Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-346

150 346. országos ülés márczins 5-én, szerdán, 1890, fogva kérem a t. házat, hogy a pénzügyi bizottság határozati javaslatát elfogadva, ugy Melczer Gyula, mint Papp Elek képviselő úrét elejteni méltóztassék. Elnök: Még Melczer Gyula s Papp Elek képviselő urat illeti a szó. Minthogy azonban Melczer Gyula zárszóval élni nem kivan: P;ipp Elek képviselő ur fogja észrevételeit megtenni. (Halljuk! Halljuk!) Papp Elek: T. ház! (Halljuk!) A tegnapi tárgyalás folyamán gróf Tisza Lajos képviselő ur igen hosszú beszédben igyekezett az általam elmondottakat megezáfolni. Én a magam részéről azon beszédnek csak azon részére kivánok reflectálni, a mely a fenforgó tárgygyal közelebbi összefüggésben van, elhallgatva — az ő szavait használva — azt a legendaszerű előadást, mely az ő kir. biztosságára vonatkozik. A t. képviselő ur mindenekelőtt azzal kivánt védekezni, hogy a volt királyi biztos, tehát az ő megbízatása csak Szeged területére terjedt ki és egyáltalában nem volt megbízva azzal, hogy a meder szabályozását eszközölje és hogy Szegednek az árviz elleni megvédése czéljából vízszabályozási műveleteket hajtasson végre s megjegyzi továbbá, hogy nem lehet okszerűen szemére vetni azt, hogy a törvényt végrehajtotta. Másodszor kiemeli, hogy a mederszorulat bővítését ő maga is szükségesnek látta és a hidat ennek megfelelően építette, továbbá constatálta és egyetértett e tekintetben velem is, hogy a meder viszonyaiban van a nagy baj és hogy a mederrendezésével lehet a leggyökeresebben és legbiztosabban elérni a part biztosítását. Ellenben tagadja, hogy Szeged ez idő szerint ki volna téve az árviz veszedelmének és ezen állításomat olyannak tekinti, melylyel a közvéleményt czélzatosan félrevezetni kívánom, pedig ezzel Szegednek kimondhatatlan anyagi károkat okozok. Beszédének első része körülbelül ezt a három pontot foglalja magában. T, ház! Mielőtt beszédének további részére kiterjeszkedném, ezen pontokkal kivánok foglalkozni. (Halljuk !) A mi Tisza Lajos volt kir. biztos urnak azon előadását illeti, hogy ő nem volt megbízva a folyam szabályozásával és egyáltalában a folyam medrének rendezésével, erre nézve egyszerűen és határozottan azt kell kijelentenem, hogy a folyam rendezése mily szoros összefüggésben volt a rakpart építésével, az — ha eldig napvilágra nem jött volna is — ezen tárgyalás alatt a legbővebben, a leghatározattabban be lett bizonyítva; mert e házban minden felszólaló elismerte, hogy a rakpart csak akkor lesz tökéletesen biztosítva, ha a folyam medre Újszeged és Szeged között teljesen rendezve lesz. Ezt mondotta Tisza Lajos volt királyi biztos ur is tegnapi beszédében; tehát ha ő meg volt bizva a rakpart építésével, akkor nagyon természetes dolog, hogy a rakpa1 biztosításáról is neki kellett gondoskodnia, a rakpart biztosítását pedig másként eszközölni nem lehet, mint a hogy ő azt maga is előadta — és én e tekintetben igazat is adok neki — tudniillik a folyam medrének rendezése által. E szerint tehát igen helyesen, a körülményeknek, a tényeknek és a viszonyoknak megfelelőleg állítottam tegnapi beszédemben azt, hogy mulasztást követett el a volt kir biztos akkor, midőn a rakpartot felépítette a nélkül, hogyannak biztosításáról gondoskodott volna, vagy más szóyal a nélkül, hogy a folyam medrének rendezését eszközölte volna, mert a rakpart biztosítása egyértelmű a folyam rendezésével. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ennélfogva tehát, mikor a t. képviselő ur azt állítja, hogy őt nem lehet okszerűen vádolni azért, hogy a törvényt végrehajtotta; én ezen állítását megfordítva, akként formulázom, hogy mi nem azzal vádoljuk, hogy a törvényt végrehajtotta, hanem nehezteljük, hogy a törvényt nem okszerűen hajtotta végre. (Ugy van! a szélső baloldalon) Azt mondja, hogy neki nem volt arról előre tudomása, hogy a Tiszameder viszonyai milyenek. De a fúrási kísérletek előbb történtek meg, mint a tervezés, tehát tudomása volt arról, hogy a talajviszonyok a Tisza partján milyenek. De ha erről csakugyan előzetesen nem volt tudomása, az csak annyit jelent, hogy nem kellő gonddal és figyelemmel kezelte azt a nagyfontosságú ügyet, a mely rá volt bizva. Különösen hangoztatta beszédében gróf Tisza Lajos képviselő ur, hogy az az állításom teljesen alaptalan, mintha Szeged az árviz ellen ez idő szerint nem volna megvédve s visszautasította azon feltevésemet, hogy ő nem gondoskodott kellően arról, a mennyiben a hatáskörébe tartozott, hogy Szeged <• ;z árviz ellen biztosittassék. Erre nézve, t. ház, a következőket vagyok bátor előadni. (Halljuk! Halljuk!) Először is constatálni kívánom, hogy a szegedi rakpartnak két része van. Ezek közül az alsó süppedt el serre basirozva nyilatkozott Tisza Lajos akként, hogy nincs veszélyeztetve Szeged, mert a rakpartnak felső része, mely a voltaképeni védelmet képezi, érintetlenül maradt. De én nem azt állítottam tegnapi beszédemben, hogy a rakpartnak alsó része védi Szegedet, hanem azt, hogy a rakpart által Szeged nincs megvédve; ezen állításomat fenn is tartom és a következőkkel indokolom. (Halljuk! Halljuk!) A műszaki bizottság jelentésében az foglaltatik, hogy a rakpartnak a felső része igen sok helyen alacsonyabb az eddig tapasztalt legnagyobb viznél, más helyen csak 2 cméterrel magasabb. E kérdéssel kapcsolatosan, ha ítélni akarunk és birálatot mondani, tudnunk kell, hogy milyen magas volt a víz 1879-ben s milyen magas volt az azután észlelt legnagyobb viz. (Halljuk!) Az 1879-iki és 1888-iki vizszin között. Szegednél