügy ez állapotba jutásáig a vevőknek. Ezen kivül lemond a peregyezség arról, hogy a kincstár használati jogára fentartott épületeket a kincstár valaha igénybe vehesse, kivéve ajárásbiróság használatára már átadott egyetlen épületet. A báró és gróf Kemény családok által revindicált 25.000 forint értékű havasok iránt támasztott igény tekintetében a tulajdonjog megszerzése végett biztosít a peregyezség a községek helyett két év alatt fizetendő 315.000 forintot a havasokra igényt emelt Kemény-család részére. Hát, t. ház, ez 315.000 forint, a mit a kincstár fizet a községek helyett, fizet pedig a nélkül, hogy ennek kamatai valaha a kincstár számára visszatérülnének. Erről gondoskodik a szerződés s ebből a szerződésből kivehető egyszersmind az is, hogy az a 315.000 forint azon 10 év alatt a kincstár birtokába nem kerül, sőt azon intézkedé-