Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-357
357. országos ülés április 15-én, kedden. 1890. 299 amelynek tulajdonosi jogát nemcsak az ősi birtoklás, hanem a pénzen való megvásárlás ésbirói, vagyis korlátnoki döntvény, tehát 3 jogezím is biztosítja az állam részére. Már pedig csak a legutóbbi jogezím is elégséges lenne, mert hisz a volt halárőri községek is az 1861-ki osztoztató bizottsági és curiai döntvények alapján léptek területük birtokába, ha az egyikre érvényes a jogezím, a másikra is érvényesnek kell lenni. (Igaz! Ugy van! helyeslés a szélső halon.) Az sem változtathat semmit a kérdésen, hogy a jóvá nem hagyott szerződés alapján a bíróságok ítéletet hoztak, mert a bíróságok ott csak a status quo alapjára helyezkedtek, a minthogy más alapra nem is helyezkedhettek, ez azonban az állam és az országgyűlés jogát nem alterálhatja, el nem enyésztetheti. Valamint az sem, hogy az évi 7000 frtnyi törlesztés minden évben zárszámadásilag elfogadtatott, mert ama birtokok a községek által kezeltetvén, ez haszonbér czímen is megilleté az államot, könnyű volt ezt fizetni akkor, a midőn az átengedett regale-jövedelemnek az alig teszi ki negyedrészét. Az sem változtathat a dolgon s nem kényszerítheti a peregyezség beczikkelyezésére az ország törvényhozását, hogy valamelyik pénzügyminister a maga szakállára az országra nézve káros szerződést, avagy peregyezséget köt, mert j,z ilyen az országgyűlés helybenhagyása nélkül érvénytelen és semmisnek tekinthető, az az államra nézve ily stádiumában semminemű joghátránynyal nem birhat. Azért mi úgy a peregyezséget, mint az azzal kapcsolatos törvényjavaslatokat visszautasítjuk s a kormányt utasítandónak tartjuk arra, hogy a naszódvidéki kincstári területek birtokba vétele iránt a szükséges lépéseket haladéktalanul megtegye. Én, t. ház, nem tudok oly öndutatos és a felelősség érzetétől áthatott népképviselőt képzelni, a ki oly nagy államvagyon elpocsékolásához hozzá tudna járulni; a ki lelkére tudná venni az államnak ily kifosztását; a ki bűnrészesévé tudna Jenni az ily vétkes üzelmeknek. Én és a párt, melyhez tartozni szerencsés vagyok, azt nem tudná tenni s azért ugy a peregyezséget, mint a törvényjavaslatokat visszautasítván, általánosságban sem fogadjuk el. Azok ellenében a következő határozati javaslatot vagyok bátor beterjeszteni és elfogadásra ajánlani. Határozati javaslat. — Tekintettel arra, hogy egyrészről a m. kir. pénzügyminister, másrészről a naszódvidéki központi iskola s ösztöndíjalapok és a volt n aszód vidéki községek meghatalmazottjai közt 1872 márczius 12-én létrejött szerződés az országgyűlés felhatalmazása nélkül és a kincstár tetemes kárára köttetett, a képviselőház az abba befolyt pénzügyi, igazságügyi és belügyministerek ezen úgy alkotmányellenes, mint káros tettét rosszalva, az azon szerződés jóváhagyását tárgyazó 409-ik, valamint az arra alapított 410-ik és 414. számú törvényjavaslatokat el nem fogadja. — Beadja Orbán Balázs, Molnár József, Illyés Bálint, Kun Miklós, Horváth Ádám, Madarász József, Vécsey Endre, Petrich Ferencz, Szeesődy Kálmán. Elnök: T. ház! A t. képviselő ur határozati javaslatát felolvasván, azt hiszem, azt még egyszer felolvasni nem szükséges. (Helyeslés.) Madarász József jegyző: Gróf Lázár Jenő! Gr. Lázár Jenő: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) A mennyire örülök egyfelől, hogy a pénzügyministeri székben nem Kerkapoly ül, ép annyira sajnálom másfelől, hogy jelen felszólalásomnál nem ül itt, mert távolléte megvédi őt azon mérvű és alakú támadásoktól, a mélyeket ő az előttünk fekvő törvényjavaslat praecedensei körül elkövetett hibái miatt méltán megérdemel, mert neki és egyedül neki köszönhetjük, hogy most a képviselőház oly szomorú helyzetbe jutott, hogy — úgy látom — elfogadni készül egy olyan törvényjavaslatot, a mely az országnak határozott anyagi kárával jár s politikai tekintetben absurdum. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Az „Egyetértés" és a „Pesti Napló" mai számában — úgy látom, épen az irányadó körökből — egy vezérczikk jelent meg, a mely minden szemlélőre mindenesetre furcsa benyomást tehet, mert „qui s'escuse, s'accuse". Minden felhívás nélkül az illető körök — úgy hallom — védekeznek, hogy ez ós ez az eljárás akkor nagyon rendjén volt, nagyon jól volt, az országra nézve nagyon helyes volt. Ez indít engem, t. képviselőház arra, hogy a t. képviselő urakkal, a kik talán nem anynyira ismerősek ezen ügygye], mivel az idők folyamán a t. képviselő urak sokat változtak, ezen vidék történeti és jogi fejlődését becses engedelmökkel valamennyire megismertessem. (Halljuk! Halljuk!) T. ház ! Az ugynevezet naszódvidéki határőri intézmény területe úgyszólván két csoportra osztható. Az egyik a radnavölgyi vagy szamosvölgyinek is nevezett rész, a másik pedig a borgói községek, a monori és sajómelléki községek és a maros vidéki községek. A mint már Orbán Balázs t. képviselő ur is elmondta, ezeket a borgói községeket megvásárolta Mária-Terézia 366.000 forintért; de az összes területek, a melyek urbériséget képeztek azelőtt, mint a marosvidéki, sajói és borgói birtokokat megvásárolta 482 000 forintért. Ez akkor igen szép összeg lehetett, a mi abból is kitűnik, hogy ugyanazon időben, mikor Mária-Terézia a ministeri hivatali fizetéseket megállapította, azt rendelte, hogy a ministeri titkár fizetése 160 frtban állapít38*
