Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-354

272 354. országos ülés mi\reziiis2U-áii, esi törlőkön. 1S90. t. képviselő ur, de beszédjében több ellenmondás foglaltatik. Felhoz egyes ellenvetéseketa törvényjavaslat ellen, melyeket azután önmaga czáfol meg s ott is, a hol argumentatiója legerősebb, oly egyoldalúan világítja meg az egyes kérdéseket, hogy ha igaz az, a mit Mudrony Soma t. képviselő ur mondott, hogy minden dolognak két oldala van, akkor arra a következtetésre kell jutnom, hogy az a másik oldala az erősebb, mely a törvényjavaslat mellett szól. S hogy igazoljam, miben kifogásolom a t. képviselő ur beszédét, midőn azt mondom, hogy ellenmondások vannak benne, bátor vagyok utalni beszédének egyik passusára, melyben azt méltóztatik mondani, hogy ezen törvényjavaslattal egy alapítandó banknak szabadalom adatik és azu-án rögtön áttér arra, hogy a bankok egész sorozata fog keletkezni ezen törvény hatálya alatt. Tehát vagy egy bankot szabadalmazunk s akkor a törvénynek általános hatása nem lesz, vagy általános lesz a hatása és akkor nem lehet szólni a szabadalomról. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Eneztaz ellenmondást csak úgy tudom magamnak megmagyarázni, hogy a t. képviselő ur talán szabadalmazott és kizárólagosan szabadalmazott megkülönböztetést tesz ezen kedvezményeknél. (Derültség a jobboldalon.) De, hogy másik állításomat is igazoljam — azt, hogy a t. képviselő ur egyoldalúlag méltóztatott a kérdést megvilágítani — ennek indokolására legyen elég utalnom azokra, a miket ő a credit mobilier-rőí méltóztatott felhozni. (Halljuk/) A t. képviselő ur a credit mobilier-ről megemlékezvén, annak csakis kinövéseit sorolta fel, de megfeledkezett azon óriási hatásról, melyet ezen intézetek úgy a rendelkezésre álló pénztőkék összegyűjtésére, mint azon ipari, közgazdasági és kereskedelmi vállalatoknak, korunk ezen valóban legnagyobb műveinek tekinthető vállalatok előmozdítására gyakoroltak, a mely vállalatok soha sem jöttek volna létre, ha a credit mobilier-k aközgazdaság és az ipar fejlődésére he nem folytak volna. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Midőn, t. ház, a kormány ezzel a törvényjavaslattal foglalkozott, nem azon szempontokból, vagy nem csak azon szempontokból tette azt bírálat tárgyává, a melyeket Beőthy Ákos t. képviselő ur felhívott; hanem bírálat tárgyává tette azon, nézetem szerint egyedül helytálló és helyes szempontból, hogy vájjon ily pénzintézetre, vagy a meglevő pénzintézeteknek ily irányú működésére, a czél elérése szempontjából okvetlenül szükség van-e, vagy nem ? És ha ily szempontból bíráljuk meg a kérdést, akkor azon következtetésre kell jutnunk, hogy ily pénzintézetre, vagy helyesebben szólva, meglevő pénzintézeteknek ily irányú működésére viszonyaink között határozottan szükség van. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Nem tekintjük mi, t. ház, egy iparbank létesülését oly panaeeának, melylyel minden körülmények közt sikerülni fog ipart létesíteni; azt sem várjuk tőle, hogy ezen alapon talán egyoldalúlag" valami nagyszabású actio induljon meg, mely ott is megteremti az ipart, hol annak természetes előfeltételei nincsenek meg; hanem igenis azon rendszeres és következetes tagolatban, melyet a kormány megvalósítandónak tart azon czél elérésére, hogy a mennyire az adott viszonyok közt hazai ipar létesítése lehetséges, ezt is egyik segédeszköznek, egyik tagolatnak kell tekintenünk, a mely ott, a hol az előfeltételek, a szükséges természetes viszonyok megvannak, nagyban elő fogja segíteni egyes iparágak, életképes vállalatok létesülését. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy szükség van ily bankra, a pénzintézeteknek ily irányú működésére: azt hangsúlyozta Mudrony Soma t. képviselő ur és az általa mondottakhoz csak azt kívánom hozzáadni, hogy két irányban van erre szükség. Szükség van először annyiban, mert habár nem tapasztaltuk ott, a hol életképes vállalatok vannak, annak hiányát, hogy a nagy tőke engagirozza magát és nagy iparvállalatokat létesít, de épen ezek után, a mik tegnap is többször hangsúlyoztatok a kisipar megvédése szempontjából, nem lehet közömbös, vájjon a tőke engagirozza-e magát ott is, a hol nem nagy, hanem kisebb vállalatokról van szó. Nem lehet ez közömbös azért sem, mert az iparnak természetszerű fejlesztése csak úgy lehetséges, ha nem kizárólag nagy iparvállalatok lesznek dominálok,, hanem a meglévő életképes iparágak a tömeges és olcsó termelés tekintetében a kor igényeinek megfelelően átalakíthatók lesznek. (Helyeslés a jobboldalon.) Ott, a hol a kisiparosok máskép nem tudnak actióba lépni, szövetkezésre utaltatnak és ily úton valósítják meg a czélt. Már pedig a ki viszonyainkat nem felületesen bírálja meg, hanem számba veszi a meglevő tényezőket és bírálat tárgyává teszi azt, hogy vannak-e nálunk olyan iparágak, melyek ha megfelelő tőke állana rendelkezésükre, hasznos irányban jelentékenyen fejleszthetők lennének, az, ha nem is tekint mást, mint azon jegyzéket, melyet a kereskedelmiministerur összeállított, melyben már is egész sorozata foglaltatik azon vállalatoknak, melyek e tekintetben kielégítésre vámak: okvetlenül azon meggyőződésre kell jutnia, hogy az ily kisipar-vállalatoknak tőkével való segélyezése elsőrendű szükségletetképez. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Mert igaz ugyan, hogy van hitel és pénz ma. is, de a nagy bankok a dolog természeténél fogva, a rentabilitás szempontjából sem fognak ily kis vállalatok financirozásával és az annál mellőzhetetlen ellenőrzéssel foglalkozni. Nem fognak azzal foglalkozni először azért, mert az arra fordított I fáradság nem áll arányban az abból várható nye-