Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-358

312 858. országos ülés április 16-án, szerdán. 1890. ember, a ki bement a községbe és kiadta magát harangöntőnek-, (Derültség) a torony harangja épen el volt repedve, megegyeztek vele 60 írtban, hogy megcsinálja. Nagy bajjal levették a lakosok a harangot, ő pedig addig öntözte rá a vizet, nrig ez — az idő téli volt — oda nem fagyott és a repedést elfödte. (Derültség.) Felhúzták erre a harangot, de az illető sietett felvenni fizetését és elment, hogy meg ne találják, mert mindjárt az első húzásnál lepattant a jég a harangról és megint csak repedt volt. (Derültség ) így vagyunk mi is, t. ház; (Derültség) sokan vagyunk a kik azt hiszszük, hogy mindenhez tudunk, pedig nem igy van ám. (Derültség.) Minden embernek megvan a maga szakmája és ennek mestere lehet; de kétségbe vonom, hogy ha valaki jóprofessor volt, az okvetetlenül jó financminister is, mert ezt, kérem, tanulni kell. (Élénk derültség.) De Kerkapoly volt miuister százezer és egynéhány forintot akart csak a kincstárba kapni, pedig abból valami sok hivatalnokot nem lehet fizetni. T. képviselőház! Felvettetett, különösen az előadó ur részérő], hogy abból a 61.000 holdból, melyet megkaptak az alapok és az a 44 község, bizonyos czímen a községeknek járt valami. Én elhiszem, hogy járt valami, de kétségbe vonom, hogy annyi járt volna, amennyit a pénzügyi, közgazdasági vagy igazságügyi bizottság az előterjesztésben jelez. Hisz minden vármegyének megvan a maga felosztása; mindenikről tudjuk — még a régi időkből — hogy hol mennyi, az a competentia, a mely egy ilyen úrbéres telek után jár. De hiszen az az ötös bizottság, a mely Griczey Soma elnöklete alatt működött és a melynek lelkes férfiai ezt a jelentést annak idején beadták, ép az ellenkezőt bizonyítja okmányokkal. Tiszta dolog, hogy nem 61.000, hanem 90.000 hold volt azon vidéken az állami kincstári erdő, melyből ma jóformán semmi sincs. Látunk még valamit, példáid, hogy a radnabányai erdők részére visszavettek az újabb törvény által egy bizonyos részt a báró Keménycsaláddal kötött szerződés alapján. Attól tartok, t. ház, hogy ugy járunk a visszavétellel is, mint a kamatokkal és a végeredmény az lesz, hogy a fáért évenkint meg kell fizetni a haszonbért. A mi illeti a báró Kemény-család részére oly előnyösnek kitüntetett 30.000 hold földre vonatkozó birói egyezséget, nézetem szerint arra egyáltalában szükség nem volt, mert az 5-ös bizottság nem levegőből merítette, hanem az iratokkal bizonyította, hogy ezen 60.000 holdon felül már meg volt ítélve a 30.000 hold föld a báró Keménycsaládnak. Csak egy hibája volt a t. családnak, hogy fiscalisai — hihetőleg, hogy tovább húzzák a pert és minél több baksisra tehessenek szert — nem mutatták be annak idején azon iratokat, melyek alapján bebizonyíthatták volna, hogy csakugyan a családot illeti a 30.000 hold. Azt látjuk, t. ház, hogy a képviselőház három bizottságában tárgyalták ezen ügyet', a pénzügyi bizottságban még volt annyi lelki erő, annyi hazafias intentio, hogy ki merte mondani, hogy bizony nagy dolog ezen 60.000 hold földnek ily módon való eladása, de be akarja azt borítani bizonyos politikai tekintetekkel, talán épen azon eseményekre volt a bizottság tekintettel,melyek 1848-ban és 1849-ben a magyar állameszme ellen történtek és épen politikai tekintetben a pénzügyi, az igazságügyi és a gazdasági bizottságok száműzték a magyar állam eszméjét a Naszód vidékéről. Már pedig, engedelmet kérek, ha valamikor, épen az adott viszonyok és körülmények közt politikai szempontból lett volna hivatása a ház bizottságának, hogy az 1541:111. t.-ezikkel ellentétesen megkötött, törvénybe ütköző szerződés megsemmisítését hozzák javaslatba, hogy a magyar állameszmének legyen a Naszód-vidékén egy darab földje, melyen a tricolort kitűzhesse. De nem azt tette. Akkor, midőn a Duna mellékén új államok fejlődtek; mikor mindent el kell követnünk arra, hogy Erdély határán a magyar állameszmének fészkeket, erős várakat építsünk — mert tudjuk, hogy van egy bizonyos nemzetiség, mely egész a Tiszáig fenyegeti a magyar államtestet — a magyar kormány nagylelkűséget vél teljesíteni az által, hogy a nemzeti kincset elfecsérli és azt hiszi, hogy ez által proselitákat fog szerezni. Adja Isten, hogy a közel jövő ne adjon nekem igazat ; de én azt hiszem, hogy a kormány véghetetlenül fog csalódni. Mert azt nem menthetem, hogy az 1871-iki kormány ezen szerződést felsőbb akaratra létrehozta, de némileg megnyugtat azon gondolat, hogy csak addig vagyunk hatalmas emberek, mig képviselők vagyunk; a mint egyszer a kormánypadokba kerülünk, felfelé mindnyájan a sárga porig lealázzuk magunkat és a nemzeti aspiratiók érdekében nem merjük felemelni szavunkat, hanem lefelé igen. Miért? A magyar kormány fér fiakat némileg menti az a szerencsétlen szerep, a mely épen a delegatiós kiegyezésben találja létjogosultságát, de nem menti a képviselőket, nem ment minket, ha a törvénybe ütköző cselekményeket elfogadjuk és iparkodunk törvényerőre emelni oly tényeket, a melyeknek elkövetését az élő törvény maga megtiltja. Azt mondja az igazságügyi bizottság t. előadója: „Ha ezen szerződést és peregyezséget kizárólag pénzügyi szempontból teszszük vizsgálatunk tárgyává, be kell vallanunk, hogy az az államra nézve előnyösnek nem tekinthető. De ha figyelmen kivül nem hagyjuk, hogy ez által egy egész vidék birtokviszonyainak rendezése minden rázkódtatás nélkül vált lehetővé; hogy a községek és alapok képessé tétettek a eulturalis és önkor-