Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-354

264 3B 4:- országos ülés márczius 20-án, csütörtökön. 1890. kötelezettségek mellett alakulnak: e kivételes rendszabálynak nem szabad azt a szinezetet, azt a jelleget adni, hogy kereskedelmi törvényünk alapintézkedéseitől és alapjaitól eltérni szándékoz­nánk s a legkisebb mértékben is aconcessionarius rendszerre átmenni akarnánk, ennek következ­tében minden olyan szót, mely ezt a gondolatot felkelthetné vagy csak reményt támaszthatna az illetőkben, gondosan kerülni kellett. És ezért, bár nem tűnik fel jelentékenynek azon módosítás, melyet apénzügyi bizottság a javaslat első szaka­szában ebből a szempontból érvényesített, midőn az alapszabályok bemutatására és jóváhagyására vonatkozó intézkedést kitörölte, azt hiszem, fel kell hivnom erre a t. ház figyelmét, mert határo­zottan ebben rejlik azon eszme és azon felfogás, melyes a kereskedelmi törvény alapjainak szigorú megóvása és fentartása szempontjából a pénzügyi bizottság érvényesíteni akart, mert nem volt a kormány szándékában sem az, hogy e tekintetben bármiféle engedélyezési rendszerre térjen át vagy hogy ezen vállalatoknak bármiféle kiváltságos helyzetet teremtsen a kereskedelmi törvény alap­ján szabadon, a kormány minden beavatkozása nél­kül alakult többi intézetekkel szemben, Azonban az a kifejezés, hogy az alapszabá­lyok a kormány jóváhagyása alá terjesztendők, mégis azt a gondolatot támasztotta volna akár az illetőkben, akár pedig a nagyközönségben és ezt óvatosan kerülni kell és lehetett is kerülni annyi­val inkább, mert a dolog lényege e nélkül is érvényesíthető, mert a lényeg e pontra nézve abban rejlik, hogy a kormánynak módja legyen mind oly vállalattal szemben, a mely adókedvez­ményeket, bélyeg- és illetékmentességet vesz igénybe, ellenőrzést gyakorolni abból a tekintet­ből, hogy a követeléseknek teljesítése alapján a kedvezmény arra a czélra s azon feltételek alatt vétetett igénybe, melyeket a törvényjavaslat kiköt s ebből a czélból nem szükséges, hogy a kormány az alapszabályokat jóváhagyja, hanem egyszerűen nyilvános ellenőrzés segítségével az alapszabá­lyoknak egyszerű megtekintése alapján is teheti meg a kellő intézkedéseket. A másik módosítás és eszme, a melyet a pénzügyi bizottság a kormány közreműködésével a törvényjavaslatban keresztülvitt az, hogy az ipar érdekében nemcsak az alakuló, vagy más több alakulandó pénzintézetre kívánta az e tör­vényjavaslatban foglalt kedvezményeket kiter­jeszteni, hanem miután e kedvezmények magukban véve sem oly nagy jelentőségűek, hogy ezek az állam részéről valami nagy áldozatok lennének s inkább lucrum cessans-nak tekinthetők, a mely később busásan fizeti ki magát nemcsak nemzet­gazdaságilag, de később pénzügyileg is, ennek következtében azon módosítást vittük a törvény­javaslat 3. §-ába keresztül, hogy e kedvezmények nemcsak az alakulandó, de a már létező pénz­intézetekre is kiterjeszthetők legyenek azon esetben, ha a törvényjavaslatban kikötött feltéte­leknek szigorúan megfelelnek. Ez nemcsak az ipar érdekében s nemcsak általában üzleti éle­tünknek egyenletes fejlesztése szempontjából volt szükséges, hanem ez némi tekintetben még a jog­egyenlőség eszméjének is megfelel, mert termé­szetes dolog az, hogy ha kedvezményekben része­sítünk bizonyos czélra, bizonyos terheknek és feltételeknek kikötése mellett alakulandó pénz­intézeteket, melyek az életben még nem consoli­dalódtak s életképességüket még be nem bizonyí­tották, ugyanezen feltételek és kötelességek teljesítésének kikötése mellett kiterjeszthetjük ezen kedvezményeket azon intézetekre is, a me­lyek már is működnek és életképességüket más irányban bebizonyították. S hogy beszédemet befejezzem, e törvény­javaslat eredményeit véghatásában e perezben természetesen apprecialni képes nem vagyok, mert az lényegesen függ a viszonyok további fejlődésétől. Azonban látok benne törekvést a kormány részéről arra nézve, hogy semmiféle eszköznek és alkalomnak, a mely a mostani viszo­nyok közt az ipar fejlesztése szempontjából ren­delkezésünkre áll, felhasználása el ne ínulasz­tassék s egyúttal látom benne azt, hogy a külföld irányában néha még belső értékénél fogva nagyobb jelentőségűnek feltűnő adókedvezmény kétség­telenül bizonyos vonzerőt gyakorolhat a külföldi tőkére; mert a külföld ami viszonyainkat fáj­dalom még nem ismeri annyira, hogy ezeket egészen consolidáltaknak, az üzlettel szemben az állami követelésekre nézve egészen befejezettek­nek és biztosítottaknak tekintse. Ennélfogva azok, a kiknek alkalmuk volt külföldi üzlet­emberekkel bármely téren érintkezni, tanúbizony­ságot fognak tenni azon igénytelen állításom mellett, hogy inkább csak illusio, aggodalmak és félelmek tartóztatják vissza a külföldi tőke egy részének hazánkba való jövését s nálunk való befektetését, a mennyiben félhomályban lévén pénzügyi és közgazdasági viszonyaink iránt, itt előre nem látott és ki nem számítható nehézsé­gekre vélnek akadni. Ha tehát legalább e téren már eleve biztosítjuk őket adó-, bélyeg-és illeték­mentességről és nem lebeg szemük előtt homály, hogy itt közszolgálat fejében minő terhek fognak rájuk nehezedni: azt hiszem, legalább egyik okát aggodalmaiknak elhárítottuk. Mindez, azt hiszem, eléggé indokolja mind e törvényjavaslat inten­tióját, mind pedig azon korlátokat, melyek között mozog. Ennélfogva a czél érdekében a pénzügyi bizottság nevében van szerencsém e törvény­javaslatot elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés jobbfelol.) , Madarász József jegyző: Beőthy Ákos!

Next

/
Oldalképek
Tartalom