Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-345

130 845. országos ttlé§ márezius 4-én, kedden. 1890. egy részére sem mondatott ki kötelezőleg. Hogy a kir. biztosságban mi volt az irányzat épen az építkezéseket illetőleg, arra nézve legyen szabad egy pár sort felolvasni a kir. biztosnak azon átiratából, a melylyel tudatta a várossal, hogy az állam az egyes polgárok építkezhető'ségét elősegítendő, kamat nélküii és olcsó kamatos kölcsönöket bocsát a polgárok rendelkezésére. Ebben az átiratban azonban egyúttal kimondja azt, hogy: „az állam részéről nyújtandó ama támogatás, mely az egyesek segélyezése mellett csakis az építkezések természetes és egészséges fejlődésének lehető előmozdítására irányul, egyáltalában nem birhat azon czélzattal, hogy az állam által kellő biztosíték nélkül nyújtandó kölcsönök utján olyanok is nagyobb mérvű építkezésekre ragadtassák magukat, a kik erre kellő vagyoni alappal nem birnak, vagy kik ezt pusztán üzérkedési szempontból kisérlenék meg". Alig hiszem, hogy a kir. biztos ezt irta volna, ha kényszeríteni akarja vala az |ellenkezőre az építkezőket. Mint méltóztatnak látni a kir, biztosi építési rendszabályok csakis egyemeletes házak építésére és erre is csak a belvárosban kötelezték volna az illetőket, mig a város azt óhajtotta volna, hogy bizonyos területre a kétemeletes házak építésének kötelezettsége mondassék ki. A külvárosokban pedig a királyi biztosi építési rendszabályok szerint is általában földszintes házak épülhettek. Sőt tovább megyek. Jöttek építkezési tervekkel s a külvárosba emeletes házakra kértek államkolcsönt, a mikor pedig világos volt, hogy ott azon emeletes házaknak jövőjük nincs. Ezért nem egy kellemetlensége volt a kir. biztosnak, midőn ezeket legalább a megengedett utón megakadályozni akarta. És még egyet, t. ház. (Halljuk! Halljuk.

1

) Hogy a királyi biztos mennyire óhajtotta lehetőleg olcsóbbá tenni épen a szegény polgároknak az építkezés módját, látható abból is, hogy tanulmányoztatván a helyi viszonyokat és szükségleteket, 20 mintatervet készíttetett, egy szoba, konyha és kamara nagyságú házon elkezdve az úgynevezett fordított polgári házakig, a melyek 4—5 szobát tartalmaznak. A tervekhez építési leírás, költségvetés munka- és anyag-kimutatás kapcsoltatott. Mindez sokszorosittatott, valamint a építési engedélyért való folyamodási minta is és mindez elárusíthatóvá tétetett, tigy, hogy 18 krajczárért akárki megvehette, a ki ily módon építeni akart. Semmi más teendője nem volt, mint a folyamodást aláírni és benyújtani az építési bizottsághoz, melytől megkapva az engedélyt s házát azonnal felépíthette minden mellékes költség nélkül a legegyszerűbb mesterember segítségével is. Ezen tervek szerint 900—4000 frtos házak épültek százával Szegeden, de sőt az egész Alföldön széthordták a terveket, a mi nyilván mutatja, hogy ez nem volt czélszeríítíen intézkedés. (Helyeslés a jobboldalon.) Érdekes volna valóban, ha érdemes volna az időt reá vesztegetni, t. ház, előkeresni azon irányzat! lapoknak a királyi biztosság idejéből kelt számait, melyek most a királyi biztos akkori működését ezen itt hangoztatott szempontból támadják. A királyi biztos akkor valahányszor azon helyzetben volt, hogy a nap nap után hozzá beadott terveket és javaslatokat, melyek mindanynyija állítólag Szeged európai színvonalának emelésére voltak irányozva, részint túlköltséges voltuk miatt kénytelen volt visszautasítani, vagy valahányszor egyik vagy másik építésért vagy építési kölcsönért folyamodó polgárnak a kölcsön kiosztására kiküldött bizottság a kölcsönt abban a magasságban, a melyben követelte, nem tartotta megadhatónak, épen tekintettel ugy az illetőnek anyagi helyzetére, mint az építendő ház fekvésére ; bezzeg lehetett olvasni, hogy a királyi biztos kicsinyli Szeged városának érdekeit, a királyi biztosnak nincs kellő átaézete ; a mit az állam egy kézzel ad vagy adni akar, azt a kir. biztos szűkkeblíísége a másik kézzel visszatartja és több e félét. (Derültség balfelöl.) Ez persze (Halljuk! Halljuk! jobbfelől) régen volt, de igaz, csak tessék az akkori lapokat kikerestetni és megnézni. Hanem persze a következetlenség vádjától az illetők nem nagyon félnek, hisz ki tartja eszében, hogy ezelőtt 10 évvel mi történt. Egyben azonban, az igaz, hogy következetesek akkor is, most is, az akkori királyi biztos személyének támadásában. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Távol van tőlem, t. ház, (Zaj bálfelől. Halljuk! Halljuk! jobbfelől) nem az, hogy mondjam, de csakhogy gondoljam is, hogy öt évi lázas munkásság közben itt-ott tévedés ne történt volna; bizonyosan történt; egyben .azonban minden kritika daczára meg vagyok nyugodva és ez az, hogy nagyban és egészben az vitetett Szegeden keresztül, a mit a törvény megrendelt és másodszor, hogy szegedi királyi biztosi működésem a városnak kárára nem volt. (HelyeslésJobbfelöl.) Senki sem tudja azt jobban, mint én — mert kétlem, hogy bárki is a képviselő urak közül nagyobb gonddal és figyelemmel kisérné ma is Szeged fejlődését, mint én — hogy Szegeden sem a város, sem az egyes polgároknak nagy többsége legalább is azon anyagi helyzetnek nem örvendenek, mint a catastropha előtt. De hát ez természetes. Az oly catastropha által ütött sebek nemcsak egy évtized múlva, de még később is felsajognak. E sebek fájdalmát enyhíthette ugyan, de egy varázsütéssel egyszerre meg nem szüntette sem az állam áldozatkészsége, sem a küldföld rokonszenve. Ép azért, ha azt akarjuk, hogy Szeged csakugyan megfeleljen azon hivatásának, melyre való tekin-