Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-343
|0O 343, trszágos ülés márczlns 1-én, szombaton. 1890. és hitelt érdemlő embereknek ismerek. Ha tehát azon három községre nézve, melyek az interpellatióban említtetnek, s a melyeket ma a t. minister ur is felhozott, az én tudósítóim felfogása s a t, minister ur felfogása közt nézeteltérés van, mint a hogy gyakran alsó- és felsőbíróságok közt is ily nézetkülönbségek előfordulnak, annak természetesen nem én vagyok az oka, ő rájuk hárítom a felelősséget, melyet a mint egyikök a kezemben levő levélben mondja, egészen magára vesz is. De a dolog érdeme csakugyan, a mint a t. minister ur is mondotta, nem annak a három községnek az ügye, ha nem általán fogva az a kérdés, vájjon azon közbirtokossági regale-tulajdonosok, a kiknek kártalanítása az arányt illetőleg egyezségileg megállapittatott és semmiféle kifogás alá nem esett, a mely kártalanítás ellen igény be nem jelentetett és a mely egyezséget a t. pénzügyminister ur jóvá is hagyta: vájjon — ismétlem — e regale-bivtokosok jogosítva vannak-e igénybe venni azt a 92%-nyi beváltási kedvezményt még akkor is, ha a t. minister ur az egyezségeket a kötvényekkel együtt a törvényszékhez küldte. A mire nézve ugyancsak tudósítóm azt irja, hogy Szabolcs megyében valahány minden megjegyzés nélkül megerősített egyezség volt, mind a törvényszékhez küldetett. Hogy ez miért történt, holott az a törvény idézett 21 szakaszával nem egyezik, azt nem értem. Mert ez azonkívül, hogy törvénybe ütközik, az illető birtokosoknak nagy hátrányára szolgál. Ugyanis, ha ők előbb a tárgyalást kénytelenek levárni, holott meglehet, az igen sok időre halad, annak ha meg vannak szorulva, természetesen csak kárát vallhatják. A minthogy a nyíregyházi királyi közjegyző előtt már ismételve sok ily kötvényi eladás történt 807^ mellett az országos központi takarékpénztár részére. Sőt tudósítom azt is mondja, hogy egyes megszorult birtokosok 66°/o kai is adták el a kötvényekhez való jogukat. Ha tehát a t. minister ur még a kötvényeknek a kir. törvényszékhez való átküldése által is hátrál tatja azt a lehetőséget, hogy az illetők minél előbb kaphassák meg a pénzt, ez — ismétlem — azonkívül, hogy a törvény által nem igazolható, egyeseknek — kik pedig nagy számmal vannak — kárára van. A t. minister ur azonbanmost azt méltóztatott mondani, hogy még azok is, kiknek kötvényei a törvényszékhez küldettek, igénybe vehetik a 9á°/ 0 os árfolyam mellett a kincstár általi beváltást. Ezt én örömest tudomásul veszem s meg vagyok győződve, hogy ez megnyugtatólag fog hatni odakünn a vidéken. Hanem a mi a határidőt illeti, a t. minister ur, a mint minap a közlönyben olvastam, a határidőt már is márczius 5 éig meghosszabbította, csakhogy' hozzátette, hogy azon esetben, ha a kötvények leküldettek is a törvényszékekhez, az illetők, kik jelentkezni fognak a kártalanítási összeg felvétele iránt, arra számíthatnak, hogy az összeg készpénzül fog birói letétbe helyeztetni és azon esetre ők csak 4%-ot kaphatnak utána, holott különben a kötvények 5%-ut és az adó leszámításával iV^/o-ot jövedelmeznek. Én mindezeknél fogva arra volnék bátor kérni a t. minister urat, hogy először szükségtelenül ne méltóztassék a törvényszékhez utalni oly kötvényeket, melyekre nézve vita nem forog fenn, másodszor pedig, hogy a mint azt megígérni is méltóztatott, tessék mindenesetre rajta lenni, hogy az illető pénzintézetekkel oly megállapodásra juthasson, mely szerint a határidő meghosszabbíttassák. Ezen kérelem kifejezése mellett egyébiránt a t. minister ur válaszát tudomásul veszem. (Helyeslés.) Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Még csak azon rövid felvilágosítással tartozom, hogy méltóztassék meggyőződve lenni, hogy a határidő meghosszabbítása idő előtt mindig a czél ellen szokott történni, de soha sem a czél javára. A tapasztalás azt igazolja, hogy r minálunk, bármilyen hosszú határidő tűzetik is ki, mint például ez esetben egy havi határidő, a hónapnak &4 első napján mondhatnám senki sem jelentkezett, a négy utolsó napon pedig minden ember. Ha tehát én a határidő lejárta előtt hoszszabbítom meg a határidőt, akkor mindenki az utóbbi határidőre dolgozik. (Helyeslés jobbfélől.) Ez az oka, hogy a határidő meghosszabbítása iránt eddig intézkedéseket — ég pedig azt hiszem, okszerűen — nem tettem. (Helyeslés jobbfélől.) A mit a t. képviselő ur felhozott, arra nézve csak egy igen rövid megjegyzést teszek, hogy micsoda intézkedés történt e tekintetben. (Halljuk!) Intézkedtem először, hogy azon kötvények, melyek a kártalanítási törvény 21. és az ezzel kapacsolatos — ha jól emlékszem — 23. §-a szerint beválthatók, vagyis bírói kézbe nem deponálandók, 92%-os árfolyammal értékesíthessenek Én tovább mentem t. ház. A törvény engem arra kötelez és tulajdonképen arra jogosít, hogy azon kötvények eladását közvetítsem, melyek birói kézbe deponálva nincsenek; de mivel az eljárás folyamán azt láttam, hogy sok esetben a legmesszebb menő magyarázatok mellett is kénytelen vagyok azokat birói kézbe deponálni,hirdetményt tettem közzé és azt mondtam, hogy azon kötvényeket is értékesíteni fogom, melyeknek kártalanítási összege birói kézbe van deponálva; csakhogy miután nem tudom, mikor kapom meg azon kötvényeket s mikor fogja a bíróság az igényt megítélni, nekem pedig határozott időre kell — a dolog természete szerint — a kötvényeket a pénzintézeteknek átadni, én a bejelentett összegig át fogoka kötvényeket adni és az azokért járó készpénzt birói kézbe deponálom. Minthogy pedig a birói betétek 47° ot kamatoznak,
