Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-341

341. országos ülés február 27-én, csiitörtiiköju TS90. 25 Bemutatom Beregmegye közönségének felterjesztését, melyben az országos betegápolási alap létesítése tárgyában kérelmez. Ezen kérvény kiadatik a kérvényi bizottságnak tárgyalás és jelentéstétel végett. Az elnökségnek több előterjesztése nincs. Más előterjesztés sem lévén bejelentve, következik a napirend: az 1890. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Zay Adolf jegyző: Melezer Géza! Melczer Géza : T. ház ! (Ralijuk! Halljuk!) Minthogy az appropriatioualis törvényjavaslat meg-vagy meg mmszavazása tisztán bizalmi természetű kérdés, legyen szabad adandó szavazatomat csupán általános politikai szempontból és nagyon röviden indokolnom. (Halljuk! Halljuk! a hal- és szélső balon.) Már ellenzéki álláspontomnál fogva is a cabinet reconstructiója daczára a magyar nemzet jövőjét, a magyar nemzet szellemi és anyagi felvirágzását alig remélem, biztosítva pedig egyáltalában nem látom mindaddig, mig Magyarország jelenlegi ministerelnöke áll a cabinet élén (Igaz! Ugy van ! a hal és szélső halon) és bir döntő befolyás-ál a dolgok intézésére. Igyekezni fogok ezen állításomat szerény tehetségem szerint indokolni. (Halljuk! Hall juh ! halfélol,) A balsors ugy akarta, t. ház, hogy a nemzet élére oly férfiú álljon, a kinek alig van érzéke a nagy nemzeti érdekek iránt, a kinek 15 éves múltja fényesen bebizonyította azt, hogy az ő, mondhatnám meddő észjárása és eszméktől való idegenkedése minden nemesebb haladást hátráltat, minden reformtörekvést megakaszt s ha vissza emlékezünk hires újévi beszédére, megakasztani szándékozik még most, a mit azután a pénzügyi eredmények megvédésével akar jól, rosszul igazolni. (Igás! Ugy van! a hal- és szélső halon.) Ellenben meg vannak benne mindazon tulajdonságok, a melyek képesítették őt arra, hogy miként lehet a magyar emberrel legkönnyebben elbánni, őt lekenyerezni, sőt ha kell, lenyűgözni (Igaz! Ugy van ! a hal és szélső halon) s az osztrák államférfiakkal való alkudozásokban miként lehet sokszor a nemzet rovására tett szolgálatok és a magyar érdekek kijátszásával minél tovább megtartani állását. Ezek azok a politikai bűnök, t. ház, melyeket én a ministerelnök urnak megbocsátani sohasem tudok, (Helyeslés a hal- és szellő halon) ha mindjárt ugy állana is jövőre előttem, mint az őszinteség jelképe maga, nem tudnék neki hinni, de még ha teljes bizonyítékot nyernék is az iránt, hogy az ő jövőben követendő magatartása és politikai eljárása teljesen correct lesz — a mit tekintettel a ministerelnök ur múltjára, elhinni nem, de föltételezni is alig tudok — azt követelném, hogy azt a ministerelnöki széket, melyet 15 év óta elfoglalva KÉPVH. MÁPLÓ 1887—92. XVÍI. KÖTET. tart s a melyen maradása a nemzetre elannyira károsnak bizonyult, tekintettel a felelősség nagy elvére, hagyja el (Helyeslés a hal- és szélső haloldalon) és ne szolgáltasson politikai pályáján ujabb praecedenst arra: miként lehet elvek és politikai viszonyok feladásával a hatalom birtokában továbbra is megmaradni (Élénk helyeslés a hal- és szélső haloldalon) és áldozni a politikai erkölcs első és alapfeltételének, mely igy szól: hogy a politikusnak az elvek és politikai irány diadalra jutásával szintén emelkedni kell épen ugy azon elvek és politikai irány bukásával, melyet képviselt, bukjon maga az egyén is. Már pedig, ha őszinték voltak azon nyilatkozatok s fel kell tennem, hogy őszinték voltak, tekintettel az egyénekre, a kiktől hallottam, melyeket a reconstrueíio óta s a budget vita alatt többször hallottunk a cabinet egyes tagjaitól: akkor azon politikai irány, melynek megtestesülése a ministerelnök úrban van, valóban megbukott. Én nem akarok, t. ház, ez alkalommal arról beszélni, hogy ha a hosszú békét egy régóta állandó kormány, mely a nemzet erejével rendelkezettből fel tudta volna használni, ma nem állanánk itt a bizonytalanságban és e nemzet jóléte és állami eonsolidatiója a jövőre nézve biztosítva volna. Ezt elmondták előttem nálamnál sokkal avatott Lbbak számtalan alkalommal. Én most csak egy dologra kívánok hivatkozni és ez a honvédségi törvény, (Halljuk! Halljuk!) a melyre nézve inódosítványait a t. kormány már benyújtotta, a mennyiben ez az egy dolog eléggé igazolja eljárásomat akkor, midőn az állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot el nem fogadom. (Helyeslés halfelöl.) A honvédelmi törvényjavaslathoz csatolt indokolásban egy kifejezésen akadt meg szemem, a mely igy szól: „indokolatlan aggály". Ugyanis „indokolatlan aggály"-nak nevezi a t. honvédelmi minister ur azokat az aggodalmakat, a melyeket a honvédségi törvénjjavaslat eredeti szövege az ellenzéki pártokban ébresztett. Hát, t. képviselőház, én ezt a kifejezést a t. honvédelmi minister ur híressé vált közjogi érzékének tulajdonítom (Élénk helyeslés szélső balfelöl) s azt neki, mint magyar ministernek rossz néven is veszem, a menynyiben én előttem nem szolgálhat mentségül — még távolról sem — az, hogy kora ifjúságától fogva katona volt, mert ha valaki vállalkozott arra, hogy a magyar honvédelmi tárcza vezetését átvegye, megkövetelhetjük tőle, hogy legyen érzéke nemcsak a katonai, hanem a közjogi kérdések iránt is, vagy pedig hagyja el azt a helyet, a melyre kellő qualificatióval nem bir épen a közjogi kérdésekben való tájékozatlansága miatt. (Élénk helyeslés halfélol.) Ha itt volna a t. honvédelmi minister ur, ajánlanék neki valamit. (Halljuk! Halljuk!) Mint jó katona, vegye át inkább egy hadtest parancs4