Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-346
846. országos ülés márezins 6-én, szerdán. 1890. 133 Orbán Balázs: T. ház! (Halljuk! szélső balfelöl.) Az előttem felszólalt gróf Tisza Lajos volt szegedi királyi biztos ur védbeszédével nem kívánok tüzetesebben foglalkozni, nem főleg az ügy technicai részével, hisz Papp Élek t. barátom a zárszó jogával birván, nem kétlem, hogy alaposan fogja a technica törvényeit fejére olvasni; mindazonáltal még se térhetek ki egészen azon parlamenti szokás elől, hogy mint közvetlenül rá következő, pár rövid észrevételt ne tegyek beszédére. f Én, t. ház, mindenekelőtt furcsának találom, hogy a gróf képviselő ur a szegedi kii 1 , biztosról, mintegy tőle külön álló személyről hol 2-ik, hol 3-ik személyről, lioí többes számban beszélt, mint gyermekek szoktak vagy mintha valamelyes keletindiai szigetke azon királyának vélné magát, ahol ugy tudom vadászott egykor elefántokra s honnan czímere is származik. No hát mi szívesen oda engedjük fejér elefántjával egyetemben. (Derültség szélső balfelől.) Azt mondja a gróf képviselő ur, hogy egész legenda fejlődött ki Szegedreconstractiója körül, melynek hőse természetesen a kir. biztos ur. No hát a legenda hősének felavatása nagyon sokjába áll e szegény országnak, mert a milliók a mik ott czéltalanul, ok nélkül, leginkább az ő hiúsága s könnyű vérűsége folytán kidobattak, fájdalom, nem legendák, hanem oly szomorú valóságok, a minek keserű levét a nemzettel it.itják meg azok, a kik a hibát ugyan megtalálják és constatálják, feleletre vonható hibást azonban soha sem találnak. Azt mondja a gróf képviselő ur — sa Szeged reconstrnetiójára vonatkozó törvény és utasításai felolvasásával is bizonyítani iparkodott — hogy a Maros torkolatának recüficatiója, illetőleg ezen folyamnak Szeged alatt való bevezetése nem tartozott feladatai közé. De igenis oda tartozott, mert mihelyt a szakemberek és műszaki közegek kimondották, hogy a nélkül Szeged nem biztosítható kell vaía arra figyelmet fordítani, a törvényhozásnak előterjesztést tenni s a szükséges megbízatást és költséget kérni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Papp Elek t. barátom azon ellenvetésére, hogy a csapadék és talajvíz levezetésére szolgáló csatornákról a rakpart építésénél nem gondoskodtak, mi szintén hozzájárult az összeomlás siettetéséhez, a gróf képviselő ur azt monda, hogy arról Szeged város tartozott gondoskodni. No hát én nem ismerek a világon rakpartot, a mely levezető csatornák és azok torkolatainak elkészítése nélkül épült volna, hogy azok szerves kiegészítő részét ne alkották volna. így épültek rakpartjaink itt a fővárosban is, annál inkább kell vala ezekről gondoskodni Szegeden, a hol a város nagyon mélyen feküdvén, a rakpart aljára eső ily csatornák utólagosan nem is építhetők. A gróf képviselőur Klimm tanár véleményére hivatkozva állítá, hogy a szegedi rakpart magas vízállásnál nem, hanem csakis alacsony vízállásnál sülyed. Ámde ama rakpartokat nem a magas vízálláshoz — a mi ritkán, kivételesen fordul elő — hanem a rendes alacsony vízálláshoz mérten kell vala építeni, nem futó homokra, hanem az alsó biztos agyagrétegre. Ugy, de — úgymond — az sokba került volna. Inkább került volna az előirányzott 4 millióba, minthogy kidobtunk 2 milliót a mostani férezmtíre s ki fogunk a tatarozásra dobni egy másik milliót s még se lesz Szegednek szilárd, állandó rakpartja, mely az újabb elöntés ellen megóvná. A volt kir. biztos ur mosakodása nagyon hosszú, de gyenge volt, nem csodálkozom azon, mert nincsen Szegednek annyi szappanja, a mivel ezt a szegedi szerecsent fehérre lehetne mosni. (Derültség szélső balfelöl.) Ezek előrebocsátása után áttérek a tárgyalás alapját képező jelentésre. (Halljuk ! Halljuk !) T. ház! A földmivelési minister urnak egy egyszerűnek látszó, az ártatlanság szerény mezébe öltöztetett, mondhatnám naiv jelentése áll előttünk a szegedi rakpart ügyében. Az elsimítni akarásnak egy mesterműve, mely az elemekre, a geológiai alakulásokra, a meder természeti alakulásának sajátszerű viszonyaira akarja áthárítani az emberek bűnét, a türelmes természetet teszi felelőssé, hogy az emberek felelősségét illusoriussá tehesse. (Ugy van ! szélső balfelől) Csakhogy mi nem vagyunk oly türelmesek s nem lehetünk oly szótlanok, mint a bűnbakul odaállított természet és az a mélységes Tisza meder, mert mi az előzmények lelkiismeretes vizsgálatából, az ottani üzelmek és eljárások figyelmes tanulmányozásából, az események kutatásából azon meggyőződést vagyunk kénytelenek meríteni, hogy hogy a szegedi rakpart összedűlése nem egy előre nem láthatott esetlegesség műve : nem váratlan catastropha, nem az elemek fékezhetlen vismajorjának következménye, hanem az benne volt a tervezetben, az okszerű következménye az önfejuségnek. Igen, mert a bekövetkezett catastropha a szakférfiak által nemcsak előreláttatott, hanem általuk korán jeleztetett és megjósoltatott.( Ugy van! balfelöl.) T. ház! Ez egy húron pendül az oly sok millió kárt előidézett kis-tiszai zsilip árvíz nélküli összeomlásává], szomorú következménye és gyászos eredménye a szakképzettség és hivatás nélküli képviselő-kormánybiztosok önfejtísége és lelkiismeretlenségének, kik országunknak oly sok ok nélkül kidobott pénzébe kerültek s kik a kormány protectioualis rendszere folytán oly sok végzetszerű
