Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-340
16 340. országos ülés február 26-án, szerdán. 1890. hogy mindazon hatások, amelyek többnyire tőlünk függetlenül, a eontinentalis viszonyok fejlődése következtében czéljainktól egy időre visszavetettek, ugy, bogy sokszor a kibontakozás reményének csak legvékonyabb szálát tarthattuk kezünkben a kibontakozásra, mind megannyi tőrdöfés volt reám nézve és vigasztalást es;ik azon öntudatból merítettem, mert éreztem, hogy ezélom jóhiszemű és hazafias volt és hogy oly emberek után indultam e fáradságos és nehéz pályán, kik hazafias fáradságukért a jutalmat csak az elbmerésbcn keresték. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) E hosszú hullámzás után, t. ház, ma, midőn a költségvetéshen az egyensúly számba nem vehető különbséggel helyreállíttatott, tudatában annak, hogy annak életerejét azok teremtették meg, a kiknek oldalán annyi időn keresztül küzdöttem s a kik ma is részben a kormánypadokon ülnek: én ugy érzem, hogy a legvastagabb következetlenség és hálátlanság volna részemről, ha a költségvetést teljes örömmel, bizalommal és megnyugvással el nem fogadnám. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Tehát ismételve azon kéréssel zárom szavaimat, t. ház, hogy politikai fészkünk tekintélyének érdekéhen igyekezzünk egymást loyalis úton meggyőzni s érvet érvekkel megtörni, ha lehet, többséggel megbuktatni, (Helyeslés a jobboldalon) de nem egymást üldözni s a parlament tekintélyét összetörni, mert annak visszahatása megbosszulja mindannyiunk eljárását és szenvedni fog az imádott haza. Végre én ugy érzem •— bár a kormány tagjaival erről soha nem beszéltem — hogy azon elismerés, mely az önök részéről a kormány egyes tagjai irányában bizonyos időkben s alkalomkor nyilvánittatik, midőn a ministerelnököt határozottan üldözik és insultálják, arany pohárba töltött méregital az ő számukra, a mennyiben solidaritást vállaltak a kormány elnökével. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás a bal és szélső baloldalon.) A t. kormányelnök urnak védelemre nincs szüksége: az ő eljárását igazolni fogja a történelem. Gr. Károlyi Gábor: Azt nem várjuk be! (Derültség a szélső baloldalon.) Domahidy István: Mi, a kik őt követjük, azzal nyugtathatjuk meg magunkat, hogy Athén száműzte egykor igazságos Aristidesét, eltaszította kebléről Themistoklest és méregpohárral itatta Sokratest. (Éljenzés a jobboldalon.) GrÜnwald Béla: T. ház ! (Halljuk! Hódijuk !) A költségvetési törvényjavaslat tárgyalásakor a dolog természeténél fogva, minthogy a kormány iránti bizalom kérdése merül fel, mindig erősebben lépnek előtérbe a személyes momentumok. Nem lehet tehát csodálkozni, hogy ez a jelenlegi rendkívüli, példátlan és tarthatatlan, egészségtelen politikai helyzetben talán fokozottabb mértékben történik. Én, t. ház, azok közé tartozom, a kik szívből óhajtják azt, hogy a parlament tárgyalásai legyenek nyugodtak, higgadtak és méltóságosak. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Szívembői óhajtom, hogy a pártokat a békülékenység szelleme hassa át és mindnyájunkat ezen szellem hassa át, (Élénk helyeslés a baloldalon) mert csak igy tartom lehetőnek azt, hogy a parlament teljesen megfelelhessen hivatásának, annak a magas hivatásnak, hogy az ország ügyeit tárgyilagosan, higgadtan tárgyalja és intézze el. (Ugy van! jobbf elöl. Egy hang jobbfelöl: Mindegyik mondja, de egy se leszi meg!) De, t. képviselőház, ugy látszik — s erről napról-napra inkább meggyőződünk — hogy e czéltól mindig távolabb jutunk. Az izgalom nőttön nő; a szenvedélyes eruptiók mind gyakoriabbak; a pártok ellenséges indulattal tekintenek egymásra és igy mind lehetetlenebbé válik az, a mit mindnyájunknak óhajtanunk kellene, tudniillik a parlamenti tárgyalások nyugalma és méltósága. Én, t. képviselőház, ugy látom, hogy közöttünk, végzetes félreértések uralkodnak, a melyeknek következménye az, hogy a helyzetet nem látjuk tisztán és elfogulatlanul. Ugy látszik, mintha a t. többség a bajnak okát oly helyen keresné, a hol az nincsen meg és az igazi beteg pontot, a melyről minden baj származik, nem akarja meglátni. Innen ered, hogy a baj orvoslása majdnem lehetetlen és igy szakadatlanul ismétlődnek mindazon izgalmak és convulsiók, a melyek ennek a betegségnek szükségképeni következményei. Ujabb időben, különösen mióta a ministerelnök ur személye hevesebb támadások czélpontjä, divatba jött az ellenzéket azzal vádolni, hogy gyűlöletből, személyes indokokból intézi támadásait a minislerelnök ellen. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Itt is hangzik a parlamentben és látszik, hogy e vád rendszeresen terjesztetik a közönség körében is. Igen természetes, mert hiszen ez által az ellenzék politikai hitelének aláásása a legbiztosabban érhető el. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) De, t. ház, én, a Id a magyar parlamenti leghevesebb viták alkalmával nem voltam az országban, a kinek tehát ezekben részem nincs, talán némi tekintetben elfogulatlanabbul vagyok képes ítélni, mint azok, a kik a küzdelemben részt vettek. (Ugy van! a baloldalon.) Azért nekem ugy látszik, hogy ennél alaptalanabb vádat az ellenzék ellen felhozni alig volt lehetséges. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon. Zaj, ellenmondás a jobboldalon.) Boncza Miklós: Hiszen maguk bevallották! (Ugy van! Ugy van! jobbf elől. Zaj.) Grünwald Béla: T. képviselőház! (Halljuk!) Személyes gyűlölet oka rendszerint és majdnem kivétel nélkül a személyes érdekek megsértéséből
