Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-345

\\ 2 846, országos Ülés márczius 4-én, kedden. 1890. Magyarországba. Ezzel záródott gróf Andrássy Gyula közpályá'ánák első szaka, amelyet szabadelvííség, bátorság és hazafiság jellemez. A második szak az 1865. évi országgyűléssel kezdődik s habár ugyanazon nemes tulajdonságokat ezen második időszakban [is feltaláljuk, az ő ebben kifejtett működését már oly feltétlen és általános elismerésben mi nem részesíthetjük. Az érdemeket, a melyeket ő szerzett és melyeket mi is elismerünk, ellensúlyozzák a hibák, a melyeket elkövetett és ezek — ugy látom — felbillentik a mérlegben azokat. Én mindenekelőtt gróf Andrássy Gyulának érdemeit kívánván méltányolni, ha azon törvénytárt, a mely az asztalon fekszik, megnézzük, sok czélszerű és üdvös törvény maradt fenn az ő ministerelnöksége idejéből és habár nem ő kezdeményezte is mindazokat, de miután ővolt akkoriban a kormány feje, azok az ő dicséretére is szolgálnak. Ezek közt különös méltánylást érdemel az a törvény, a mely a honvédségről szól, a mely honvédség, habár annak szervezete a mi vágyainkat nem elégíti is ki teljesen, mégis nagy s annál nagyobb érdeméül szolgál neki, minél nagyobb akadályokkal kellett megküzdenie, hogy annak elfogadását kieszközölje azon körökben, melyek már magától a honvéd névtől és annál inkább a honvédség nemzeti szervezésétől irtóztak. Nem kisebb érdeméül rovom fel Andrássynak azt, hogy a franezia-néniet háború alatt megakadályoztatta, hogy a semlegességből kilépjünk és hogy később mint külügyminister szövetséget kötött Németországgal, mely szövetség nemcsak édes hazánknak hanem egész Európának, habár igaz, nagy áldozatok árán, biztosítja a béke áldásait és a melynek létesítése bizonyosan nem kis nehézségekbe ütközött azoknál, a kik az 1866-iki vereséget és megaláztatást még el nem feledve, a visszatorlás eszméjével és vágyával még fel nem hagytak. De midőn igy, azt gondolom, főbb érdemeit elsoroltam, lehetetlen, hogy azon hibákat is ne említsem, melyeket a jeles államférfiú közpályáján elkövetett. Az 1867 iki kiegyezésről ismerik önök nézeteinket. Tudják, hogy mi azt hazánk önállósága, szabad fejlődése és jövendőjének biztosítása ellen elkövetett súlyos hibának tartjuk. (Jjgy van! a szélső halon.) E míí, igaz, Deák Ferencznek műve, de tudva van, hogy abban mellette gróf Andrássy Gyulának volt legnagyobb része. Ezt önök az ő dicsőségének tartják, mi — megengedik önök —érdeméül nem róhatjuk fel.(Ugy van! a szélső halon.) De még súlyosabb beszámítás alá esik a volt külügyminister azon tette, ínelyszerint megengedte, hogy Oroszország a mi természetes szövetségesünket, déli védfalunkat, a török birodalmat háborúval megtámadja és feldarabolja. Annál súlyosabb beszámítás alá esik az azért, mert efős meggyőződésem szerint nem fegyveres erővel kellett volna azt megakadályozni; elég leendett egy egyszerű, de határozott és komoly tiltakozás, hogy egyetlen kozák se merje betenni lábát a Balkánfélszigetre, (ügy van ! a szélső balon.) Es nem enyhítette, hanem azon nagy s előrelátott háború estére még fokozta a veszedelmet, mely minket érhet, Bosznia és Herczegovina megszállása és elfoglalása. Am dicsérjék, ám magasztalják e terület-nagyobbodást a rövidlátók. Én azt nemcsak a népjog megsértése miatt, hanem saját nemzeti érdekeink szempontjából is elítélem, valamint elítélte annak idején pártkülönbség nélkül az egész ország, elítélte maga a kormánypárti többség is. (ügy van ! a szélső balon.) T. ház! Deák Ferencz 1873-ban, mielőtt a betegség távolmaradásra kényszerítette, egy nagy és emlékezetes beszédet mondott ezen házban a vallásszabadság és a polgári házasság behozatala és az ezekkel kapcsolatos egyéb kérdések elintézése érdekében. Ez volt ama jeles hazafinak utolsó beszéde, hattyúdala, politikai végrendelete. Gróf Andrássy Gyulának utolsó beszéde ellenben, melyet a főrendiház bizottságában tartott, az önálló magyar hadsereg ellen és a közös hadsereg mellett szólt; bebizonyítani igyekezvén nemcsak azt, hogy a közös hadsereg mi reánk nézve előnyös, sőt szükséges, hanem egyszersmind, hogy a külön nemzeti hadsereg hazánkra nézve veszedelemmel járna. Deák Ferencz .^utolsó beszédében a haladás útjára terelte a nemzetet, gróf Andrássy Gyula az önállás utáni törekvést és magát az ennek elérése iránti reményt elítélte. (Igaz! Ugy van! szélső balfelöl.) Deák Ferencz az 1867-ik éviXH, t.-czikkelyt nem állította tökéletesnek avagy véglegesnek; gróf Andrássy Gyula örök időre valónak hirdette. Es ha lehetne egy beszéddel a nemzet szivében élő eszményképeket kitörülni; ha lehetne kiirtani az ezer éves múltnak hagyományait s a jelen szükségének érzetét, a szónoknak eme beszéde nemcsak saját hírnevének, hanem magának a nemzetnek is igen-igen sokat ártott volna. (Igazi ügy van! a szélső baloldalon.) Szerencsére e veszedelemtől nincs mit tartanunk. Opinionum commenta delet dies, naturae judicia confirmat. És ha kiveszne is a palotákban a szent tűz, meg fogják azt őrizni a nádfedeles kunyhók, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) meg fogják őrizni mindaddig, mig felkel a maga pompájában a nap, eloszlatva a homályt, elűzve a fellegeket, megvilágítva az elméket és általhatva a sziveket, a nagyokét és a kicsinyekét, a gazdagok és a szegényekét, hogy tisztán lássanak, melegen érezzenek és ha kell, férfiasan cselekedni merjenek. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.)