Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-340
840. országos ülés február 26-án, szerdán. 1890. 11 rá, pedig van alkalom — jól esik nekem felemlíteni, hogy államférfiúi önérzet és ministert megillető politikai tisztesség tekintetében a ministerelnök ur fölött magasan áll. (Többször megújuló zajos éljenzés a baloldalon. Nyugtalanság a jobboldalon.) Horánszky Nándor: Önérzet tekintetében óriási magaslaton áll önnel szemben, ministerelnök ur! (Igaz! Ugy van! a bal-és szélső baloldalon Nyugtalanság, zaj a jobboldalon) Eötvös Károly: Most 15 éve annak, februárban volt, hogy Tisza Kálmán ministerelnök ur itt ezen a helyen letette a fegyvert előttünk. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem önök előtt!) Én akkor ott voltam azon az oldalon. (Felkiáltások a jobboldalon: Ahá! Ahá! Felkiáltások a szélső baloldalon: Hányan voltak, a kik onnan ide jöttek! Zaj. Halljuk! Halljuk!) Majd rátérek én arra később! Letette, mondom, a fegyvert előttünk, az egész parlament előtt; begöngyölte és a földhöz vágta régi zászlaját. Ugy a 48-as, mint Deákpárt előtt és az akkori ministerelnök ezen nagy közjogi diadala mellett és daczára annak, hogy a párt állott mellette, daczára annak, hogy a párt nagy tekintélyei követelték tőle, hogy ne vonuljon vissza s ne inogjon, Bittó István kimondotta a Deák-párt hivatalos értekezletén: változtak a viszonyok s én ő Felségének rendelkezésére bocsátottam miuisterelnöki állásomat, mert a viszonyok változtával esetleg új emberre van szükség. Ez volt ministerelnök ur, egyike ő előtte a magyar parlamentarismus praecedenseinek. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Sőt többet mondok; még egy más férfiúról is meg akarok emlékezni, ki most nincsen itt e házban. (Halljuk! Halljuk!) Vélekedhetnek róla akárhogyan a többség padjain, ez Csanády Sándor. (Éljenzés a szélső baloldalon.) Nem úgynevezett nagy férfiú, nem is lesz soha; de van azőpnblicus caracterében egy vonás, az, hogy egy egész életét s annak minden örömét s egy igen tekintélyes vagyont áldozott fel idealiter elveiértés azok győzelméért. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Érdes, nem modern, nem önök közé való; de én tisztelem őt. Egyszer megfogott engem, gróf Csáky egyik intézménye, az akkor épülőfélben levő egyetemi könyvtár előtt s azt mondta: „Barátom!" — hozzám akkor, mint Deák-pártihoz beszélt — „Álljatok erősen, ne engedjétek az ország élére Tisza Kálmánt, én ismerem őt Biharból gyermeksége óta, (Derültség a szélső baloldalon) ha egyszer oda jut, majd meglátjátok, nem fogtok tőle megszabadulni ti sem, mi sem, az ország sem". (Derültséj és felkiáltások a szélső baloldalon: Éljen Csanády! Zaj, mozgás a jobboldalon.) Ilyen példák után, melyeket a magyar parlamentarismus története tüntet fel a ministerelnöki szék tekintélyének megbecsülésére, ily pél után kérdem, hogy mikép contemplálja magának a t. ministerelnök ur, hogy arról az agyon nyomorgatott, minden tekintélyéből kifosztó ministerelnöki székből miként távozzon ? (Derültség a balés szélső baloldalon.) A többség t. tagjai suttogják nekünk, hogy ha az ellenzék zajong, ha szenvedélyes lesz, akkor Tisza nem megy. Jól van. Hát az ellenzék próba kedvéért lett egy negyed éven át sima és tárgyilagos, a szakminister urakkal szeml en lovaiig. Akkor azt suttogják: most sima az ellenzék, nincs baj, most Tisza nem megy. (Élénk derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Domahidy István: Jó lenne őket megnevezni, mert ez ephialtesi szerep volna í (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Eötvös Károly: Ha az utcza zajong, ha az utcza hangoztatja a maga szavát és érvényesíteni kívánja akaratát: akkor végigharsan a kiáltó szó a koronától egész idáig, egész Domahidy István barátomig. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Domahidy István (szólásra jelentkezik. Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon). Eötvös Károly: Akkor végig harsan a kiáltó szó, hogy a parlamentarismus törvényei és a ministerelnöki tekintély nem engedik meg, hogy az utcza zajgására visszalépjen. (Elénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Ha pedig az utcza csöndes és néma, mint most, akkor előállnak a bölcsek, (Derültség a bal és szélső baloldalon) hogy most nem engedi meg a parlamentarismus törvénye, hogy visszalépjen, mert hiszen az utcza csendes és néma. (Zajos tetszés a bal- és a szélső baloldalon.) Tehát abban a t. ministerelnök egyetért velünk, hogy ő vissza nem lép soha semmiféle körülmények közt. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) De ismétlem, szemére hányják az ellenzéknek, hogy mi jogon követeli a kisebbség, mint kisebbség, hogy a többségnek még mindig bizalmasa, a ministerelnök ur, elhagyja azt a helyet. Feleltem és felelek rá röviden. (Halljuk! Halljuk!) Mi elvek képviseletét követeljük a ministerelnöki székben (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) és pedig képviseletét oly elveknek, a melyeket a ministerelnök ur nem ugy kéreget össze a különböző pártoknál, (Zajos tetszés, helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon) nem ugy kéreget össze azon pártoknál, a melyeket valaha opponált s a melyek letűntek és azon pártoknál, a melyeket opponál ma a többség soraiból s a melyek élnek és nem tilos utón összecsempészett és nem oly elveket, a melyekhez csak addig ragaszkodik, mig belőlök hatalmának fentartására (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) valami kis hasznot vár. énk tetszés a bah és szélső baloldalon )
