Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-354

266 354. országos ülés márczins 20 án, csütörtökön. ISttO. ellenőrzésre van szükség. Nem is szenved kétséget, 1 hogy azon részvénytársulatok könyvei ezentúl szigorúbb ellenőrzés alatt fognak állani, mint most. Mert egészen más dolog egy mérleget abból a szempontból megbírálni, hogy nem ütközik-e bele a kereskedelmi törvényekbe vagy pedig az adó­törvénybe, vagy megbírálni érdemlegesen annak minden positióját abból a szempontból, hogy az adóköteles-e vagy nem. Ez folytonos policialis, kellemetlen ingerentiával és seeaturával jár, a mit az illető bankok legkevésbé fognak megköszönni. Egy szóval, Logyha a kérdés ezen részét össze­gezzük, el lehet mondani, hogy a törvényjavaslat mintegy praedestinálva van arra, hogy kijátszas­sék, a mi már maga is jelentékeny ok arra, hogy azt visszautasítsuk. (Helyeslés balfelől.) Nekem, t. ház, a törvényjavaslat concep­tiója és szerkezete ellen is lényeges aggodalmaim vannak. Méltóztassék megengedni, hogy azokat egész őszinteséggel előadjam. (Halljuk! Halljuk!) Jól tudom, t. ház, hogy kereskedelmi tör­vényünk értelmében — igen helyesen — az ily pénzintézetek alapítása nem az engedélyezési rendszer alapján történik. Ennek következtében a törvényhozásnak nem feladata megbírálni azt, vájjon egy ily intézet életképes-e vagy sem. Egé­szen máskép áll a dolog akkor, ha egy intézetnek szabadalmat adunk. Ekkor már annak életképes­sége és közgazdasági jelentősége is előtérbe nyo­mul. Ha semmi másról nem volna szó, csak be­czikkelyezésről, kérdezem például, t. ház, jó benyomást tesz-e az, hogy a mi törvényköny­vünkben ott van az 1873-iki váltó- és kereske­delmi bank, a melyet beczikkelyeztünk és a mely meghalt, mielőtt született volna? Azonban vannak itt lényegesebb momentumok is, a melyek szüksé­gessé teszik a kérdés megbeszélését. (Halljuk! Halljuk ! a lal- és szélső baloldalon.) Ez a bank, mondhatnám, egy sui generis bank. Első eset, hogy ilyen bank Magyarországon felállíttatik. S minthogy nagyon hihető, hogy ezeu létrejövendő törvény hatálya alatt több ily társu­lat és intézet fog alakulni, ennélfogva itt tulaj ­donképen nem egy intézettel, hanem az intézetek és bankok egész csoportjával állunk szemben s ezért, ha ennek hátrányai vannak, ezen hátrányok esetleg tömegesen és nagy dimensiókban jelent­keznek. Nem egészen könnyű dolog, t. ház, ennek a banknak a eonceptióját megbírálni; mert hiszen a programmját, az alapszabályait nem ismerjük. Nem czikkelyeztetnek be az alapszabályok, mint a hogy történt annál a kereskedelmi banknál, a melyre hivatkoztam s mint a hogyan történt egy egészen analóg intézetnél Francziaországban, az úgynevezett Credit-mobilier-nél, mely midőn állami ' kedvezményekben részesült, világosan kiköttetett, I hogy milyen üzleteket szabad folytatnia és milyeket nem. Jól tudom, t. ház, hogy ezen kérdés már belejátszik az engedélyezési elvbe. De azt hiszem, ha az engedélyezési rendszer mellett az államnak érdemleges bírálatra joga van a fortiori, annyival inkább meg van az a joga ott, a hol szabadalmat ad. Ezt nem azért hozom fel, mintha én e bank programmjától valami sokat várnék, abban biz­tosítékokat találnék. Ha én egy kormány pro­grammjában nem találok biztosítékokat, annál ke­vésbé fogok súlyt fektetni egy bank programm­jára; de ennek az apretiatiójának mégis támpon­tot nyújt; e nélkül conjuncturákra vagyunk utalva. Én azt képzelem, hogy ennek a banknak körülbelül két feladata lesz. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik lesz a rendes bankszerű üzlet. Ehhez csakugyan nem fér szó. A másik pedig az ipar­vállalatok létesítése, segélyezése. A mi a szoros értelemben vett „credit-mobilier"-t illeti, a mely nevét onnan veszi, hogy 1852-ben Parisban egy ily bank alakult, mely azóta egy egész csomó európai banknak lett prototypja, annak az alap­szabályaiban is világosan benne van — itt vannak nálam, fel is olvashatom — hogy az ipartár­sulatoknak és kereskedelmiváílalatoknak létesítése és segélyezése a feladata. Én, t. ház, constatálni kívánom, hogy ezek a bankok a gyakorlatban sehol sem váltak még be és egyáltalában nem részesültek kedvező fogad­tatásban. Nem vagyok szakember ebben a kér­désben, de igyekszem a dolognak utána járni, minden jelentékenyebb közgazdasági írónál, a ki ezekről a kérdésekről irt, utána néztem és merem állítani, hogy kivétel nélkül mind elítéli az ilyen természetű banküzletet. Két momentum van különösen, a melyben az ily bank ellen emelhető kifogások concentrálód­nak. Az egyik az, hogy az ily természetű bank­nál a személyes felelősség egészen háttérbe szo­rul. Egészen más dolog az, ha egy vállalatot egyes vagy magán ember állít fel és financiroz; mert ennek egész vagyona, esistentiája, beosülete van ahhoz fűzve s egészen más, ha ez egy részvény­társulat részéről történik, melynél az egyes rész­vényes maga a kérdésekhez nem ért, hanem az igazgatók intézik az ügyeket, a kiknek mert nem a saját vagyonukat kezelik, jogi és gazda­sági felelőssége egyáltalában nem állapítható meg. Ez az oka, t. ház, hogy Amerikában és Angliában, a hol pedig elég vállalkozási szellem van, az ilyen bankok egyáltalában nem képesek zöld ágra vergődni. A másik momentum pedig, a mire folytono­san hivatkozott a t. előadó ur is, a koezkázatban és a jövedelemnek ingatag voltában van, minek a tőkék ki vannak téve. Első sorban is termesze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom