Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-357

f92 357. országos ülés április 15-én, kedden. 1890. Nehogy tehát ezen tárgyuk tovább is ajegyzékben előforduljanak, azt hiszem, hogy a legczéiszerííbb lesz az érintett interpellatiókat és az elintézett más ügyeket a jegyzékből kihagyni. (Helyeslés.) Ha tehát a t. ház ehhez hozzájárulni méltóztatik: akkor a Szendrey Gerzson képviselő ur által 1887. október 19-én és 1889. márczins 30-án és a Hollaky Imre képviselő ur által 1889. évi márczius 30-án beadott, a Szederkényi Nándor képviselő ur által 1889. ápril 30-án bejegyzett interpellatiójára, miután az illető képviselő urak ebbe beleegyeztek, a jegyzékből töröltetni fognak. (Helyeslés.) Minthogy továbbá az 1890. évi költségvetés tárgyalása alkalmával „a közoktatásügyi ministemek jelentése az országos tanító-nyugdíj- és gyámalapuak 1888. évi állapotáról" és ugyanezen ministernek „18. jelentése az ország közoktatásügyi állapotáról" a költségvetéssel kapcsolatban az ezekre vonatkozó bizottsági jelentésekkel együtt letárgyaltattak: ezek is oly tárgyak, a melyeket felesleges mint restantiákat tovább nyilvántartani, minélfogva ezek is ki fognak töröltetni. (Helyeslés.) Egyébiránt a jelentés ellen észievétel nem tétetvén, kijelentem, hogy a t. ház azt tudomásul venni méltóztatik. (Helyeslés.) Köve.tkeznék a napirend, azonban a mai napon Horváth Ádám és Csatár Zsigmond képviselő urak sürgős interpellatiókat jelentettek be. Minthogy pedig ezen interpellatiók egyike a naszódi ügyre vonatkozik és a ház szünete hosszú ideig tartott, azt, hiszem, a t. ház beleegyezni méltóztatik, hogy a képviselő urak interpellatiójukat az ülés végén megtehessék. (Helyeslés.) Ennélfogva a képviselő urak interpellatiójukat az ülés végén fogják előterjeszteni. Most pedig méltóztassanak meghallgatni az interpellatiós könyv felolvasását. B. Roszner Ervin jegyző (olvassa): Horváth Ádám, a kecskeméti katonai kihágás tárgyában, a ministerelnök és igazságügyminister urakhoz ; Csatár Zsigmond, a naszódvidéki 44 község éa a központi iskolai és ösztöndíjalap javára esÖ regaleváltság tárgyában, a pénzügyminister úrhoz. Elnök: Tudomásul vétetik. Következik a napirend, vagyis az igazságügyi és pénzügyi bizottság 506. számú jelentése, egyrészről a magyar királyi pénzügyminister, másrészről a naszódvidéki központi iskola- és ösztöndíjalapok és a volt naszódvidéki községek meghatalmazottai között 1872. márczius 12-én létrejött szerződés megerősítéséről szóló 409. számú törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, a t. ház a bizottság jelentését felolvasottnak méltóztatik tekinteni és igy az általános vitát megnyitom; az első szó illeti a bizottság előadóját. Gál Jenő (felvinczi): T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatnak czélja egyrészről a magyar királyi pénzügyminister, másrészről a naszódvidéki központi iskola- és ösztöndíjalapok és a volt határőri községek között 1872. márczius 12-én létrejött szerződésnek, valamint ugyanazok és a Kemény család közt 1890. évi január 10 én megkötött peregyezségnek beczikkelyezése. Nincs ugyan szándékom hosszasabb fejtegetésekbe bocsátkozni, de a kérdés könnyebb áttekintése czéljából nem mulaszthatom el a Szerződés megkötését közvetlenül megelőző állapotokra röviden rámutatni, melyek a birtoklás tekintetében a naszódvidéki határőri községekben általában, különösen pedig a szerződés tárgyát képező fekvőségek iránt fenforognak. (Halljuk! Halljuk!) A határőri intézményt az erdélyi részekben ő Felsége 1851. január 22-én kelt legfelsőbb elhatározásával megszüntetvén, a naszódvidéki második román határőr ezred területén, a határőri községeket az ottani erdők, legelők és fekvőségeknek eddig is gyakorolt kizárólagos birtokában és használatában meghagyta. A használat ezen módja tartott egészen 1861. augusztus hó 26-ikáig, mely napon egy újabb legfelsőbb rendelet bocsáttatott ki, mely a birtokviszonyok rendezését vette czélul. Az 1861. augusztus hó 27-én kibocsátott legfelsőbb rendeletben pedig azon alapelvek voltak megállapítva, a melyek nyomán a birtokrendezés volt foganatba veendő. Ezen alapelvek egyike szerint minden fekvőség, mely a határőri intézmény behozatala alkalmával eszközölt összeírásokban, mint allodialis természetű ingatlan vétetett föl, az állam tulajdonába visszaadatni rendeltetett és ennek eszközlése végett úgynevezett „birtokrendező bizottság" küldetett ki. Ezen bizottság 1865-ben befejezvén működését, a kincstárnak kiítélte, még pedig kizárólagos földesúri tulajdonjoggal, a radnai bánya-területet 2.469 holddal, a dósul pojeni-rodnóti havast 2.000 holddal és az úgynevezett borgóji és monori járásokban a kisebb királyi haszonvételeket, valamint végül az urbér-rendezés tárgyát képező földesúri birtokukul 58.553 hold erdőt és legelőt, következőleg összesen 63.000 hold erdőt és legelőt. Ezen legfelsőbb elhatározás szerint arevindicált havasok azon részei, amelyekegyesek igényei által megtámadva nem voltak, az azokat tényleg birtokló községeknek váltak kizárólagos tulajdonaivá ; azon részei iránt pedig, a melyekre nézve igények jelentettek be, az elhatározás későbbre tartatott fenn, de ezek is mindaddig, mig ezen elhatározás megtörténik, a tényleg birtokló községek használatában hagyattak meg. Az 1863. szeptember 24-én kibocsátott legfelsőbb rendelet pedig mindazon községeket, ! melyeknek birtoka elvész az által, hogy a Kemény I család igényeinek kielégítésére fordíttattak, ugy